Mutassuk fel a piros lapot!

Hallgatom Varga Mihály volt pénzügyminisztert a Fidesz jövőbeni elképzeléseiről. Felmerül az egykulcsos jövedelemadó, a családi adózás, esetleg egyszerre mindkettő lehetősége. Kétségtelenül tiszteletre méltó és reményt keltő tervek, amelyek kormányra kerülésük esetén az évtizedek óta mélyrepülésben leledző demográfiai mutatók fellendítését szolgálnák. Ki tudna vitatkozni a szándékkal, hogy a riasztó népességfogyásnak most és itt kell megálljt parancsolni? Azt hiszem, minden értelmes, gondolkodásra képes ember átlátja a probléma elodázhatatlan voltát.
Ezzel szemben ma olyan törvények, rendeletek sora születik, amely a családok, a házasság intézménye ellen hat. Sorozatosan megkurtítják az állami büdzsé gyermekekre szánt kereteit, legyen az gyes, étkeztetés, tankönyvtámogatás, családi pótlék. Nem is szólva azokról az intézkedésekről, amelyek kiemelten támogatják a csonka családokat. (A csonka kifejezés manapság nem illendő, azonban nagyon kifejező.) Hamarosan kifizetődőbb lesz házasságon kívül nevelni gyermeket, hiszen egyedülálló szülőként vastagabb lehet a pénztárca. Magasabb családi pótlék, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, szociálpolitikai támogatás, különböző szolgáltatási kedvezmények, több táppénzes nap jár a gyermekét egyedül nevelőnek, ami egyrészt érthető, hiszen valóban sokkal nehezebb egy fizetésből megélni. Másrészt azonban ebben a válságos gazdasági helyzetben akár ösztönözheti a házaspárokat a válásra.
A Fidesz által elgondolt megoldás jó, de nem elég. Mert azon túl, hogy a gyermekneveléshez szükséges a családban az anyagi biztonság, mindezt megelőzően addig is el kell jutni, hogy valaki egyáltalán akarjon gyermeket hozni a világra. A gyermekvállalási kedv ugyanis nem csupán pénzkérdés. Ha jól megnézzük, éppen a legtehetősebb családokra jut a legkevesebb gyermek. Valamit a fejekben kellene rendbe tenni, visszaállítani a család presztízsét lent és fent egyaránt, mert egyre kevésbé kapja meg a megfelelő megbecsülést, pedig ettől jobbat még senki sem talált ki. A társadalomban szerveződő közösségeknek ez a legkisebb sejtje a szeretet, az összetartó erő, a gyermek emberré válásának egyetlen és semmi mással nem pótolható közege. Talán ezért igyekeznek minden eszközzel lerombolni, megrontani.
Az eredmény sajnos kézzelfogható. A házasságkötések száma Magyarországon ma körülbelül 45 ezer évente, vagyis alig több mint feleannyi házasság köttetik, mint az 1980-as években. Ezzel szemben a válások száma dinamikusan emelkedik, közel 24 ezer válás történik évente. Míg az 1980-as években ezer házasságkötésre 346 válás jutott, ma ez a szám 562. Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától. Legfőbb válóokok a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. Elképzelhető, hogy a felsoroláshoz hamarosan társul a „megélhetési válás” is.
A tünetek egyértelműen mutatják a kórokokat: elszegényedés gazdasági és erkölcsi téren egyaránt. Mindkét ok egyértelműen a kormány számlájára írható, míg az erkölcsi válság tekintetében bőven van mit számon kérni a külföldről vezérelt médiumokon is. Mielőtt azonban a felelősséget végleg és teljes mértékben e két alappillérre hárítanánk, tekintsünk magunkba: mi mindent megtettünk-e, hogy ne így legyen, vagy kényelmes karosszékünkben ülve, még mindig kívülállóként nézzük a meccset? A mérkőzésnek még nincs vége. Álljunk végre a sarkunkra, és mutassuk fel azt a piros lapot!

A szerző újságíró