Nők az amerikai végeken

A harmincas nő egyedül neveli renitens kisfiát valahol a Tex-Mex-végeken. Szeretője házas, húga szétszórt, apja mord öregember. Anyja meghalt. Hogy a család pénzhez jusson, különös munkát vállal: bűnesetek és balesetek véres maradványait takarítja el a helyszínelés után. Közben a családtagok lassan észreveszik egymást, és tisztába rakják életüket. Az igazi Amerika.

Vannak a valóságnak olyan aspektusai, amelyek a mainstreem filmet Amerikában egyszerűen nem érdeklik, a csillámporos giccs elárasztotta Európát, hollywoodi kultúrszenny hömpölyög az öreg kontinens kereskedelmi csatornáin és plázamozijaiban, így ha az ember azt hallja, amerikai komédia, máris viszket a tarkója. Valamilyen érthetetlen oknál fogva a Tiszta napfényt is ebbe a kategóriába sorolták az arra hivatottak, pedig a Tex-Mex-végvidéken játszódó Tiszta napfény – témájában és történetmesélésében – közelebb esik a francia kortárs drámához, mint a kaliforniai futószalagfilmekhez. Különös, hogy a tengerentúli szociografikus film gyakran a mexikói határnál játszódik, mintha itt maradt volna még valami a geilkorszak előtti nyers Amerikából. Itt játszódik Tommy Lee Jones mai westernje, a Melquiades Estrada három temetése, a Coen fivérek komor westerndrámája, a Nem vénnek való vidék, Soderbergh Trafficja, Linklater filmje, a Megetetett társadalom és Innaritu Babeljének legmegrázóbb epizódja.
A nagy nevek után a Tiszta napfény rendezője, Christine Jeffs ismeretlenek tűnik, filmje sem cselekménye, hanem korrajza és díszletei miatt kapcsolódik ehhez a vidékhez. Nőfilm a Tiszta napfény, nő írta, nő rendezte és két színésznő viszi el a vállán – finoman hangolt, bensőséges és lágy, és ez alatt nyilván nem a sivár környezetre, sokkal inkább a hangnemre és a tónusokra gondolok. A női minőség találkozik itt a tarantinói brutalitással, de a brutalitásnak mindig csak a maradványait látjuk. Öngyilkosság, erőszak és baleset vértócsáit, a főhős testvérpár pedig takarítja a nyomokat. Mert meg kell élniük valamiből. A vidéki Amerika semmivel sem jobban a lehetőségek hazája, mint Nyíregyháza annak, aki nem lett gazdag üzletember felesége. Nővér, húg, gyerek és nagyapa – egy anya nélküli család – egymásra találásának csendes meséje a Tiszta napfény, szándékos klisékre fűzött fejlődéstörténet, szociografikus és lírai, következetes vonalvezetéssel és zseniális alakításokkal. Amy Adams és Emily Blunt jutalomjátéka mellett az a kisfiú (Jason Spevack) és a Család kicsi kincséhez hasonlóan ismét a nagyapát alakító Alan Arkin is tündököl. A nélkülözés, a szeretethiány és az összefogás a közös cél érdekében hozza újra össze az anya tragédiáját feldolgozni nem tudó családot.
Nők beszélnek a női szerepről, az anyaságról és a valahová tartozás vágyáról. Ott, ahol kevés a csillámpor, a smink és a rivaldafény. Szép film a Tiszta napfény, csendes film, őszi lélekmelegítésnek tökéletes.
(Tiszta napfény – színes, feliratos, amerikai film, 102 perc, 2008. Rendező: Christine Jeffs. Forgalmazó: Budapest Film.)