Nyár éji koncert Schönbrunnban

Nem elégednek meg azzal, hogy a macskajajos világ rájuk nyiladozik minden év első napjának délelőttjén. Ausztria, Bécs és a császárváros filharmonikusai nyárra is igénylik a figyelmet. Éji kerti hangversenyüket hatvan ország látta-hallotta az idén: és a schönbrunni június 4-e filmje révén mostantól a szórásból kimaradt univerzumrész is sógoraink gyepét, palotáit és zenekarát irigyelheti.
Az újévi koncerttel közös nevező a választott karmester személye is: Daniel Barenboim. Az argentin születésű művész színes egyéniség, elsőrangú zongorista, évek óta vezeti a (kelet-)berlini operát, karmesterként is világkarrier áll mögötte. És eme emberi-művészi nagyságtól még mindig nem áll össze makulátlanná a Kis éji zene, amelynek kötelező kűrjével nyitnak. Barenboim bele-belenyúl, paskol némi dinamikatöbbletet a táncok fordáiba, ám a feszes tempó eleganciájával adós marad.
Nincs már viszont előrebukás a következő remekműben, De Falla áttetsző, mini-zongoraversenyében. Éjszakák a spanyol kertekben: sok pontatlanság, a hangszer mellől dirigáló – s ezzel lehetetlen feladatot vállaló – Barenboim hurkaujjai hozzávetőlegesen teszik tűvé a billentyűsort, de türelmes koronák is, s ami a legfontosabb, jól eltalált hangulatok szegélyezik a sétát, amelynek fülledt, aztán kürtkari árnyakkal ijesztő szemlélődését hatásos képekkel támogatja az adásrendező Karina Fibich. Még a Stephansdom díszkivilágítását is idecsalja, nem éri be a zöld dombon tanyázó Gloriette fenséges látványával, vagy a Neptun-kút mellé telepedettek barokkos élőszoborcsoportjával.
Muszorgszkij szimfonikus költeménye, az Éj a kopár hegyen ugyancsak híres-hírhedt éji zene. A lényeg itt is átjön – habár kopárságról és oroszos didergésről e kertben szó sem lehet. Némi perverz kárörömmel látom, hogy a szabadtéri hangosított muzsikálás mellékhatása azért a maga magas dimenzióiban a Bécsi Filharmonikusokat is eléri. Az akusztikai viszonyok esetlegessége – egymást mennyire hallják a hangszercsoportok, mit hall a karmester, s ebből mit kavar össze a zenei rendező stb. – meg-meglóduló, nyers vagy épp fű alatt bekúszó, vértelen partitúrahelyek sorát eredményezi, míg a szerte sétálgató, piknikező és csókolózó ingyen-nézők lába alatt búcsúsan ropog a kerti utak murvája. Mégis, a fő kontúrok mind Barenboim kezéből futnak ki, s oda térnek meg, így még a kottából összecsapott zongorahud-lik is bocsánatosak.
Hisz pont olyan itt a nyár, mint a szilveszter. Sóvároghatunk utána, mert pompás, tüchtig, kaiserkiche und königliche – ahol a túl korán becsattanó pikkoló szeplője egy grófkisasszony szexepilje csak.
(Nyáréj Schönbrunnban – Deutsche Grammophon DVD, 2009.)