Névjegy. Julij Baltajtisz szakmai útja:
– 1962: luganszki orvostudományi egyetem (magna cum laude)
– 1964–67: Doneck, Nemzeti Orvostudományi Egyetem
– 1985: Moszkva, orvosi akadémia
– 1993–95: New York-i orvosi egyetem
– 1998–: lousianai orvosi egyetem (szakmai gyakorlat)
– 1968–90: Ukrán Nemzeti Egyetem (helyettes dékán, egyetemi tanár)
– 1990–2000: a kijevi sebészeti klinika orvos- igazgatója és dékánja
– 1986–2000: az ukrán egészségügyi minisztérium vezető szakértője
– 2001: a Vita Nova barbadosi klinika és az IRM orvos-igazgatója
*
Megtorlás? November 11-én két hét házi őrizet után Julij Baltajtiszt a bíróság ismét előzetes letartóztatásba helyezte. A hatóság szerint szökés, elrejtőzés veszélye, tanúk befolyásolása, az eljárás meghiúsítása, összebeszélés miatt vált indokolttá a kényszerintézkedés. – A bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésénél hangsúlyozta, hogy az eljárási cselekményeknél a professzor jelenléte más módon nem biztosítható – mondta Holló Gábor ügyvéd, aki érdekesnek találja, hogy a kényszerintézkedés elrendelése csak a professzor és Natalia Karnikova esetében indokolt, miközben ugyanezzel az alapbűncselekménnyel gyanúsítják még Seffer Istvánt, Sz. Sándort, akik házi őrizetben vannak, illetve további négy gyanúsított szabadlábon védekezhet. – Baltajtisz amerikai– ukrán állampolgár, és a házi őrizetben töltött idő alatt végig nála volt az amerikai útlevele – tette hozzá, hangsúlyozva, nonszensz, hogy egy ötéves büntetési tétellel sújtható bűncselekmény esetén, ahol a nyomozás prognosztizálhatóan még két évig is eltart, jogerős ítéletre lehet, hogy öt-hat évet kell várni, egy ilyen korú férfit előzetes letartóztatásban tartsanak. – Ezt a kényszerintézkedést én csak megtorlásként tudom értékelni – tette hozzá Holló.
Üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett emberi test tiltott felhasználásának bűntette miatt előzetes letartóztatásba, majd házi őrizetbe helyezték. A nyomozás jelenleg is folyik. Hogy keveredett ilyen gyanúba?
Julij Baltajtisz: Ez egy bonyolult kérdés, lehet, hogy előbb ezt részletekre kellene bontani. Az ön feltevésében ugyanis állítások is vannak, amik nem biztos, hogy helytállók.
– Akkor kezdjük ott, hogy június végén a Nyírő Gyula Kórházban önt – másik három személlyel együtt – a rendőrség letartóztatta. Miért?
J. B.: A kórházban nem követtünk el bűntettet. Az elfogás napján az egyik moszkvai születésű betegtől vért vettünk, mert tudni akartuk, milyen vírus fertőzte meg. A páciens súlyos cukorbetegségben szenvedett, és krónikus fáradtságról is panaszkodott. Ebben az esetben szó sem volt semmilyen őssejtes vizsgálatról, hiszen a vérében lévő vírusok miatt ez nem lett volna hatásos. A kórteremben felhasználásra váró őssejtek sem voltak, de a rendőrök mégis bűnözőként bántak velünk.
– A kórház területéről önön kívül kiket vitt el a hatóság?
J. B.: Natalia Karnikovát, ő a vérvizsgálatot elemző berendezést működtette, a kórház főorvosát és egy sofőrt.
– A kórház vezetése tudott erről a beavatkozásról?
J. B.: Igen. Az intézmény főorvosától volt engedélyünk arra, hogy egy külön kórteremben a vizsgálatokat elvégezzük, hiszen a Nyírő Gyula Kórház és az IRM Magyarország Zrt. (az Institute of Regenerative Medicine rövidítése – a szerk.) között érvényes szerződés is volt.
– Ön tehát határozottan azt állítja, hogy ebben a kórházban őssejtkezelés nem történt.
J. B.: Nem készültünk ilyesmire és nem is folytattunk ilyen terápiát.
– A híradások szerint őssejtek tárolására és gyűjtésére volt csak engedélye az amerikai és magyar tőkével megalakult IRM Magyarország Zrt.-nek, ami a kaposvári Seffer és Renner őssejtlabort üzemeltette.
J. B.: Engem úgy informáltak, hogy őssejtterápiára is megkaptuk az engedélyt, de hozzá kell fűznöm, hogy nem vagyok tagja az IRM-nek. Csupán tudományos tanácsadóként és orvos-igazgatóként alkalmaztak az amerikai IRM Holdingnál, és így kerültem kapcsolatba a cég magyar leányvállalatával is.
– Ön jelen volt a Seffer és Renner magánklinika őssejtkutató laborjának megnyitóján három évvel ezelőtt.
J. B.: Igen, már akkor itt voltam, amikor a labor működési engedélyezésével kapcsolatban gondok vetődtek fel, és Seffer István először fordult a szakhatósághoz. Seffer a labor vezetőjeként különböző kérelmeket nyújtott be az érintett szervekhez, de ezeket sorra elutasították, és számos kérdést tettek fel a kutatásokkal kapcsolatban, amire azonnali választ vártak. Az IRM Holding vezetősége ezután kért fel arra, hogy a hiánypótlásban segítsek.
*
Magyarországra jöttem, és az itt dolgozó orvosokkal közösen két hét alatt összeállítottunk egy vastag kötetet a korábbi tudományos munkákról és az őssejtek felhasználásának eddigi eredményeiről. Ezt az IRM vezetése elküldte az illetékes hatóságnak, majd közölték velem, hogy megvan a működési engedély, és jelenjek meg a labor megnyitásán. Emlékszem, a 2007-es ünnepélyes megnyitón az Országgyűlés elnöke, valamint a szociális és munkaügyi miniszter is jelen volt. Ekkor Seffer István a sajtó nyilvánossága előtt azt mondta: az összes szükséges szakhatósági hozzájárulással rendelkezünk, és van egy lista, amin háromszázötven beteg neve szerepel, akik várva várják azt, hogy őssejtkezelésekkel segítsünk rajtuk. Nekem ezek után nem voltak kétségeim afelől, hogy a cégnek érvényes működési engedélye van. Engem később sem tájékoztattak arról, hogy a működési engedélyt visszavonták volna.
– A kaposvári klinikán milyen kutatások, vizsgálatok folytak?
J. B.: Seffer István laboratóriuma a pécsi egyetemmel közösen sertéseken kísérletezett. Az állatoknál infarktust idéztünk elő, és arra kerestük a választ, ha őssejteket vetünk be, megakadályozhatjuk-e a szívmegállást. Húsz sertésből tizenhat, az őssejtkezelésnek hála, túlélte az infarktust. Ez a kutatás egy évekkel ezelőtti dél-amerikai vizsgálat folytatása volt, amit más neves szívsebészekkel kezdtem el. Akkoriban Ecuadorban tíz beteget kezeltünk szívnagyobbodás miatt. A tudomány mai állása szerint ezt a betegséget csak transzplantációval lehet gyógyítani. Kilenc páciens esetében nem kellett szívátültetést végezni az őssejtterápia után. A szívbetegségek ma az első számú gyilkosok a világ számos országában. Nekem mint kutatónak az lenne a feladatom, hogy ez ellen küzdjek, és ehelyett előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltöm az időmet.
– A kaposvári klinika honnan szerezte az őssejteket?
Holló Gábor: Erre a professzor úr nem kíván válaszolni.
J. B.: Az őssejtek gyűjtéséről semmit nem tudok, mert tudósként csak tanácsadással foglalkoztam. Azokkal az orvosokkal konzultáltam, akik a működési engedély védettségében dolgoztak.
– Korábban ön Barbadoson végzett őssejtkutatásokat, de azt az intézetet is bezárták…
J. B.: Igen, ott az őssejteket már gyakorlatban alkalmaztuk. A legkülönbözőbb betegségeket gyógyítottuk, hiszen az őssejtkutatás nem most kezdődött Kaposváron. A tudományos alapokat már 1986-ban leraktuk Ukrajnában, ahol engedélyezték az őssejtkezeléseket. A harkovi intézetben és Moszkvában párhuzamosan folytattunk kísérleteket. Több ezer betegen teszteltük éveken át az őssejteket. Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy szigorú tudományos munka előzte meg a gyakorlati alkalmazásokat, hiszen a harkovi intézetben éveken át csak preklinikai kutatások folytak. Itt például a szklerózis multiplex betegség modelljét állatokon teszteltük. Azaz a kísérlet alatt a modellen többfajta őssejtet próbáltunk ki, és pozitív eredményeket kaptunk. Az állatokon nem jelentkeztek semmilyen mellékhatások. Innentől kezdtem dokumentálni a kutatásokat is. Ezután indult be a munka a barbadosi klinikán.
– Nem válaszolt még arra, hogy miért kellett bezárni a barbadosi klinikát.
J. B.: New Yorkból Barbadosra négy és fél órát kell repülni. Los Angelesből pedig hét órát. Az IRM Holding vezetősége úgy döntött, inkább Európában hoz létre egy intézetet.
– Ennek a döntésnek volt köze ahhoz a híreszteléshez, hogy a klinika harkovi abortumokból nyerte az őssejteket, mert az anyáknak pénzt ígértek a magzatokért?
J. B.: Megjelentek kétes híradások a bulvársajtóban, de az Európai Unió bizottsága kivizsgálta az ügyet, és semmilyen bizonyíték nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a harkovi anyákat ilyen cselekedetre biztattuk volna. Ezt alátámaszthatja az a tény is, hogy az őssejtek előállításához nem feltétlenül van szükségünk magzatokra.
– Akkor honnan szerezhetnek az orvosok őssejteket?
J. B.: Erről egy egész előadást tudnék önnek tartani, hiszen egyetemi tanár vagyok, de röviden összefoglalva fontos az, hogy az őssejtek a szervezet minden szövetében, szervében megtalálhatók. De az embriósejtekből nyerhetők a legjobb őssejtek. Amikor tehát egy petesejt hímivarsejtekkel egyesül, akkor létrejön a zigóta. Amikor ez osztódni kezd, akkor ebből olyan őssejtek nyerhetők, amiket bármilyen betegség kezelésére fel lehet használni. Ezeket nevezzük tehát embriósejteknek. Ezek a sejtek azért a legjobb őssejtek, mert plasztikusak, legalább kétezer-háromszáz fejlődési program van beléjük kódolva. Az embrionális sejtekben tehát benne van a szerv fejlődésének programja. Ezekből mesterséges úton szervet, emberi bőrt lehet előállítani.
– Professzor úr, az embrionális sejtekből indultunk ki.
J. B.: Igen, tehát amikor létrejön az embrió, akkor a természet nagyon bölcsen mindig tartalékol valamennyi őssejtet. Egy hathetes embriónak a májában van a legtöbb őssejt. A héthetesnél a plusz őssejtmennyiség a lépében található. Az embrió fejlődésével párhuzamosan a benne foglaltatott fejlődési program kikapcsolódik. Éppen ezért a hathetes embriók felelnek meg a legjobban terápiás célra. Ezek a sejtek a szervezetbe jutva képesek megtalálni a betegség forrását és ott hatnak.
– Ha tehát őssejtterápiával akarunk kezelni egy beteget, akkor mindenáron embriókból kell kinyernünk azt.
J. B.: Nem. Válaszolni fogok az előző kérdésére, de még nem tartunk ott.
– Hallgatom.
J. B.: A hatodik és a tizenkettedik hét között, a sejtek felületén nagyon kevés a másodosztályú antigén (olyan fehérje, ami meghatározza a sejtek egyéniségét és egyedi összeférhetőségét – a szerk.), és a szervátültetés tudományában a legnagyobb probléma az összeférhetetlenség. Ezek az antigének tehát problémákat okozhatnak, de az ilyen korú embrióknál vagy nincsenek ilyen antigének, vagy nagyon kevés van belőlük. Ezek az embriókból nyert őssejtek tehát azért ennyire értékesek, mert gyakorlatilag bármilyen embernek beadhatók. Az embrió ezután magzattá alakul, és a sejtek felületén egyre több az antigén. A másik fontos őssejtforrás a köldökzsinórvér. De az ebből nyerhető sejtek csak egyetlen egyedhez köthetők. Azaz csak a babát lehet kezelni a köldökvérből kinyert őssejttel, az anyát már nem.
– Tehát vannak az embrionális és a köldökvérből nyert őssejtek.
J. B.: Igen, és vannak a felnőttekből nyert sejtek is. Ezeket kinyerhetjük vérből vagy zsírszövetből is. Seffer István plasztikai sebész a klinikán zsírleszívással is foglalkozott. Azt terveztük, hogy a leszívott zsírból is őssejteket állítunk elő. Ezt a körülmények nem tették lehetővé, mert a hatóság bezáratta a labort. De a felnőtt emberből nyert őssejt is csak az adott ember kezelésére alkalmazható. Ráadásul ezek a sejtek már azonos korúak azzal a személlyel, akiből kaptuk, tehát bennük lehetnek olyan problémák is, amivel az adott ember küzdött. Ezek az őssejtek alkalmatlanok szövetek létrehozására, de kezelésre felhasználhatók.
– A médiában megjelentek olyan hírek, hogy infúzióban, illetve injekcióban adtak be őssejteket a betegeknek különböző kórházakban és szállodákban.
H. G.: Erről a professzor úr nem kíván nyilatkozni.
J. B.: Az őssejteket különböző módon lehet felhasználni, ezek technikai dolgok.
– Rendben. Korábban hogyan alkalmaztak őssejteket?
J. B.: Ecuadorban egyetlen beteg szívébe negyven helyen ültettünk be őssejteket, de a betegségtől függően használhatjuk a gyógyításban a sejteket.
– Az őssejtkezeléseknek lehetnek szövődményei?
J. B.: Őssejtterápia nem javallott antibiotikumok szedése esetén, vagy ha a vérben vírusok vannak. Az őssejtterápiának nincsenek szövődményei, mellékhatásai. A tapasztalat azt mutatja, ha mégis előfordul bármilyen mellékhatás, akkor azért általában a személyzet a felelős. Az ilyen jellegű hibákat azonban könnyű kiküszöbölni.
– Van dokumentáció a kaposvári klinikán végzett kutatásokról?
J. B.: Tudományos tanácsadóként erre nem felelhetek. A keletkezett dokumentumok a Seffer-klinika tulajdonában vannak.
– Az őssejtbotrány kirobbanása óta több orvoscsoport is tiltakozott az állítólagos kezelések miatt, amikért ötmillió forintot fizettek az érintettek. Papp Lajos szívsebész azt mondta, hogy pénzéhes emberek próbáltak meg anyagi haszonhoz jutni. Ön hogyan érzi, elkövetett etikai vétséget?
J. B.: Nem érzem magam semmiért hibásnak. A munkámért kapott díjazást csak tanácsadásért kaptam, és ezt az öszszeget a költségeimre fordítottam. Papp tanár úr véleményét, kifogását a Seffer-klinikának és az IRM-nek kellene továbbítani. Fogalmam sincs arról, mennyibe kerülhet egy labor fenntartása vagy egy esetleges őssejtterápia Magyarországon. Csak annyit mondhatok, hogy az Egyesült Államokban a kezelés nagyságrendekkel többe kerül. Engedjen meg egy megjegyzést még. Úgy érzem, hogy Magyarországon két dolog tartja lázban az embereket. Az egyik az ötmillió forintos összeg, amit én soha nem kaptam. A másik, hogy abortumokból nyertük az őssejteket és az asszonyokat terhességmegszakításra biztattuk. De erről szó sincs. A terhességmegszakítást a páciensek saját önszántukból vállalták. Az abortuszt pedig Magyarországon legálisan végzik, a műtétért egyetlen nő sem kapott semmilyen ellentételezést. A kaposvári klinika az abortumokat az engedélyeknek megfelelően használta fel.
– Mik a tervei a jövőre nézve? Folytatja az őssejtkutatást?
J. B.: Nem tudom. Azt hiszem, előfordulhat az, hogy egy tökéletlen törvényhozás áldozata leszek. Mert mit róttak fel nekem bűnként? Az emberi test tiltott felhasználását. A sorsom attól függ, hogy Magyarországon azt a fogalmat, hogy ember, miképpen értelmezik. A magzat 14 hetes koráig csak embrió, és mi hat-nyolc hetes embriókat használtunk, amik mindössze hat-nyolc milliméter nagyságúak… Ezek az embriók pedig még nem tekinthetők embernek. Ráadásul azok az abortumok, amiket mi felhasználtunk, már élettelenek voltak, a szemétbe kerültek volna. Egyetlen dolgot kíséreltünk meg, halott anyagot visszafordítani az életbe.
H. G.: Visszatérve az első kérdésére, tisztáznunk kell, hogy mi tartozik az emberi test tiltott felhasználásának fogalomkörébe. Emberi test bármilyen sejt, szövet, még a vér is. Az még senkinek nem tűnt fel, hogy a véradótól senki nem kér hozzájárulást ahhoz, hogy a sejtjeit értékesítsék? Pedig később, amikor történik egy transzfúzió, és egy beteg ember megkapja a számlát, akkor azt az OEP felé felszámolják. Akkor ezt most minek nevezhetjük? Hogyan lehet ebben az esetben értelmezni a törvény előtti egyenlőséget?
– Milyen büntetésre számíthat a professzor, ha elítélik?
H. G.: Ezt a cselekményt csak egyenes szándékkal lehet elkövetni, öt év börtönnel sújtható. De a klinikának volt engedélye az őssejtek gyűjtésén és kutatásán kívül a terápiára is. A professzort senki nem informálta arról, hogy az ÁNTSZ által korábban tudomásul vett és így kiadott engedélyt visszavonták. Szerintem vele szemben még esetleges bizonyítottság esetén is fennállhat a büntethetőséget kizáró ok.
– Tett beismerő vallomást a védence?
H. G.: Igen, a nyomozási bíró előtt részletesen elmondta, milyen feladatokat látott el. Az előzetes letartóztatásban töltött három hónap alatt azonban egyszer sem hallgatták meg, így nem is értem a kényszerintézkedés szükségességét egy súlyos szívbeteg (pacemakeres), cukorbeteg, és egyéb betegségekben is szenvedő, büntetlen előéletű, 72 éves férfi esetében. Az ügyről egyébként az a véleményem, az államnak egyszerűen nem éri meg az őssejtkezelés, mert ezzel évtizedekkel meghosszabbítható az élet, és a nyugdíjak fizetése nem jó üzlet. Gondoljon bele, a magyar társadalom- biztosítás összeomlana, ha 106 éves embereknek kellene fizetnie a nyugdíjat. Jelenleg az átlagéletkor 60 év, de a nyugdíjkorhatár 62.
J. B.: Igen, az őssejtterápiával rengeteg embert lehet gyógyítani. Nagy bűnt vesznek a lelkükre azok, akik ezt megpróbálják megakadályozni. Fantasztikus eredményeket értünk el olyan betegségek kezelésénél, amire a hivatalos orvoslás nem képes. Jelenleg ugyanis nincs ehhez fogható gyógymód az orvostudományban.
