Reményfutam

Vasárnap a nyeretlen kétévesek versenyében jó eséllyel áll rajthoz a Nemzeti Összefogás névre keresztelt telivér, amelyet a hazai lóversenyzés és lovassport megmentéséért harcoló egyesület nevezett. A magyar tenyésztésű ló szimbólumává válhat annak a most készülő programnak, amelyik kihúzhatja a hazai lovas életet a hosszú évek óta tartó csődhelyzetből.

A kiváló küllemű pej kanca 2007-ben Sárbogárdon született, tenyésztője a Telivér Farm Kft. Tulajdonosa, Pálfi Gábor ajánlotta fel a lovat az Összefogás Egyesületi Futtatói Klubnak, melynek huszonegy tagja szindikátusi formában működve adja össze a pénzt a tartásához – havonta négyezer forintot. Nemzeti Összefogásért már csak azért is szorítani kell a vasárnapi Kincsem parki futamon, mert szimbóluma lehet mindannak, amiről az utóbbi hónapokban egyre több fórumon győzködik a hazai lovas élet vezetői a politikusokat és a szakmabelieket: a lovastársadalom kezébe kell adni hasznosításra azokat az ingatlanokat, amelyekről az utóbbi időben csak mint privatizálandó területekről beszéltek. A ló sikere ráirányíthatja a figyelmet a magyar lótenyésztés eredményeire is. A hazai tenyésztésű versenylovak iránt ugyanis ma nincs érdeklődés, az elmúlt két árverésen egyetlen ló sem kelt el. A tulajdonosok inkább külföldön vásárolnak.
A Kincsem park nem eladó – hirdették a táblák a tavalyi felvonuláson, melynek élén Fábry Sándor haladt. A show-man kiállása, majd az idén tavasszal Overdose hangos ünneplése is hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. végül is levette napirendjéről az állami tulajdonban lévő lovas ingatlanok kiárusítását. Ez azonban még csupán fél győzelem, az állami ráfizetés, az évi egymilliárdos deficit továbbra is megmaradt, és ezzel a helyzettel előbb-utóbb valóban kezdeni kell valamit. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy az egyre fogyó népszerűségű lóversenysport fenntartása nem állami feladat. Csakhogy a megoldás nehezen születik meg.
Horváth Zalán, az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület koordinátora, a tavalyi tiltakozó felvonulás egyik szervezője egy formálódó nagy szövetség képét rajzolja fel, melyben a ló- és lovassportban, valamint a -tenyésztésben érdekeltek közösen írják a programjukat. A Nemzeti Lovas Munkacsoport megalakítását Lezsák Sándor kezdeményezte, vezetője Lázár Vilmos, a Magyar Lovas Szövetség tavasszal megválasztott elnöke, tagjai többek között Dallos Gyula díjlovas, Kassai Lajos a hagyományőrző lovasok képviseletében és Pécsi István, az Összefogás egyesület vezetője. Közösen készülő tanulmányuk azt vizsgálja, hogyan lehetne a tenyésztéstől a versenyeztetésen át a turizmusig egységes keretbe foglalni mindazt, ami ma Magyarországon szétaprózódva, ezer érdektől feszítve működik.
– Bár még mindig mondogatjuk, hogy lovas nemzet vagyunk, de a hatvanezer lovunkkal bizony másokhoz képest gyengén állunk – mondja Horváth Zalán. – Németországban ma egymillió lovat tartanak. Bizonyított tény, hogy egy ló három embernek ad munkát, vagyis még a mi hatvanezrünk sem lebecsülendő ebből a szempontból. A cél, hogy ez a szám nőjön.
Ígéretes, hogy az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága felvette napirendjére a hazai lovas helyzet megvitatását, és a politikusok körében is elismerést és tetszést aratott a Pécsi István által prezentált demonstráció. A hazai lósport képviselői tavaly óta szorgalmazzák, hogy az állam szálljon ki a versenyszervezésből, ez ugyanis még az egyetlen sportág Magyarországon, amelyben nem a szakmai vezetés, hanem a tulajdonos MNV Zrt. határozza meg a versenynapokat. Ebből adódnak azok a dilettantizmusok, amelyek kiszolgáltatottá teszik a lótulajdonosokat. Horváth Zalán példaként hozza fel, hogy most vasárnap lett volna a galoppon az idényzárás, a Nemzeti Lóverseny Kft. vezetése azonban úgy döntött, hogy pótversenynapot iktat be. A szakember szerint ez a világon máshol elképzelhetetlen lenne, hiszen a lovakat a futásra fel kell készíteni, a tréninget időzíteni kell, nem lehet egyik napról a másikra változtatni a versenynaptáron.
A formálódó elképzelés szerint a lóversenyzés és a lovassportok egyenként gyenge szereplői ernyőszervezet alá gyűlnének, kezelésbe kapnák az állami tulajdonú lovas ingatlanokat (a Kerepesi úti ügetőpálya eladása után megmaradt Kincsem parkot, alagi telepet és tattersallt), amelyeken tréning-, verseny- és oktatóközpontot alakítanának ki. Ennek fenntartásához szükség lenne arra is, hogy megkapják a versenyszervezés és a lóversenyfogadás jogát. Ez utóbbi korszerű és nyereséges rendszerének kiépítésébe szakmai befektetőket vonnának be. Az ernyőszervezet ésszerűsíteni tudná a lovassportnak, a szakmai oktatásnak és a tenyésztésnek adott állami támogatások felhasználását is. A tervek szerint a Kincsem parkot korszerű ló- és lovassportteleppé fejlesztenék, amely nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas lenne (a pálya rossz állapota ezt ma nem teszi lehetővé), és helyet adna a lóversenyek mellet a díjugrató-, díjlovagló-, military- és fogathajtószakágnak is. A 85 hektár nagy része ma kihasználatlan, állapotát mutatja, hogy egyik elhanyagolt területét Jurassic parknak nevezik maguk között a lovasok. Természetesen korszerűsíteni kellene a meglévő istállókat, sőt újakat is kellene építeni. A tattersall a hobbi- és az alapfokú lovaglás bázisa lenne, Alag megmaradna a lósport tréningtelepének. Szükség lenne a szakemberképzés kiépítésére is, jelenleg nincs hivatalos idomár-, zsoké- és hajtóképzés, vagyis hiányzik az utánpótlás, a lovassportokban pedig fejlesztésre szorul a képzés.
Mindez persze nagyon sok pénzbe kerülne. Hogy miből jut rá, egyelőre még nincs pontosan rögzítve, most folynak a számolások, felmérések. Lázár Vilmos világbajnok fogathajtó, a Magyar Lovas Szövetség elnöke is úgy véli, az összefogás jelenti az egyetlen esélyt. Ló- és lovassport egymással összefüggő rendszert alkot, csak együtt lehet róluk beszélni és gondolkodni. Ma a lóversenyzés hazai bevételei jóval a válság mértéke felett csökkennek, az állam csak teszi bele a pénzt, de valamit nagyon rosszul csinál, ha feneketlen kútnak bizonyul. Ha az állam átadná a verseny- és fogadásszervezés jogát, az ágazat egy idő után termőre fordulna, amivel a költségvetés is csak jól járna.
– A történeti tradíció nem illúzió, a jelenlegi kedvezőtlen környezetben mindenféle marketing- és reklámtevékenység nélkül is sokan ragaszkodnak a lóhoz – mondja Lázár Vilmos. – Van tehát mire építenünk. És van hová fejlődnünk. Nyugat-Európán a lakosság tíz százaléka foglalkozik aktívan a lovassporttal. Nálunk mindössze egy százalék. Szép lenne, ha ezt meg tudnánk tízszerezni.