Ritualizált életpillanatok sora

Pár hónappal ezelőtt Pina Bausch, a posztmodern táncművészet legfőbb alakja, a mozgásművészetet radikálisan megújító koreográfus váratlanul elhunyt. Bozsik Yvette, aki mesterének, mentorának tartotta Bauscht, legújabb egyfelvonásos kompozíciójában mélyen emberi hangon mesél róla, az elmúlásról és a fájdalomról.

Ha a magyarországi táncművészet utóbbi évtizedeinek történetén végigtekintünk, akkor bátran állíthatjuk, hazánkban Bozsik Yvette ugyanolyan markáns felforgató erővel hatott a táncművészetre, mint Bausch Németországban. Formanyelvük hasonló, mindketten igazi kísérletezők. Bozsik saját munkamódszeréről egyszer így fogalmazott: „Engem legkevésbé sem a modern tánc érdekel. Ugyanúgy tud untatni, mint a klasszikus balett, ha kiismertem a szabályait. (…) Nem akarok ugyanazokkal az eszközökkel, formákkal dolgozni, újfajta hangokkal, mozdulatokkal kísérletezem.” Ez a munkametódus volt jellemző Bauschra is
Franz Schubert A halál és a lányka művére komponált hommage előadás bár letisztult emberi hangon eleveníti fel a kortárs táncforradalmár alakját, mozdulatainak lényegét, mégsem hiányozhat belőle a Bozsik-féle groteszkség. Az egyfelvonásosban Bausch-gesztustöredékekből építkező stilizált táncok alkotják a korpuszt, ezzel párhuzamosan a német, angol és magyar szövegekből tánctréningek vezényszavaiból rajzolódik ki Bausch koreográfusi alakja. Ez a motívum is a két alkotó közötti hasonlóságot hangsúlyozza. A táncot kísérő szövegek Bozsiknál és Bauschnál egyaránt lényegi elemek a teremtésben. A test nyelve mellett Bausch a szavakat is mozdulatként értelmezte, a két költészettípus nála egyensúlyt teremtve beszélte el az elmondhatatlan történeteket. Ez a momentum jelenik meg Bozsik Yvette emlékezésében is. Schubert muzsikája mellett a ritmust a sikítások és nevetésfoszlányok is áthatják. A hosszú percekig ismétlődő mozdulatsorokat, az angyalszárnyak mozgását leképező kézjátékokat vibráló rohangálások gördülések sorozata szakítja meg. A nyolc táncos közül minden lány Bausch, mindegyik férfi pedig a Halál megszemélyesítője. A végzetes találkozás a szerelem ívét leképezve jelenik meg. Mikor a férfi megérinti a lányt, az élet más dimenziót ölt, a halál magával ragadja a lány Bauscht a végtelen sötétbe.
Ezen az estén mélyen őszinte oldalát mutatta meg Bozsik Yvette, ahol tényleg lelkek táncoltak. Bozsik ugyanis ezzel az előadással nemcsak az utat mutató mesterre, hanem a nemrég, fájdalmasan fiatalon elhunyt közeli barátra, Matatek Juditra is emlékezett.
(Bozsik Yvette Társulat: A halál és a lányka, Menyegző. Koreográfus: Bozsik Yvette. Művészetek Palotája, 2009. október. 20.)