Először a seprő bugyog elő, amikor lefejtés nélkül verik csapra a hordót. Már a termés is elég gyatra volt, a bor pedig a kocsisnak sem kell. Az új gazda azonban csak nem akart hinni a kipróbált borászoknak, akiknél jó kezekben volt a pince kulcsa, azt szajkózta, jó lesz az újbor, csak rá kell fogni. Nos, ihatatlan.
Pedig riasztó jelek akadtak bőven. A nyáron sokan figyelmeztették a Fradi elöljáróit, hogy a néhány veteránból, zöldfülűből és jobbára hasznavehetetlen légiósokból összetákolt csapat bajba kerülhet az NB I-ben, de nem hallgatták meg az intő szót. Jöttek is a vereségek egymás után. Az idény kezdetekor pedig a Hertha elleni barátságos találkozó mutatta meg, hogy a szurkolókra is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Ha már akkor randalírozás kísérte a szereplést, mire lehet számítani éles helyzetben?
Az időzített bomba ketyegett, mígnem a múlt szombaton felrobbant. A Ferencváros olyan mélyre süllyedt, hogy kiesési rangadót vívott a Diósgyőrrel. Noha előző nap végre felmentették a botladozás első számú felelősének megtett vezetőedzőt, Bobby Davisont, a csapat ettől nem könnyebbült meg, mint az esetek túlnyomó többségében, ugyanúgy szenvedett, mint korábban. A Diósgyőr 3:0-ra vezetett, amikor a szurkolók egyik csoportja békés tiltakozásként elhagyta a nézőteret. Amikor Tóth Bence váratlanul 3:1-re szépített, ezek az emberek visszatértek ugyan, egy másik csoport viszont mintha csak erre várt volna. A mérkőzés hatvanötödik percében a tizenötödik és tizenhatodik szektorban helyet foglalt huligánok – önmeghatározás, nem megbélyegzés – a székek módszeres összetörésébe és felgyújtásába kezdtek. Aki próbált már meggyújtani életében hasábfát, tudja, egy szál gyufával vagy öngyújtóval nem megy, műanyag széket ennél is jóval nehezebb lángba borítani; a huligánok tehát nem spontán haragból csaptak botrányt, hanem felkészültek az akcióra. Sulyok Gergely játékvezető a csapatok és önmaga biztonságát szem előtt tartva lefújta a mérkőzést.
Mindenki tudta, hogy ebből baj lesz. Hogy mentsék a menthetőt, a Ferencváros nagyjai Albert Flóriántól Keller Józsefig felemelték szavukat, elítélték a rendbontókat, és kérték a felelősöket, tőlük telhetően mindent tegyenek meg a dúlás megfékezésére a klub megmaradt tekintélyének megőrzéséért.
A kampány elérte célját, a Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága tagjainak meglágyult a szívük. Ugyan pontlevonással is sújthatták volna a klubot, beérték azzal, hogy a soron következő három – pontosabban az életbe lépett felfüggesztett büntetéssel együtt négy – bajnoki mérkőzésre zárt kapukat rendeltek el, kitiltották a szurkolókat. Emellett az a hárommillió forint, amennyit a klubnak be kell fizetnie az MLSZ kasszájába, csekélységnek tűnik, Berki Krisztiánnak, a zrt. ügyvezető igazgatójának mégis mintha ez fájt volna jobban, amikor értesült a határozatról. Nem véletlenül. Mint elmondta, a hazai meccsek nem jelentenek nyereséget az FTC számára, mert a bevétel épp csak a biztonsági kiadásokat fedezi. Az MLSZ viszont szinte mindig megbünteti a klubot a rendbontásokért. S mintha a csapatra is jó hatással lenne a kongó stadion – aminél jobban pedig semmit sem gyűlölnek a labdarúgók –, hiszen szerdán a Fradi a békés magányban 1:0-ra legyőzte a Győrt, s elmozdult a kiesést jelentő tizenötödik helyről.
Ennél persze izgalmasabb kérdés: valójában mi is történt a múlt szombaton és miért?
Springer Miklós, az FTC alapító elnöke, Springer Ferenc unokája, aki volt a felügyelőbizottság elnöke, jelenleg is a baráti kör alelnöke, a régi vágású szurkolók közül pedig sokan úgy tekintenek rá, mint az egyesület élő lelkiismeretére, meggyőződéssel állítja, provokátorok törtek-zúztak a lelátón:
– Ezek nem fradisták, hiszen ha azok volnának, tudnák, hogy ezzel a viselkedéssel ártanak a klubnak. Szégyenkezem helyettük is; a Ferencváros valaha a legpatinásabb egyesület volt, mára pedig bűnözők martaléka lett belőle.
Boros Bánk Levente, a Ferencváros-szurkolók Szövetségének elnöke, noha tisztelettel tekint Springer Miklósra, s elítéli a randalírozást, máshova helyezi a hangsúlyt: a tulajdonosok és a vezetők felelősségét emlegeti:
– Azok provokálják a szurkolókat, akik a klubot vezetik. Akikről aztán végképp nem tudjuk, hogy fradisták-e. Az angolok élvezték a bizalmunkat, még demonstrációkat is szerveztünk értük, de a bizalomért folyamatosan meg kell dolgozni. Sajnos az ígéreteikből nagyon keveset váltottak valóra. Talán a szurkolók igazolták a Ferencvároshoz méltatlan labdarúgókat, ők hozták ide az edzőt, s tartottak ki mellette dacból hetekkel azután is, hogy kiderült, alkalmatlan a feladatra? A szurkolók kaptak ki a magyar kupában az MTK második csapatától? A szurkolók juttatták odáig a csapatot, hogy kiesési rangadót veszít el? A szurkolók játszanak hétről hétre lelketlenül? Ez a provokáció, nem pedig néhány kellemetlen rigmus és transzparens. Terry Robinson, a zrt. elnöke tévúton jár, amikor minden felelősséget a szurkolókra próbál áthárítani. Ez az angol klubvezetési modell? Hogy az elnök kéthavonta iderepül, sértegeti a szurkolókat, aztán mint aki jól végezte dolgát, hazamegy? Lehet, hogy ennyi elég az angol másodosztályú klubnál, amely óriási sikerként élné meg, ha szökőévenként feljutna a legjobbak közé, de ez itt a Ferencváros, ha még nem vették volna észre az urak. Itt a bajnoki cím, a nemzetközi kupaszereplés a mérce. Aki ennek nem tud megfelelni, az a Ferencvárosban nem alkalmas vezetőnek.
Más megközelítésben, kissé árnyaltabban, de mintha erre rímelnének Jakabházy László, a Testnevelési Egyetem tanára, a Fradi egykori legendás jégkorongedzője szavai:
– Egy éve elsőként mondtam le az elnökségi tagságomról. Akkor nehéz szívvel tettem, de most már nagyon örülök, hogy volt erőm meghozni ezt a döntést. Ugyanis történelmi mélypontra jutott az egyesület, és itt nem csak a labdarúgó-szakosztályról beszélek. A sportról, a mi hivatásunkról már szó sem esik, csupán üzletről, kamatról, miközben nevelnünk is kellene, és nemcsak az utánpótlást, hanem a szurkolóinkat is, mégpedig fradizmusra. De ki nevelje őket ebből a vezérkarból? Az angolok? Ha ők a főnökök egyáltalán. Vagy Berki Krisztián? Kik irányítanak itt? Döntő részük van abban, hogy így viselkednek a szurkolók, hogy ide jutottunk, a magyar sport szégyenei lettünk. Az ember már ki sem mer menni a stadionba, különösen nem kisgyerekkel, mert az életét nem akarja kockára tenni. Végképp nem ilyen futballistákért, akiknél ügyetlenebbeket még nem hordott a hátán a föld.
A bírálatok túlmutatnak a tehetetlen vezetésen, a harmatgyenge csapaton és az agresszív szurkolókon. Egyre többen adnak hangot azon sejtésüknek, miszerint az angolok nem valós tulajdonosok, egy hazai üzleti, politikai csoport mozgatja a szálakat. Ez persze egyelőre csak összeesküvés-elmélet, az viszont tény, hogy a futballklubnak és a nyolchektáros ingatlannak más a bejegyzett tulajdonosa. Ha így igaz, akkor az angolok hamarosan távozhatnak. Emlékezetes, hogy Várszegi Gábor szintén rendbontás után hagyta magára a klubot. Máig tisztázatlan, hogy a szurkolók viselkedése csak az ürügyet szolgáltatta a már eldöntött lépéshez, avagy a Fotex-vezér akkor látta be végleg, hogy az ő normái szerint nem képes európai klubot faragni az FTC-ből.
A helyzet kísértetiesen hasonlít az öt évvel ezelőttihez, csak éppen a Ferencváros mint márka azóta tovább vesztett az értékéből.
Avagy kezdeti hasonlatunknál maradva: a bor ihatatlan. Hogy már András-napkor, az őszi szezon végén vagy csak az új évben lesz értelme megkóstolni, azt nem tudhatjuk. Sokkal valószínűbb, hogy új termésre, új szüretre van szükség, hogy lényegesen kevesebb legyen a seprő.
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
