Garas Klára ízig-vérig közép-európai: erre az entitásra vonatkoznak legfontosabb kérdésfelvetései és válaszai. Személyisége és munkássága Közép-Európa egyik igazi Grande Dame-jává teszi őt – hangsúlyozta a főigazgató, aki épp e morális-tudósi tartás miatt kérte fel a kiváló szakembert, legyen tiszteletbeli elnöke annak a művészettörténeti kutató intézménynek, amelyet a nemzetközi művészettörténet-kutatás legfontosabb hazai őrhelyének, a Szépművészeti Múzeumnak a kebelében kívánnak létrehozni, Közép-Európa múltjára, jelenére és jövőjére fókuszálva. A főigazgató, úgy vélte, „ezen az ünnepen, e bensőséges szakmai körben, ha a Szépművészeti Múzeum hű akar lenni önmagához”, meg kell szólítania a művészettörténet hazai céhének Garas Klára asszony melletti másik rendes tagsággal bíró akadémikusát, Marosi Ernő professzort, aki „egy ideje a szűkebb és szélesebb nyilvánosságban egyaránt súlyos minősítésekkel illeti a Szépművészeti Múzeum működését, hol szókimondóan, hol a rá olyannyira jellemző ironikus félmondatokban és célzásokban”. Baán László egy februárban megjelent cikkből idézett: „Az Akadémia alelnöke szerint a múzeum ma is elsősorban kutatóhely, s a Szépművészeti nem tesz mást, mint lábbal tiporja ezt a hagyományt. »A Szépművészeti olyan kiállításokat rendez, amihez nincsen szükség Szépművészeti Múzeumra, csak egy jól működő légkondicionált kiállítóteremre.«” A főigazgató felkérte az akadémikust „egy kétszemélyes, sajtó- és közönségnyilvános beszélgetésre, ahol minden kérdést nyíltan az asztalra tehetünk és megvitathatunk, harag és elfogultság nélkül, hogy őszintén, tisztességgel, legjobb tudásunk szerint együtt keressük azt az utat, amely méltó a múzeumot fenntartó nemzeti közösség elvárásaihoz, a Szépművészeti Múzeum nagyszerű hagyományaihoz, és a nyugati világ vezető múzeumainak legkorszerűbb létmódjához.”
Lapunk kérdésére, miszerint nem lepte-e meg a Baán László köszöntőbeszédének szokatlan fordulata, az ünnepelt arra a 1982-ben, az Uffizi jubileumi ünnepsége kapcsán Firenzében rendezett konferenciára utalt, amelyen nemzetközi viszonylatban már felvetődtek az itthon mostanában aktuálissá vált problémák, a többi között a tudományos kutatás és a látványos tárlatok viszonya vagy a közönséggel való „törődés” kérdése. „A múzeumok eredményes működtetése nagyon összetett feladat – fogalmazott Garas Klára –, amelynek végrehajtásához minden részletet tisztázni kell, mégpedig oly módon, hogy a köztudatba is átmenjenek a szakemberek által fontosnak tartott elképzelések.”
Marosi Ernő akadémikus munkatársunk kérdésére azt válaszolta, hogy bármikor kész vitát folytatni Baán Lászlóval a Szépművészeti Múzeumot, illetve a magyar muzeológia ügyét érintő kérdésekben, de elhárította a nyilvánosság előtti szóbeli vitát. „Bármilyen sajtópolémiára hajlandó vagyok, de nem médiaeseményre. Bevett dolog az írásban való eszmecsere” – mondta a művészettörténész, hozzátéve, a főigazgató által idézett interjúszövegben nem az eredeti helyükön szerepeltek az idézőjelek, e megnyilatkozása helyett azt a Magyar Szemle augusztusi számában megjelent tanulmányt ajánlva az őt bírálók figyelmébe, amelyben más szakemberekkel együtt egy múzeumi modellt vázoltak fel. A művészettörténész hangsúlyozta, hogy a Szépművészeti Múzeumban folyó tudományos munkával kapcsolatos kételyeit első alkalommal már akkor megfogalmazta Baán Lászlónak, amikor az 2005-ben a múzeum kinevezett, de még nem beiktatott főigazgatója volt.
„Lehet akárhogy csűrni-csavarni, számomra ebben a helyzetben egyetlen releváns kérdés van: vajon meri-e Marosi Ernő egy kétszemélyes, nyilvános, élő vitában megmérettetni a Szépművészeti Múzeummal kapcsolatos, évek óta hangoztatott állításait és érveit?” – válaszolt lapunk megkeresésére Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
