Szakszerűtlen, színvonal alatti helyzet

Nem csoda, ha a lakosság gyomra görcsbe rándul, ha járvánnyal találkozik. Főképpen, ha influenzajárvánnyal. A legfiatalabbak kivételével szinte minden korosztály hallott már kiemelt veszélyességi fokozatokról. Vannak – ha nem is személyes, de irodalmi – emlékei az 50-100 millió halálesetet okozó 1918-as spanyolnátha (H1N1), az egymillió halálesettel járó 1957-es ázsiai influenza (H2N2) és a legutóbbi, ugyancsak egymillió halálesettel járó 1968-as hongkongi influenza (H3N2) okozta traumákról. Hazánkban már akár rutin is lehetne a járványok levezénylése, hiszen 1961–62-ben, 1969–70-ben és 1970–71-ben több mint kétmillió megbetegedést okozott az influenza A-vírus. Az utóbbi években a megszokott módon működött a szezonális influenza elleni védőoltások rendje, s kisebb, de áthidalható zökkenőkkel a veszélyeztetettek oltása ingyen vagy térítés ellenében, de megoldódott. Jóllehet a korábbi madárinfluenza-veszélyeztetettség és a tavaszi H1N1-riasztás csak a korábbi nagy világjárványok környezetével vethető össze, mégis azt hinné az ember, hogy van abban tapasztalat, létezik rend és logisztika, hogyan kell levezényelni egy lakossági „átoltást”.
A társadalom általában szereti azt, ami világos, s – nem meglepő módon – gyanakszik arra, idegenkedik attól, ami homályos. Főképpen, ha az egészségéről van szó, és ha az információs aszimmetria és hiányos felkészültség okán nem is igazán ért a dologhoz. Az egymásnak ellentmondó tájékoztatások, a kapkodás, a nyilvánvaló rendezetlenség csak bizalmatlanságot kelt benne, s mindez a manapság amúgy sem ritka bizonytalanság érzetét fokozza. A katasztrófamedicina alapelve a határozott, egyértelmű, már-már katonai irányítás, a minőségbiztosított és kiszámítható környezet. Gyanús, ha politikai csatározások övezik az oltóanyaggyártás környezetét, visszaélésekről hallani, s ha a miniszter a köztévé műsorában élettani és virológiai fejtegetésekbe bonyolódik. Hiszen azt a laikus is tudja, hogy neki nem ez lenne a dolga. Ezzel szemben nem kapnak érdemi hangot a médiában az igazán hozzáértők, az infektológusok, a hivatalos szakmai szervezetek professzionális szakértői. A kismamaoltással kapcsolatos kérdések megvilágítását sem a szakterület orvos-vezetőire bízzák. Lekezelik és kiskorúnak tartják a társadalmat.
Az Infektológiai Szakmai Kollégium belső anyaga rögzíti, hogy az Európában forgalmazott influenza elleni vakcinák élő vírust nem tartalmaznak, ezért nem jelentenek olyan kockázatot, amelyek a szervezetben szaporodó vírusokkal hozhatók összefüggésbe. Az influenza ellen csak a hatékony védőoltás nyújt biztonságos védelmet. Akár tudhatnánk, hogy a hazánkban alkalmazott Fluval P vakcinát 18–60 éves felnőtteknél és 60 éven felüli idős személyeknél, 12–18 éves serdülőknél és 3–12 éves gyermekeknél történt alkalmazást követően – bár nem imponálóan széles körben, de – vizsgálták. Ezzel szemben nincsenek klinikai tapasztalatok a nálunk nem is alkalmazott, dupla oltást igénylő Focetria, Pandemrix és Celvapan készítményekkel. A védőoltások évről évre a WHO által előírt vírusantigéneket tartalmazzák. Az egyes vakcinák kizárólag abban különböznek egymástól, hogy a vírusantigéneket milyen formában tartalmazzák (teljes vírus, hasított, alegység), illetve hogy tartalmaznak-e tiomerzált (oltóanyagokban használt higanyalapú tartósítószert) és egyéb segédanyagot. Az Omninvest vakcinák (Fluval AB és Fluval P) teljes vírust tartalmaznak, tiomerzál mellett. Ezek a leghatékonyabb és emellett a leginkább reaktogén vakcinák. Oltási reakcióként hőemelkedés, láz és helyi reakciók adódhatnak. A vakcinák előnyének tartják, hogy erőteljesebb immunválaszt váltanak ki, tartósabb védelmet biztosítanak, viszont ezzel függ össze a gyakoribb mellékhatásuk is. Az eddigi tapasztalatok szerint a hőemelkedés, illetve a ritka lázas reakció maximum 48 óráig tart.
A jelenleg zajló influenzajárvány elsősorban a fiatal felnőtt lakosságot veszélyezteti, így a terheseket is. Új vírusról lévén szó, a teljes lakosság fogékony. Talán a 65 év felettiek rendelkeznek bizonyos fokú védettséggel. Várhatóan a közeljövőben hazánkat is eléri a járvány, tömeges megbetegedést okozva. A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szakvéleménye rögzíti, hogy pandémia esetén a várandósok magasabb halálozási kockázata miatt a megelőzésben legfontosabb a várandósok felvilágosítása. Lehetőség szerint kerüljék a tömeget, az emberekkel zsúfolt helyeket. Influenzaszerű tünetek esetén telefonon a háziorvost, ügyeletet keressék, javasolt a kismamákat is otthonukban megvizsgálni, kórházi kezelést nem igénylő esetekben otthon elkülöníteni. A hazai oltóanyag biztonságosnak tekinthető a terhesek számára is, de ha a várandós nem tartozik a fokozott rizikójú csoportba, a beadással meg kell várni az első trimeszter végét.
Úgy gondolom, társadalmunk az utóbbi években edződve már nagykorúnak tekinthető. Miért nem lehet ezekről a dolgokról nyíltan, világosan és érthetően beszélni? Miért kell a társadalmat ebben a komoly és jogos aggodalmat kiváltó járványos helyzetben lekezelni? Miért politikusoknak kell érvelni a vakcináció mellett, és kérni a háziorvosokat különféle, az ügyben szerintük elvárható áldozatra? Miért kell titkosítani a gyártói szerződéseket, államtitokra hivatkozva? Ki hiszi ezt ma már el?
A beteg, a betegséggel fenyegetett ember mindig kiszolgáltatott. A gyógyítás és a megelőzés igen fontos eleme a bizalom. Bizalom annak irányában van, akinél látszik a szakértelem, akinél az látható, hogy uralja a helyzetet és ezáltal hiteles, biztonságot sugároz. Őt fogják követni. Ki is ez most nálunk? Meg tudná valaki mondani?
Magyarországon csaknem húsz éve épül, s mára professzionális szintű, európai színvonalú a gyógyszerellátás. Evidencia, hogy a gyógyszernek, pláne egy vakcinának, a gyógyszertárban a helye. Mi az akadálya annak, hogy akinek ingyen jár a receptköteles szérum, az térítésmentes vényen kapja meg, akinek ez nem jár, az térítés ellenében, de a patikában, minőségbiztosított környezetben? Maga a miniszter írja a gyógyszerészek segítségét kérő levelében, hogy a lakosság leggyakrabban először a gyógyszertárban keres információt (nem ártana ezt máskor is elismerni). A nagykereskedők szakszerű módon, naponta többször szállítanak gyógyszert a patikákba. Ha rájuk bízták volna, biztosan elkerülhető lenne a jelenlegi szakszerűtlen és színvonal alatti helyzet. Most az ÁNTSZ erre kijelölt helyiségében orvosok és gyógyszerészek faxon/e-mailen elküldött megrendelésükre sorban állva várják a csak 20 darabos kiszerelésben fellelhető vakcinát, s kapnak hozzá egy doboz fecskendőt. Van, aki hűtőtáskában, van, aki szatyorban, s van, aki zsebben viszi magával. Nincs egyszeres kiszerelés, bár a betegtájékoztató szerint kellene, hogy legyen, s a beteg olyat kérne.
A törzskönyvi engedélyt kiadó Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) így nyilatkozik erről. Annak érdekében, hogy elegendő mennyiségű oltóanyag álljon rendelkezésre még a járvány terjedése előtt, a Fluval P vakcina gyártása – a gyártó kockázatára – még a végleges forgalomba hozatali engedélyezés előtt elkezdődött. Ezért egyes tételek gyártásakor még nem állt rendelkezésre minden szükséges információ. Az OGYI a forgalomba hozatali engedélyt alaki hibás hozzájárulású határozattal adta ki, amely bizonylat a gyógyszer útját követi. Így a gyártótól a nagykereskedőn (de mégsem a nagykereskedőn, hanem az ÁNTSZ erre frissen kötelezett, amúgy lelkiismeretes munkatársain) keresztül jut el az információ a patikákba. Fentiek értelmében felhívják a figyelmet arra, hogy a készítmény dobozán nincs feltüntetve a lejárati idő, az a dobozon található gyártási időtől számított egy éven belül használható fel. Az ampullákon a gyártási idő sem szerepel, csak a gyártási tétel száma. Ezért ajánlott a gyűjtőcsomagolások megbontásakor minden ampullát gyártási idővel ellátni. Tasakban történő kiadás esetén célszerű a lejárati idő egyértelmű feltüntetése is. A dobozban lévő betegtájékoztató sem azonos az OGYI által elfogadott jelenleg érvényes betegtájékoztatóval, amely az OGYI honlapján érhető el.
Hol is van ilyenkor a fogyasztóvédelem? Tavaly mintha azt ellenőrizték volna a patikákban, hogy a 10 milliliteres orrcseppen fel van-e tüntetve a literár. S ha nem volt, azonnal jött a százezer forintos bírság a patikának.
Nagyon amatőrnek tűnik ez a módszer. Elég nehéz így a gyógyításhoz elengedhetetlen bizalmi légkört felépíteni. Azért őszintén reméljük, hogy nem lesz komoly a járvány. Ilyen fapados módszerrel ugyanis hatékonyan „átoltani” a lakosságot majdnem reménytelen. De jó is lenne, ha mindenki azt tenné, amihez ért, amire a jogosítványa szól, s ami a számon is kérhető felelőssége.

A szerző gyógyszerész, szakközgazdász