Míg a nagyhatalmak közötti nukleáris csapásmérésre – jó esetben csak az elrettentésre – hivatott stratégiai nukleáris fegyverek és interkontinentális hordozóeszközeik, valamint csökkentésük és korlátozásuk mindennapos hírek témájául szolgálnak, addig taktikai megfelelőikről alig esik szó. Mi több, semmilyen egyezmény nem vonatkozik rájuk, és számukat sem ismerhetjük pontosan.
A hidegháború idején ezeket a kisebb hatóerejű (néhányszor tíz, legfeljebb néhány száz kilotonna TNT-egyenértékű) eszközöket arra szánták, hogy a leendő harctereken és a front mögötti területeken felsorakozott ellenséges haderőket és létesítményeiket pusztítsák velük. A NATO a globális szembenállás csúcspontján mintegy hétezer ilyen (főként amerikai) fegyverrel rendelkezett Európában, amelyek túlnyomó részét ugyan kivonták és leszerelték a Szovjetunió és a Varsói Szerződés megszűntét követően, ám kutatói becslések szerint 150-250 darab B61-es repülőgép-fedélzeti hidrogénbombát továbbra is tárolnak a kontinens nyugati felén.
Bár az információk hiányosak, a német külügyek újdonsült szabad demokrata irányítójának (és felmérések szerint a német közvélemény túlnyomó részének) az a tíz-húsz példány szúrja a szemét, amely a Rajna-pfalzi Büchel légi támaszponton amerikai személyzet őrizete alatt található, s amelyet a német Luftwaffe helyi alakulatának, a 33. vadászbombázó ezred Tornado gépeinek kellene célba juttatniuk háború esetén. Míg a hidegháború idején úgy a keleti, mint a nyugati oldalon rutinszerűen tervezték és gyakorolták az ilyesfajta „átruházási” eljárást, azt ma már súlyos kételyek övezik: sokak szerint azzal, hogy Németország aláírta a nukleáris fegyverek terjedése elleni egyezményt (NPT), nem vehetné át ezeket a bombákat az amerikaiaktól, s pláne nem dobhatná le azokat az „ellenségre”.
Ám állítólag nemcsak Németországon vannak B61-esek, hanem a belgiumi Kleine Brogelben, a hollandiai Volkelben és a törökországi Incirlikben is, Magyarország határaihoz a legközelebb pedig az észak-olaszországi Avianóban, illetve a délebbre fekvő Ghediben. Kijelölt hordozóeszközeik részben a helyi légierők gépei, részben amerikai F–16-osok.
Barack Obama elnöknek a nukleáris leszerelést szorgalmazó politikájába megfigyelők szerint bőven „beleférne” a maradék bombák kivonása, és ezt számos amerikai és nyugat-európai szervezet szorgalmazza is. Azonban ellenérv is akad. Többek szerint a NATO, mint a világ legerősebb védelmi szervezete tekintélyét és kohézióját rombolná, ha végleg feladná ezeket a fegyvereket; semmiféle nemzetközi egyezmény nem tartja számon ezt a kategóriát, így leszerelésük nem illeszthető a fegyverkorlátozások jelenlegi rendszerébe; s végül, de nem utolsósorban Oroszország nyugati felén (beleértve Kalinyingrádot és potenciálisan Belorussziát is) mintegy kétezer hasonló fegyverrel rendelkezik a mai napig.
origo.hu
Borzalmas részletek derültek ki a mánfai emberölés ügyében – kétgyerekes édesanyát szúrt halálra az élettársa
