Viharos hajrát ígérő, vad kampánykezdet

Szó szerint is magas hőfokon indult az elnökválasztási kampány Ukrajnában. Pillanatok alatt félresöpörve a lejárató céllal kirobbantott gusztustalan artyeki szexbotrányt, az ilyenkor szokásos influenzajárvány került a középpontba. A mesterségesen keltett pánik közepette is megmutatkozott az elit következő hónapokra sem sok jót ígérő gátlástalansága, a jobb sorsra érdemes ország immár majdnem teljes működésképtelenséget produkáló mélyrepülése, s nem utolsósorban az öt éve még a világ által körülrajongott, mára megbukott elnök Viktor Juscsenko szánalmas vergődése is.

Stier Gábor
2009. 11. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ukrán városok utcái nem utolsósorban a háromhetes oktatási szünet és a tömegrendezvények betiltásának köszönhetően a járvány első napjaiban különösen érezhető módon kiürültek. Működésbe léptek a még a szovjet időkben rögzült reflexek, s az emberek megrohanták a patikákat, felvásárolták az alapvető gyógyszereket. Azonnal reagált a helyzetre a feketepiac, s az aluljárókban például sokszor tizenötszörös áron kínálták a maszkokat. Bár a statisztikák bizonyítják, hogy a mostani járvány méretei semmivel sem nagyobbak a korábbiakénál, az ilyenkor szokásos, a média és a gyógyszergyártók által is gerjesztett hisztéria sokakat elragadott.
Az éppen induló elnökválasztási kampány jelöltjei is megérezték a helyzetben rejlő lehetőséget. A háromszázalékos népszerűségen álló, bukásába azonban láthatóan belenyugodni képtelen államfő a járványban újabb lehetőséget látott az egykori szövetségese, Julija Timosenko elleni támadásra, míg a kormányfő arra használta az alkalmat, hogy erősítse az országot irányítani képes menedzserimázsát. A jelenleg a népszerűségi listákat a miniszterelnök előtt jó tízszázalékos előnnyel vezető ellenzéki vezér, Viktor Janukovics szokás szerint kivárt, mondván, az elnök és a kormányfő csetepatéja csak az ő malmára hajtja a vizet. A többi tizenöt, a versenybe komolyan beleszólni nem tudó, már a parlamenti választásokra készülve a maga pecsenyéjét sütögető, vagy csak a két nagy tábor egyikének gyengítésére kreált, úgynevezett technikai jelölt morgott, mert ebben a menetben inkább csak a hatalmi helyzetben lévőknek volt szavuk. Az sem zavarta őket, hogy logikusan merülhetett fel a kérdés, miért érte oly váratlanul az ország ez az egyáltalán nem a semmiből jött járvány. Mindenkinek jól jött ugyanakkor, hogy e téma egy időre elterelte a figyelmet a kilátástalan gazdasági helyzetről, amely kapcsán igazán jót senki nem tud mondani.
A húrok túlfeszítésében a legaktívabb s egyben a legfelelőtlenebb Viktor Juscsenko volt, akinek környezete már a rendkívüli állapot bevezetésének lehetőségével tesztelte a közvéleményt. Sajtóértesülések szerint ehhez a szükséges iratok a hét végén már készen álltak, az elnöki adminisztráció azonban két táborra szakadt. Az egyik szerint ez a helyzet új lehetőségeket adna az elnök kezébe, egyúttal lebénítaná Timosenkót, míg mások úgy vélték, ennek parlamenti jóváhagyása csak a Régiók Pártja segítségével lehetséges, ami visszaütne Juscsenkóra. Közben a kormányfő az eredményekre, a járvány mérséklődésére helyezve a hangsúlyt, szintén aktivizálta magát, így aztán az államfő nem kockáztatott, s inkább a nemzet atyja szerepében tetszelegve igyekezett lecsillapítani a kérdés körül általa felvert hullámokat. Az elnök csapata ezután egy gyors váltással amiatt kezdte támadni a kormányt, hogy a Nemzetközi Valutaalap az elnökválasztások befejezéséig befagyasztotta Ukrajna hitelezését. Mellesleg éppen Juscsenkónak a minimálbér húszszázalékos emelését jóváhagyó lépése miatt.
A helyzetét reálisan felmérni képtelen államfő miniszterelnök elleni totális támadása eredménytelen maradt. Ez a választás jelenlegi aktivitása ellenére sem róla szól. Timosenko ez idáig jól állta az ütéseket, annak ellenére, hogy mind a járvány körüli helyzet, mind az átstrukturált külföldi hitelek egyre lassabb csordogálása akár végzetes is lehetett volna számára. Julija azonban nagy harcos, ilyenkor elemében érzi magát, tény azonban az is, hogy az egyre csak gyülekező viharfelhők nem segítik Janukovics megközelítésében.
A későbbiekben minden bizonnyal erre kell fektetnie a hangsúlyt, mert bár a második fordulóra lényegesen több a tartaléka Janukovicsénál, 15 százalékos, netán nagyobb hátrányt már aligha lenne képes behozni. A Régiók Pártjának vezetője eddig okosan hallgatott, ez a taktika azonban már sokszor csődöt mondott, mert a végére elaludt. Még egy vereség számára akár végzetes is lehet, ezért aztán a viharos kampánykezdés sokak szerint a hajrára könynyen tájfunt hozhat. Már az első napokban is ízelítőt kaptunk a lehetőségek bő tárházából, számolni kell bizonyos geopolitikai realitásokkal is, így aztán csak reménykedni lehet abban, hogy a mostani vihar végre már tisztító lesz, s nem csak romok maradnak utána.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.