Vitát gerjesztett a német bombázás

Az Afganisztánban állomásozó német hadsereg táborának közelében szeptember elején vitatott incidensre került sor. Tálib harcosok kezébe került két tartálykocsi, és a Bundeswehr elleni merénylet lehetőségével fenyegetett. A kritikus helyzetben a parancsnok az amerikai légierő bevetését kérte. Ezért Georg Klein ezredes jogi úton történő felelősségre vonás előtt áll. Ügye a köztársaság igazságszolgáltatásának járatlan útjain halad.

Az észak-afganisztáni Kundus közelében zsákmányul ejtett tartálykocsik bombázása több tucat civil áldozatot követelt. A tragédia Németországban felháborodást váltott ki, és a részletek tisztázásának feladata az illetékes drezdai ügyészségre hárult. A NATO-parancsnokság vizsgálata két pontban terheli Georg Kleint: félreinformálta a légibázist, amikor azt közölte velük, hogy közvetlen fegyveres konfliktusba került a tálibokkal, majd a helyszínre érkezett bombázók pilótáinak többször megismételt kérdései után is kitartott a tragikus következményekkel végződött légitámadás mellett. A tényállás ismeretében az ügyészség arra a meggyőződésre jutott, hogy a német büntető törvénykönyv paragrafusai nem alkalmazhatók, mert a fegyveres konfliktus megítélése a nemzetközi büntetőjog hatáskörébe tartozik. A drezdai ügyészek nem mertek állást foglalni, és a valóban kényes ügy iratait átküldték Karlsruhéba, a főállamügyészhez.
Az igazságszolgáltatás szakértőinek munkáját tisztázatlan politikai helyzet terheli. A berlini kormány mindeddig tartózkodott attól, hogy háborúnak minősítse a Bundeswehr afganisztáni bevetését. Az ott időközben kialakult helyzet viszont egyre inkább alátámasztja a „fegyveres konfliktus” fogalmát, méghozzá az ENSZ mandátumának égisze alatt. A hadsereg soraiból – ennek megfelelően – fokozott határozottsággal hangzik a figyelmeztetés: „Az ezredes eljárását nem lehetett ugyan vállvonogatással elintézni, de előzetesen elítélni sem szabad.” A vezetése alatt álló katonák biztonságát mindennél fontosabbnak tartó parancsnok maga mögött érezheti a védelmi miniszter támogatását. Karl-Theodor zu Guttenberg (CSU) magáévá tette a Bundeswehr főfelügyelőjének, Wolfgang Schneiderhahnnak a meglátását, amikor az „átfogó veszélyhelyzet” ismeretében elfogadhatónak nevezte a légi csapást. A tárca vezetőjének figyelmét nem kerüli el, hogy a Klein-ügy árnyékot vet az Afganisztánban állomásozó katonákra. Amennyiben ehhez a helyzethez a jogi felelősségrevonás lehetősége is párosul, akkor a Bundeswehr – előbb vagy utóbb – azzal a ténnyel találja szemben magát, hogy nem rendelkezik megfelelő főtisztekkel a külföldi bevetések irányítására. A kettős rizikót ugyanis azok legtöbbje nem fogja vállalni. Így az államügyészségre átruházott feladat tisztázása alapvető jelentőséggel bír a Bundeswehr jövőjét és külföldi bevetéseit illetően.