Tiszták, nyersek, néha brutálisak, de mindenképpen elgondolkodtatók azok az alkotások, amelyeket pszichiátriai betegek készítenek, és a Budapest Art Brut Galériában tekinthetők meg. A galéria nemcsak a különleges festmények miatt érdekes, hanem azért is, mert a személyzet tagjai a Moravcsik Alapítvány Pszichiátriai Betegek Nappali Intézményének alkalmazottjai.
– Fontos különbséget tennünk a beteggé vált képzett művész, például Gulácsy Lajos és a spontán, betegségük megjelenése után alkotni kezdő művészek között, mint Adolf Wölfli. Az utóbbi kategóriába tartozó alkotókat nevezik a művészettörténészek art brut művészeknek – mondja lapunknak Simon Lajos, az SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika docense, miközben a kiállítóterem képei előtt sétálunk.
– A galéria neve egy stílusirányzatot takar, ami Jean Dubuffet nevéhez fűződik. A festőművész a II. világháború után kezdte el a betegek alkotásait gyűjteni, majd 1947-ben egy párizsi kiállításon mutatta be ezeket. A nagy visszhangot kiváltó kiállítás katalógusában jelenik meg először az art brut kifejezés – veszi át a szót Kovács Emese, a galéria vezetője.
– A pszichiátriai betegek alkotásai nem köthetőek művészeti stílusokhoz, műveik pillanatnyi érzelmeket tükrözhetnek, bemutatva sajátos, esetenként eltorzult világképüket – magyarázza Simon Lajos, aki hozzáteszi: kutatások bizonyítják, hogy a különböző pszichiátriai intézetekben bent fekvő páciensek 10-15 százaléka spontán módon kezd el alkotni. Ez párhuzamba állítható azzal a kutatással, miszerint a népesség 10-12 százalékának van művészi tehetsége.
– A pszichés betegek számára az alkotás egyfajta öngyógyítás. A kiállítások utáni elismerések és más pozitív visszajelzések az alkotóknak sokat jelentenek. De nemcsak a kiállításokon való megjelenés az, ami segít a nekik, hanem az alkotás folyamata is. Fontos, hogy a pszichiátriai betegséggel küzdő egyénnek lehetősége legyen kimutatni érzelmeit. Sokan nem tudnak beszélni a gondjaikról, viszont a művészet nyelvén képesek megjeleníteni ezeket. Ezek az alkotások nagy előrelépést jelentenek a terápiák alatt – magyarázza Simon Lajos docens, miközben megállunk egy sötét tónusú képsorozat előtt. – Ezeket a festményeket egy olyan lány készítette, aki a lelkében tomboló agresszióját önmaga ellen fordította, és többször is önsebzést végzett – fűzi hozzá a galériavezető. – Őt a terápia során arra kértük, hogy ezt a feszültséget próbálja meg a vásznon megjeleníteni. Így, amióta festeni kezdett, nincsenek sérülései – mondja Kovács Emese.
Simon Lajos szerint a rajzok sokat elárulnak a páciensről. Az alkotásokban a színek, a formák, a vonalvezetés mutatja a beteg pillanatnyi állapotát. A művészet tehát gyógyíthat, de csak akkor, ha megfelelő irányítás és kontroll alatt van. Hiszen Vincent van Gogh is hiába festett egy életen át, nem gyógyult meg. Gulácsy betegsége pedig annyira elfajult, hogy már alkotni sem tudott. – A páciensek műveiből releváns következtetéseket vonhatunk le, amiket egy későbbi terápia során elemezhetünk – mondja Simon Lajos, megemlítve, hogy a betegek néha olyan dolgokat is lefestenek, amiről nem beszélnek. Az Art Brut Galéria egyfajta dokumentumtár is, így minden képhez anamnézis tartozik. – A későbbi kutatások szempontjából fontos lehet, hogy az alkotás folyamán milyen megjegyzéseket tett az alkotó, mi inspirálta a festőt – teszi hozzá Simon.
„Vér csöpög. Néma erek. Egy tőrt belétek verek” – írja rajza mellé egy Borderline-betegségben szenvedő lány. Így már érthető, hogy a képen látható, falevélre emlékeztető erezet egy érhálózat keresztmetszete. – Az alkotás több tényező: kreativitás, képzelet, intelligencia függvénye. Általában azok tudnak igazán magas fokon művészeti értékeket létrehozni, akiknek a képzelete színes. Nagyon fontos, hogy az alkotó rugalmas és differenciált gondolkodású legyen, hiszen emiatt képes az alkotás alatt is új dolgokhoz, korábban nem ismert formákhoz fordulni – magyarázza a docens. – Az egyes betegségek tüneteire vannak jellemző vonások a képeken, de a galériában szeretnénk elkerülni, hogy a festményeket ez alapján kategorizálják a látogatók. Nem az a fontos, hogy mi a művész betegsége, hanem inkább maga a mű – véli Kovács Emese.
Egyes művészeti ágakban a pszichés betegek tehát kimagasló eredmény elérésére képesek, így a bipoláris vagy skizofrén személyek sikeresek a képzőművészetben. Beke László, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet igazgatója a Budapest Art Brut Galériában kiállított képekről azt mondta, hogy ezek hasonlók a mai modern német festők alkotásaihoz, így akár egy aukción eladhatóak is lehetnének.
A pszichiátriai rehabilitáció különböző formái közül a művészetterápia csak egy. Ma számos intézmény számára adott a lehetőség, hogy munkahelyeket teremtsen, s így a munka-rehabilitáció felé irányítsa az érintetteket. A pszichés betegek legtöbbje ugyanis nem tud elhelyezkedni, problémáját igyekszik eltitkolni a munkáltatója elől.
– Nemcsak festészettel, hanem takaróvarrással, adventi koszorúk, tűzzománc ékszerek készítésével is foglalkoznak a galériában dolgozók. A kiállítóterem teljesen önellátó – magyarázza Kovács Emese, hozzátéve: ha a munkavállalók elfáradnak, egy külön szobában lepihenhetnek. A galéria küldetése az előítéletek csökkentése is, ezért középiskolások számára múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak. – Az Art Brut Galériában kiállított műveket három intézet – a SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Kreatív és Művészetterápiás Műhelye, a mohácsi Pándy Kálmán Otthon lakói és a budapesti Szent János-kórház pszichiátriai osztályának betegei készítették. – A SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján ma 120 beteget kezelnek. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása óta az intézmény 95 százalékos telítettséggel dolgozik. A páciensek közül sokan látogatják az intézmény művészetterápiás műhelyét, így később, amikor már csak ambuláns kezelést kapnak, korlátozott számban munkát vállalhatnak az Art Brut Galériában is.
– Nem szeretek a képeknek címet adni, mert azzal meghatározom, hogy a látogató mit gondoljon róla. Általában benyomásokat igyekszem kelteni a látogatókban a képeimmel, és ez sokszor sikerül is – mondja Sajó Boglárka, az egyik alkotó. – Amikor festek, szívesen használok vízfestéket, ilyenkor készítek egy összefolyatásos alapot, majd ezután zselés tollal belerajzolom a képbe azt, amit én látok a színek között. A festményeim általában élénk színűek, mert még a rossz dolgokat is ezekkel igyekszem ábrázolni, hiszen az embereknek napfényre, vidámságra van szükségük – magyarázza Boglárka.
origo.hu
Tombol a hőség, jön a hőkupola – de tényleg van okunk félni?
