A GDP trónfosztása

Nem nyújt elég támpontot egy gazdaság tényleges állapotának megítéléséről a bruttó hazai termék (GDP) adata, mert nem veszi figyelembe, hogy hitelből valósult-e meg a gazdaság teljesítménye, sőt nem tartalmazza a környezeti károkat, a feketegazdaságot és a társadalmi különbségeket sem. Hazai és nemzetközi tudósok Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdászprofesszor vezetésével új mérőszámot keresnek a GDP helyett, amelyről Róna Péter közgazdász részvételével szerdán Budapesten konferenciát rendeznek.

Iránytű nélkül. Olyan mérőszámok alapján kell meghatározni egy adott ország gazdasági állapotát, amely tartalmazza a tényleges jólét és a fenntartható fejlődés elemeit is – derül ki a 2008-ban életre hívott Joseph Stiglitz-bizottság jelentéséből. A Nobel-díjas közgazdászt Nicolas Sarkozy francia elnök kérte fel arra, hogy nemzetközi tudósokból létrehozott csapatával próbáljanak a GDP-nél alkalmasabb mutatószámot kidolgozni, amivel egy-egy állam polgárainak életkörülményeit jobban lehet jellemezni. – A válság egy fontos dolgot megmutatott nekünk: a gazdaságunkat és a társdalmunkat irányítók olyanok, mint a pilóta, aki megbízható iránytű nélkül próbálja tartani az irányt – fogalmaz a bizottság jelentése, amely kitér azokra az elemekre, amelyet feltétlenül szerepeltetni kell az új indexben. A GDP száma azért is lehet csalóka, mert azokat a termékeket és szolgáltatásokat is tartalmazza, amelyeket például hitelből vásárolt a lakosság. A pénzügyi szektor 2007-es nyereségének negyven százalékát például olyan elemek tették ki, amelyek kölcsönökön alapultak, vagyis ezek „hasznát” a jövő kárára vették bele az akkori össztermékbe. A bizottság szerint az index nem tartalmazza ugyanakkor a feketegazdaságot, a környezetvédelmi károkat, a termékek és szolgáltatások színvonalát. – A GDP önmagában nem rossz, csak rosszul használják – állapítja meg a jelentés, amely példaként hozza az egy főre eső GDP megtévesztő voltát. Sokkal inkább egy olyan mutatóra lenne szükség, amely a szegények és a gazdagok közötti különbséget is tartalmazza – derül ki a dokumentumból.

Régóta tudjuk, hogy a GDP mint a gazdasági mérőszámok nagyhatalma már hanyatlóban van, elég csak a tavalyi pénzügyi válsághoz vezető utat nézni. Minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van, éveken át sorjáztak a szebbnél szebb adatok, amelyekről csak később derült ki, hogy részben a hiteleken alapuló fogyasztáson híztak. Pontosan mi is a baj a GDP-vel?
– A Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász vezette nemzetközi bizottság azon az állásponton van, hogy a GDP önmagában helytálló mérőszám, ha csak a gazdaság teljesítményének változását szeretnénk mérni, arra azonban nem alkalmas, hogy a gazdaság egészének állapotát és a fenntartható növekedés lehetőségét valóban megmutassa. A közgazdászokból, szociológusokból, statisztikusokból álló nemzetközi csapat arra a következtetésre jutott, hogy a GDP-t mint összehasonlítási alapot olyan területeken is alkalmazzák, ahol meglehetősen félrevezető eredményre jutunk. Ez a szám méri a gazdaság termelését, de mást nem. Pusztán ezt az adatot nézve tehát nem lehet azt feltételezni, hogy egy ország társadalma egészséges és gazdasága jó úton halad.
– Mit nem tükröz a GDP?
– Nem tükrözi a társadalom jólétét és a jövedelmi különbségeket, így a szociális egyenlőtlenségeket sem. Ha egy államban vagyonos egy szűk réteg, de óriási a szegénység, akkor átlagolva egész elfogadható egy főre eső GDP-adatot kapunk, amelynek alapján téves kép alakulhat ki egy amúgy beteg társadalomról. Ez a szám azt sem tükrözi, hogy a termelés milyen következményekkel jár, mennyire rombolja a környezetet. Jó példa erre egy közlekedési dugó. A GDP szempontjából örvendetes, mert fogy az üzemanyag, kopnak a gumik, azért rongálódik az úttest, hogy majd fel lehessen újítani, de eközben romlik a levegő, s alig jutunk előrébb. A közbiztonság helyzetét sem mutatja ez az adat, mint ahogy azt sem, hogy egy gazdaság növekedése vajon valós termelésen vagy hiteleken alapul. A Stiglitz-bizottság több területet tárt fel, ahol ki kell egészíteni a bruttó hazai össztermék jelentését.
– Ezeknek a lyukaknak a befoltozására találták ki az úgynevezett emberi előrehaladási indexet (HDI), amely összesen tizennégy gazdasági, társadalmi mutatót vesz figyelembe, így árnyalja az egysíkú GDP-képet. Nem túl sok ez?
– De igen, éppen ezért a Stiglitz-bizottság oda szeretne eljutni, hogy egy olyan mutatót hozzunk létre, amely tartalmazza a fent említett hiányosságokat is. Jó esélyünk van erre, a munkát ráadásul a magyar statisztikusok eddigi eredményei is segítik. Bár kevesen tudnak róla, de tudományos szempontból a világ élvonalába tartozunk ezen a területen.
– Tudna példát mondani arra, milyen esetekben lehet különösen félrevezető a GDP-hez viszonyítás?
– Még a válság előtt sokáig azt hallottuk a központi banktól, hogy a lakosság GDP-hez mért eladósodási szintje az uniós átlaghoz képest alacsony. Véleményem szerint helytelen ez az összehasonlítás, hiszen a lakosság nem az össztermékből, hanem a saját jövedelméből fizeti majd a törlesztőrészleteket, a kimutatásokban szereplő bruttó fizetésének felét azonban elviszik az adók. Úgy kell a helyére tennünk ezt a mutatót, hogy alkalmas legyen a valós teljesítmény mérésére. A szolgáltatások arányának növekedésével ugyanis egyre nehezebb értelmezni ennek a szektornak a GDP-hez adott tényleges értékét, így maga az adat is egyre megbízhatatlanabbá vált, mert nem mutatja a minőségi különbségeket. Jó példa erre az egészségügyi szolgáltatások területe: ha egy vakbélműtét például három órát vesz igénybe, akkor egy hatórás szívműtét elvileg felér két vakbélműtéttel, vagyis egyszerűen eltűnik a minőségi eltérés.
– Miért pont most került előtérbe ennek a problémának az orvoslása?
– Évek óta foglalkoznak a kérdéssel, mégis, a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság terebélyesedésével kerültek szembe a problémával a világ legnagyobb gazdaságainak vezetői. Ahogy II. Erzsébet angol királynő is feltette ekkor a kérdést: hol és mit rontottunk el, úgy hasonlóképpen a megoldást keresték tavaly Párizsban a nagyhatalmak képviselői. A franciák részéről ekkor fogalmazódott meg, hogy a GDP módszertani hiányosságait próbáljuk meg kiküszöbölni a jövőben. Nicolas Sarkozy elnök felkérte Joseph Stiglitz közgazdászprofeszszort, hogy egy nemzetközi csapattal együtt dolgozzon ki javaslatot egy olyan alternatív mérőszámra, amely a GDP-t árnyalhatná.
– Hazánk szempontjából különösen fontos a nemzeti jövedelem és a GDP közötti különbség, hiszen évente ezermilliárdokat visznek ki az országból profit formájában a külföldiek. Az új mutató vajon tartalmazná ezeket a különbségeket is?
– A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) és a GDP közötti rés az, amennyit a külföldi befektetett tőke nyereség formájában hazautal, vagyis végső soron nem áll az ország rendelkezésére, holott itthon termelték meg, ezért elvileg a GDP-t gazdagítja. Az új indexnek mindenképpen ki kell térnie erre is, hiszen Magyarországon például a GDP 91 százaléka marad csak a határokon belül.