Csehók 02 – Smichov

Prágáról nyilván mindenkinek megvannak a privát, boldog emlékezetű, sörrel kapcsolatos emlékei és élményei. Ott ugyanis még az is a minőségi sörivás áldozatává, majd ezt követően szinte azonnal felkent papjává, hirdetőjévé és szószólójává válik, akinek korábban a komló szóról csak a bányászat jutott eszébe.
Sőt, akadtak szép számmal olyan csodálatos esetek is, amelyek során absztinensek is meggyógyultak. Az alap prágai sörtúrák helyszínei elsősorban a Stare Mesto és a Malá Strana útikönyvek által ajánlott legendás sörözői, ezek egy részében viszont mára már több a japán és az amerikai, mint a bennszülött szomjazó. Az U Fleku például az okkersárga zsigulis husáki érában még pompás hely volt, manapság azonban csak egy turistaparadicsom, bár helyben főzött fekete söre változatlanul remek. A Kehelyhez címzett pivnicével ugyanez a helyzet, ki ne lenne kíváncsi, hová akart visszatérni Svejk a háború után, este hatra. Az Arany Tigris sem hagyható ki, de résen kell lenni, csak háromkor nyit és három óra egy perckor már dugig van, különösen, amióta Havel úr odavitte sörözni Clinton urat, akinek ez volt az egyetlen esélye arra, hogy megismerkedhessen Hrabal úrral. És akkor még ott van a Két Macskához, a Vejvodához, az U Pinkasu, valamint egy akkora sörház a Národnin, a Vencel térhez közel, hogy fél óra benne az út egy szabad asztalig, ha akad egyáltalán. És ha mindezek után valaki még a megfelelő műszaki állapotban érzi magát, a várban a Fekete Bivaly tényleg kihagyhatatlan. Barátom, Honza, aki patológus, költő, festő, zenész, tökéletesen beszél magyarul, az angolon kívül elsajátította az ó- és az újgörög nyelveket és jelenleg a török etimológiája foglalkoztatja leginkább, már évek óta nem járt ezeken a helyeken. Érthető, mi a fenének villamosozni, amikor minden helyben van. Honza ugyanis a Smichov nevű városrészben lakik, a Staropramen sörgyár tőszomszédságában, ami nem egy rossz karma, tekintve, hogy az ember reggel felkel és azonnal látja, hogy még áll a főzde, olyan nagy baj nem lehet. Kihagyjuk hát a japán negyedet és helyben tájékozódunk. Az Angyal jó hely, pilzenit mérnek, olyan méretekben, hogy a menetrend szerint érkező szállítójármű rendszeresen kisebb közlekedési káoszt okoz. De senki nem dudál, a várakozók arcán üdvözült mosoly. Fontos tudni, hogy a csehek a nap bármely szakában képesek sörözni. Itt a „reggel sört inni?” kérdés nemcsak felesleges, de értelmetlen is, még a „miért, kávét lehet?” válaszra sem érdemesítik. Egy utcával arrébb helyezkedik el a Postrizinské elnevezésű üzemegység, ami a nymburki sörgyár kihelyezett tagozata. A neve nagyjából rövidítést, levágást jelent, vagy akár az első hajvágás rituáléját, Hrabal úr gyönyörű könyvének, a Sörgyári capricciónak eredeti címe Postriziny. Unatkozik, sógorasszony? Vásároljon mosómedvét! Vagy kóstolja meg a söröcskénket, van Francinuv lezak, tizenkettes, Pepinova desitka (tízes), és kellemes cerny pivo is. A Staropramen gyár sörözője elegáns, talán túlságosan is, viszont szenzációs Velvetet (Bársony) és Granatot csapolnak, ez utóbbi esetünkben nem fegyver, hanem borostyán, pompás látvány mindkettő. Viszont tagadhatatlanul Honza törzskocsmája, a meglepő módon Staropramen névre hallgató hely a legjobb a környéken. Itt már le sem ülünk, a söntésben ütünk tábort, és várjuk, hogy hatkor megjelenjenek a barátok. A kibernetikus, a filmes, a földmérők, a villamosvezető, Jelen (Szarvas) úr a szemközti házból és tévé, internet helyett elkezdődjön a valódi információcsere, végeérhetetlen beszélgetés formájában, és hamarosan már mindenki boldogan üvölti magyarul, hogy egészségedre, örülök, hogy megismertelek!