A parlament emberi jogi, vallásügyi bizottsága, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége rendezte azt a konferenciát, amelynek főszereplője a Nobel-díjas Elie Wiesel író volt. Wiesel az erdélyi Máramarosszigeten élt, de tizenöt évesen a birkenaui és a buchenwaldi haláltáborba hurcolták, szüleit megsemmisítették. Wiesel beszédében azt állította, ha a nagyvilágban szóba kerül Magyarország, mindenki rögtön az antiszemitizmus szót társítja mellé, mert ismét erősödik a magyarországi szélsőjobb. Megoldásként ajánlotta, hogy kövessük a francia példát, és tegyük büntetendővé a holokauszttagadást és a gyűlöletbeszédet. A teremben lévő magyarországi zsidóknak azt mondta: „Amikor ti félelmet éreztek, én is reszketek, de ha örvendtek és reménykedtek, én is örvendek és reménykedek.”
– Elie Wiesel olyan emberek közé jött a Parlament felsőházi termébe, akik tudják, mit történt Európában és Magyarországon 1944-ben, s tanulni akarnak belőle, s a gyógyító emlékezésben érdekeltek – mondta köszöntőjében Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke. Mint mondta, újra és újra önvizsgálatot kell tartani, megtettünk-e mindent, hogy a fasiszta eszméknek ne legyenek követői. „Ám akik ezt az önvizsgálatot újra és újra elvégezzük – folytatta Balog –, bátran megkérdezzük: akik ma Magyarországra, a magyarokra az antiszemitizmus bélyegét sütik, milyen szándékkal teszik: tényleg az indulatok csillapításában érdekeltek? Nem inkább a még nagyobb békétlenségben érdekeltek? Nem engedjük, hogy velünk vagy bárkivel szemben az antiszemitizmus vádját politikai-kommunikációs csodafegyverként használhassák.”
A rendezvényen Bajnai Gordon miniszterelnök beszédének döntő részében a magyar szélsőjobb térnyeréséről szónokolt. Mint mondta, közös a parlamenti pártok felelőssége, hogy nem zárták még „közéleti karanténba” a szélsőségeseket.
origo.hu
Szülő árulta az Elf Bart az iskolában
