Halogatott gyermekvédelem

Csak hétfőn kerül az Országgyűlés elé a gyermekek szexuális kizsákmányolással szembeni védelméről szóló törvényjavaslat, miközben hazánk már 2002 márciusában aláírta annak ajánlását. A Külügyminisztérium főosztályvezetője tegnap, az emberi jogok napján arra hivatkozott: hét év kellett a jogharmonizációra.

Bűnnek tartom, hogy csak most kerül az Országgyűlés elé az Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlása – mondta lapunknak Ékes Ilona (Fidesz) a parlament emberi jogi bizottsága albizottságának tegnapi ülése után. – Nem hiszem el, hogy hét évre volt szükség a jogharmonizációhoz – reagált Lakatos István, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettesének védekezésére. Ékes Ilona szerint az ajánlás legfontosabb pontja, hogy a 18 év alattiakat gyermeknek tekinti, hiszen ez a kiskorúak védelmében jelentős változásokat hozhat. Az albizottság tegnap a magyarországi prostitúció helyzetét tárgyalta, a külügyi, a szociális, a munkaügyi és az igazságügyi tárca és több civil szervezet képviselőinek részvételével.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) képviselői azt hangsúlyozták: a rendőrség csupán a jogsértésekkel, az úgynevezett járulékos bűnökkel, vagyis a nők futtatásával, az emberkereskedelemmel szemben tud fellépni, a megelőzésben nem tud szerepet vállalni. Ennek oka, hogy hazánk tranzitország, vagyis jellemzően nem itt folyik a prostitúció. Nálunk főként az emberkereskedelmet bonyolítják le a bűnözői körök, akik három célországba, Hollandiába, Ausztriába és Olaszországba viszik az áldozatokat. Mint mondták, megnehezíti fellépésüket az is, hogy kevesen jelentkeznek a hatóságnál, az eljárások pedig túl hosszúak, így közben sokak meghátrálnak. Kitértek arra is, hogy a Magyarországról külföldre csábított nők legtöbbje alacsony iskolai végzettségű, így könnyen megtéveszthetők. Legtöbbször gyermekmegőrzést vagy pultos, táncos munkát ígérnek a 16–35 éves korosztálynak.
Lakatos István elmondta, a jogalkotáson túl elengedhetetlen feladat a felvilágosítás a családok és az oktatási intézmények dolgozói számára. Bethlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány munkatársa azt hangsúlyozta: a prostituáltakat nem kellene büntetni, hiszen valójában nem ők az elkövetők, hanem a bordélyok fenntartói és a futtatók. Árva Tamás, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete jogsegélyszolgálatának vezetője úgy látta: a prostitúció legfőbb oka a gazdasági kényszer, így komoly különbséget kell tenni az önkéntes szexmunkások és az áldozatok között.
Vita alakult ki a témában a civil szervezetek között. Földi Ágnes, a prostituáltak egyesületének vezetője szerint komoly gond, hogy több önkormányzat nem jelölt ki türelmi zónákat, így a szexuális munkásokra folyamatosan pénzbüntetést rónak. Mások szerint viszont nem jelentene megoldást a legális területek kijelölése. Csapó Emma, a Kiút Veled Egyesület munkatársa szintén amellett érvelt, hogy a türelmi zónák kijelölése nem megoldás, hiszen ezzel a prostitúciót fenntartjuk. – Nem zónákat, munkahelyeket kellene teremteni – vélekedett, hivatkozva egy felmérésre, amely szerint az örömlányok jelentős része havi 60-70 ezer forintért hátat fordítana az utcai munkának. Arra figyelmeztetett, azok a kiskorúak különösen veszélyeztetettek, akik olyan családokban élnek, ahol a munka és a tanulás nem számít értéknek. A legtöbb szervezet egyetértett abban, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők számára a megfelelő szociális, pszichológiai, orvosi és jogvédelmi segítség megadása kiutat jelenthetne a prostitúcióból, ezért jogi szabályozásra és állami támogatásra van szükség. Ennek érdekében több olyan, úgynevezett védett házat hoznának létre, ahol az emberkereskedelem és a prostitúció áldozatai kaphatnak menedéket és segítséget.