Hungaroring: formán kívül

Jenson Button és csapata, a Brawn GP nyerte az idei Forma–1-es autós gyorsasági világbajnokságot. De mennyit nyer vagy veszít Magyarország azon, hogy 1986 óta minden évben futamot rendezhet a Hungaroringen? A kliséválasz erre úgy szól: a pozitív országimázs mellett a kapcsolódó turizmusból hatalmas bevételek folynak be az államkasszába. Ez azonban humbug, nézzük inkább a tényeket!
Elöljáróban annyit: nálunk az a furcsa helyzet alakult ki, hogy bár a verseny szervezője a Hungaroring Sport (HS) Zrt., a rendezésért a jogdíjat a magyar állam fizeti a világbajnokságot szervező Formula One Administration (FOA) Ltd.-nek. A HS Zrt. csak a verseny fizikai megszervezéséért járó költségeket állja, és ha nyereséggel zár, akkor sem kell kompenzálnia a kapott költségvetési támogatást. Egyetemistaemlékeim közül a gólyabálok, jogászbulik jönnek elő, amikor a hallgatói önkormányzat előre megfinanszírozta a szervezési, beszerzési költségeket, aztán hiába mulattak hajnalig a fiatalok, elfogyasztva gyakorlatilag a teljes árukészletet, a szervezők minden alkalommal veszteségesnek hozták ki a rendezvényt.
A Forma–1-ben persze sokkal nagyobb a tét. Történetesen a gazdasági minisztérium munkatársaként, tanácsosként személyesen is részt vettem a Magyar Nagydíj 2007–2011 közötti megrendezésével kapcsolatos kormányzati szerepvállalásról szóló 2094/2006. (V. 9.) kormányhatározat kodifikálásában. A határozathoz a jogtárban minden érdeklődő hozzáférhet, ezért nem árulok el titkot: az kimondja, hogy a belügy- és pénzügyminiszternek kell biztosítania a HS Zrt. részére a rendezői jogdíj betervezését a költségvetésbe, amit így az adófizetők dobnak össze. Olyan jópofa ez a Palik László, igazán ne legyünk már szűkmarkúak vele, hadd játssza ki magát évente legalább egyszer! Csak kicsit sokba kerül ez a játékszer: 2007-ben még épp csak átlépte a tízmillió dollárt (akkori árfolyamon ez még alig haladta meg a kétmilliárd forintot), de minden évben tíz százalékkal emelkedik. És ez még csak az előhang.
Idén májusban az esetleges előre hozott választásoktól rettegő kormány sietős munkával elfogadta a Forma–1-világbajnokság Magyar Nagydíj 2012–16 közötti megrendezésével kapcsolatos kormányzati szerepvállalásról szóló 1093/2009. (VI. 15.) kormányhatározatot. Természetesen ezt semmi nem indokolta, mert még a 2011-es verseny megrendezése is biztosítva volt, de a HS vezetői inkább előre leboltolták a tutit. Meglepő módon némileg nyíltabb kártyákkal játszva szerepel a kormányhatározatban, hogy a 2012-es jogdíj összege 26 millió dollár, ami a 2011-es jogdíjhoz képest majdnem tízmilliós ugrás. Ez viszont a zuhanó dollárárfolyam mellett is cirka 4,7 milliárd forint, ami minden évben 7,5 százalékkal emelkedik, és öt év alatt 151,4 millió dollárt tesz ki. Ha lélegeztető- gépeket nem is vennénk belőle, bizony jót tenne ez az összeg az összedőlés határán tántorgó magyar kis- és középvállalkozásoknak.
A kormány persze azt kommunikálja, hogy ez a kiadás megtérülhet a kapcsolódó sportturizmus sokrétegű bevételeiből. Erről a korábbi években semmilyen mértékadó hatástanulmány nem készült, a Magyar Turizmus Zrt. adott hasraütésszerű becsléseket az aktuális nézőszámból kiindulva, kalkulálva a külföldiek által kifizetett borravalók pozitív nemzetgazdasági szerepével is. Empirikus módon pozitív eredményt természetesen nem lehetett kimutatni. 2008-ban a PricewaterhouseCoopers Hungary Kft. aktualizálta korábbi „számításait”, és azt állította, hogy a magyar vállalkozásoknak évente – már a komoly szórás is igen beszédes – 9,8–12,2 milliárd forint többletbevételt jelent a verseny. A becsült szám inkább a jóslás kategóriájába tartozik, a valós érték akár sokszorosát mutathatja. Mindenesetre azt már elismerik, hogy 2011-re az állami támogatás és az állami bevételek különbözeteként számolt államháztartási egyenleg fokozatosan romolva mintegy félmilliárd forint nettó kiadást jelent, ami 2016-ra már hárommilliárd forintra emelkedik. Mindezt szerintük kompenzálja a pozitív országimázs és a verseny idején Budapestről szóló rengeteg tudósítás. Álláspontom szerint az elmúlt cirka 25 év alatt a Forma–1-et kedvelő réteg már mind megismerte hazánkat, az évente jelentkező újszülöttek kedvéért igen költséges mulatság ez a reklámkampány. Friss adatok az augusztusi nagydíjat követően azért rendelkezésünkre állnak. A Magyar Szállodaszövetség főtitkára, Kovács István nagyon jelentős, mintegy húsz százalékot elérő visszaesésről számolt be a szállodai foglalásokat illetően, amit a gazdasági válsággal magyaráznak. A válság nyilván egyéb területeken is visszafogta az ide látogató vendégek költekező kedvét, tehát a bevételi csúcsot produkáló 2008-as év bázisként szerepeltetése több mint csalóka. A kormány minden évben milliárdokat tapsol el a büdzséből egy ilyen drága szórakozásra, miközben az egészségügy vagy az önkormányzatok finanszírozása nincs biztosítva a 2010-es költségvetésben. És ha könnyelműen azt gondolnánk, semmi baj, majd az új kormány újratárgyalja a feltételeket, akkor ideje eloszlatni az illúziókat! A FOA-val történő megállapodás 2. számú mellékletében a kormány képviseletében eljáró Varga Zoltán önkormányzati miniszter a magyar állam nevében teljes körű kártérítést vállal a FOA veszteségeiért, költségeiért vagy káraiért, amelyek a megállapodás be nem tartásából erednek. Sőt, a miniszter visszavonhatatlanul lemondott a magyar állam vagyona ellen indított kártérítési per esetében az államot illető mentességről is. Tehát 2016-ig mindenkinek a keze meg van kötve, a show-nak bármilyen áron, de folytatódnia kell.
Persze van, aki fizeti a számlát: az adófizetők egyre szűkülő tábora.

A szerző jogász, közgazdász