Korrupcióval agyonfertőzve

Milyen ország az, amelynek vezetői korábban offshore cégek segítségével bújtak ki az igazságos, törvényes közteherviselés alól? Milyen ország az, ahol ismeretlen tulajdonosi hátterű offshore cégekkel köt a kormány milliárdos nagyságrendű szerződéseket? Milyen ország az, ahol a jegybank elnöke adókímélő módon ciprusi céget tarthatott fenn?

Nyilvánvaló, hogy csak a jéghegy csúcsa a tízmilliós állítólagos kenőpénz átadásán tetten ért BKV-s jogi igazgató lebukása. Ennél nagyságrendekkel nagyobb összegek forognak a korrupcióval fertőzött szerződéskötések hátterében. Ha a napokban őrizetbe vett jogász által kötött gyanús szerződéseket alaposan megvizsgálják, vélhetőleg találnak még néhány érdekes ügyletet. A másik őrizetbe vett jogi doktor a Budapest Airportnál tevékenykedett, a cég amúgy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) védelmét élvezi, bármit is jelentsen ez akkor, ha a korábbi „hivatalos kapcsolat” állítólag éppen a BKV-nál megbukott igazgató volt.
Gondoljunk bele, micsoda védelmet jelent, ha a hivatal pont a leggyengébb láncszemet, egy korrupcióra hajlamos összekötő embert talál meg a feladatra. Az ember néz, mint a moziban. Még fel sem dolgoztuk az Egymásért alapítvány NBH-s főtisztjei által szolgáltatott élményt a milliárdos áfacsalásról, még meg sem emésztettük az információt, hogy vélhetőleg a H1N1 elleni vakcinát gyártó rejtélyes, ciprusi érdekeltségű cégben is felbukkan pártállami titkosszolgálat felől érkező szakember, már egy bagatellnek tűnő tízmilliós kenőpénzzel való lebukás mögött is felsejlik a nemzetbiztonsági kapcsolat.
Ha az NBH kapacitásának nagy részét kitölti, hogy kiszolgálja a hatalom megrendeléseit, nem csoda, ha éppen arra nem nagyon marad ideje-ereje, hogy a törvény szabta feladatait ellássa. A Cégnél nagyon nagy lehet a káosz, vagy totálisan alkalmatlan emberek malmozták végig az elmúlt éveket. Ha minden rendben lenne, akkor talán már megtalálták volna Kádár János ellopott csontjait a felesége urnájával együtt. Ha nem az MSZP politikai érdekeinek kiszolgálását tekintenék fő feladatuknak, akkor már rég megnevezték volna azt a csak a Cég számára nem ismeretlen személyt, aki rálövetett a Teve utcai rendőrpalotára. Sőt, talán nem nagy elvárás egy jó szakmai színvonalon működő titkosszolgálattól, hogy tíz év alatt találja meg azt az embert, aki meggyilkoltatta egy országos politikai lap tulajdonosát, Fenyő Jánost.
Mint ahogy az is elvárható lenne tőlük, ha már olyan szinten beavatkoztak a 2006-os őszi tüntetések idején a belpolitikába, hogy állásfoglalásban rögzítették a politikai tüntetők pszichikai bűnsegéd voltát a tévészékház ostromában, hogy segítsenek az ország jó hírnevének visszaszerzésében is, ha már a lejáratásának megakadályozására egy halvány kísérletet sem tettek. Segíthetnének például a rendőrségnek abban, hogy a BKV-nál ne csak a tízmilliós nagyságrendű korrupciógyanús ügyekre derüljön fény, hanem a több száz milliós, sőt a milliárdos gyanús ügyek se maradjanak rejtve. Végül is a százmilliárdos beruházásai miatt a BKV is élvezhetné a Nemzetbiztonsági Hivatal fokozott védelmét. Miként lehet az, hogy például a Siemens, amely végigkorrumpálta az egész világot, kizárólag a korrupcióval agyonfertőzött Magyarországon nyert el tisztán több száz milliárd forintos megrendeléseket a közbeszerzési pályázatokon? Miközben hajléktalanok nevére bejegyzett cégeken keresztül folytak máig ismeretlen személyekhez a százmilliók. Miközben szakadtak a felső vezetékek a Combinók felett, és dőltek a villanyoszlopok a Margit hídon. Amelynek az újjáépítésére szánt költség – érthetetlen módon – néhány nap alatt képes milliárdokkal megnőni. A világ legdrágább, a korrupció szempontjából leggyanúsabb budapesti metróberuházás emlegetése már unalomszámba megy.
Botrány botrány hátán. A városüzemeltetésért hosszú éveken át felelős szocialisták az ellenzéket sürgetik, hogy hívja össze a botrányok miatt felállított nonstop üzemelő vizsgálóbizottságot, hogy megtudhassák: mi az, amit már a rendőrség is tud az ügyek hátteréről. Eközben a főpolgármester, Budapest hercege, valahol fenn lebeg az éteri magasságban, a korrupció szele hiába dagadt közben tornádó méretűvé, Demszky Gábor nem találja egy cseppet sem rendkívüli állapotnak a kialakult helyzetet, a saját maga felelősségére egy pillanatra sem képes rádöbbenni.
A főpolgármester semmiért sem felelős. A városban, amelynek felelős főpolgármestereként a városházi belső ellenőrzés szervezetének személyi összetételét és hatáskörét meghatározhatja – magyarán arra is befolyása van, hogy ne működjék egyáltalán a belső ellenőrzés –, a korrupció mérete úgy nőhet a csillagos égig, hogy Demszky Gábor felelősségét még csak fel sem veti senki. A Fővárosi Közgyűlést eddig együtt kormányzó szocialista és szabad demokrata politikusokra a gyanú árnyéka sem vetődik. Pedig a Tocsik-ügyben pontosan kirajzolódott, hogy ha egy számlára az életszerű összegnél egy kicsit is magasabb számot írnak, akkor a tényleges munka értékén felüli összegre milyen módon érvényesül a hatalommegosztás elve.
A korrupció – jellegénél fogva – a legnehezebben feltárható bűnözési mód, szinte csak a klasszikus titkosszolgálati eszközök segítségével, lehallgatással, megfigyeléssel, a fertőzött vállalathoz, önkormányzathoz fedőtevékenységgel beküldött, speciálisan kiképzett tisztek közreműködésével lehet lebuktatni a korrupt döntéshozókat, a közpénzmilliárdok elsíbolóit. Gondoljunk bele: ha évente csak kétszázmilliárddal kevesebbet mertek volna korrupcióval kiemelni a közös kasszából, akkor ma nem így nézne ki például az egészségügyi intézményrendszerünk.
Fejétől bűzlik a hal – tartja a mondás. Milyen ország az, amelynek vezetői korábban offshore cégek segítségével bújtak ki az igazságos, törvényes közteherviselés alól? Milyen ország az, ahol ismeretlen tulajdonosi hátterű offshore cégekkel köt a kormány milliárdos nagyságrendű szerződéseket? Milyen ország az, ahol a jegybank elnöke adókímélő módon ciprusi céget tarthatott fenn? Van még rajtunk kívül ilyen ország a világon? Ahol pénzügyminiszter lehet az, aki korábban arra biztatta a magyar cégeket, hogy vegyék igénybe az adóparadicsomok előnyeit? Közben az igazságügyi és rendészeti tárca vezetője, a korábbi fő-fő pénzügyes, a szocialisták jolly jokere, Draskovics Tibor menekül a süllyedő hajóról.
Ő volt az, akit korábban, amikor tetőfokára hágott a Magyarok Nyilai címszó alatt egyesített és irányítottan gerjesztett, terrorista veszély miatti frász, ugyancsak cserbenhagytak a nemzetbiztonsági szakik, amikor egy diákcsínyről forgatott videót a hazai terroristák gyakorlatozásának aposztrofált egy nagy sikerű sajtótájékoztatón. Draskovics, most tudtuk meg, lemondásáig szakmai munkát végzett. A hírek szerint az ő irányításával munkálták ki az antikorrupciós csomagot még Gyurcsány idejében, majd ráültek és melengették, hiszen csak Bajnai színre lépését követően terjesztették be.
Draskovics tehát lelép, ám az őt és minisztertársait rendre cserbenhagyó Nemzetbiztonsági Hivatal romjain megmaradt szolgálat marad. Nem lehet kizárni azonban azt a lehetőséget sem, hogy előbb-utóbb felnyílnak a csukott szájak, a titokban összeállított akták például a Malév privatizációjának – nemzeti érdeket sértő – háttérmutyijáról, vagy megtudjuk azt is, milyen célt szolgált valójában a MÁV Cargóért egy kicsi kis névtelen betéti társaságnak kifizetett több mint kétmilliárdos sikerdíj. Vagy miféle erőszakos nyomás is nehezedett a döntéshozókra Oroszországból, ami miatt egy ismeretlen tulajdonosi hátterű adóparadicsomi cégnek kellett átjátszaniuk bagóért ama nagy értékű moszkvai ingatlant.