Majdnem oroszlán lett a gazellából

Női kézilabda-válogatottunk 25-19-es vereséget szenvedett Norvégiától a kínai világbajnokság C csoportjának negyedik játéknapján, így ezúttal is hat góllal kapott ki, mint hétfőn a románoktól. Tehát ugyanannyival, de nem ugyanúgy. Csapatunk ugyanis másfél félidőn át sanyargatta az olimpiai bajnokot, 17-15-re még vezetett is. Ma azonban Japán ellen nincs olyan részeredmény és részsiker, ami elégedettséggel tölthetne el minket: így vagy úgy, de nyerni kell.

Ballai Attila
2009. 12. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tegnapi tudósításunkat Kipling-idézettel zártuk, a mait pedig az afrikai szavanna egyik alaptörvényével nyitjuk, amelyet szintén csapatunk szálláshelyén, a Castle Hotel hetedik emeletén olvashattunk: „Teljesen mindegy, hogy gazella vagy, vagy oroszlán, amint a nap felkel, futni kell.” Ha a szereposztást feltétlenül a magyar–norvég meccsre kívánjuk ráhúzni, nem kétséges, hogy az előzetes esélylatolgatások alapján nekünk e párban inkább a gazella sorsa juthat, de a sportban többek között az a szép, hogy mindig mindenki átváltozhat oroszlánná. Ettől persze futni még kötelező, méghozzá lélekszakadva, mert a skandinávok is ezt teszik, és aki sebességben nem veszi fel velük a versenyt, az a további játékelemekben akár csodát is tehet, vesztésre ítéltetett.
Ha valaki, akkor a magyar válogatott őriz erről friss és keserves tapasztalatokat, hiszen októberben, Dániában a Világkupán „évszázados”, 33-13-as verést mért rá az olimpiai aranyérmes. Mátéfi Eszter szövetségi kapitány nem győzte hangsúlyozni, hogy a mostani egészen más meccs lesz, és a szavakat szerencsére tettek követték. Herr Orsolya két bravúrja is kellett hozzá, hogy a rajt ne forduljon rögvest flúgos futamba, és mivel innentől ha nem is feltétlenül góllal, de lövéssel végződtek a magyar akciók, mielőtt még kitört volna, máris elült az északi vihar. Sőt, lányaink a 15. percben 5-5-re egyenlítettek, onnan 8-7-ig vezettek, és két taccsra dobott labda, valamint két elpackázott ziccer dacára szünetben is tartották a döntetlent (11-11).
Bár a tizedik gólért busás árat kellett fizetni, pontosan még nem is tudni, mekkorát. Az induló Vérten Orsolya megrántotta a combját, lebicegett, majd szomorkásan sóhajtotta: „Meghúztam futás közben, de nem a sérült lábamat, hanem a másikat. Azt mondták, pihenjek, de ha nagyon kell, majd visszamegyek.”
Nem szabadott volna, és szerencsére nem is kellett, mert a helyettes, Juhász Gabriella az első félidőt góllal fejezte be, a másodikat ugyanígy kezdte, sugárzott róla a bizonyítási vágy és az erő. Még inkább Bulath Anitáról, aki ha így folytatja, ezen a vb-n új dimenzióba helyezi magát. De Zácsik Szandra is emberhátrányban, passzív jelzésnél püfölt be egy iszonyatos pipát, Szucsánszki két norvég jegenyével szemben szerzett és értékesített kipattanót, úgyhogy amikor a román játékosok betoppantak a csarnokba, hitetlenkedve nézték az eredményjelzőt: jé, 17-15-re vezetnek a magyarok!
Ám ekkor megtörtént a szerepcsere az addigi gazella és oroszlán között. A magukhoz képest nehézkes, de rutinos és higgadt norvégok elővették számos fegyverük egyikét, és a beállósaikra építve nyertek érdemtelenül nagy különbséggel, 25-19-re.
Másodedzőjük, az egykori szépségkirálynő-irányító, Mia Högdahl meg is jegyezte: „Nagyon megnehezítették a dolgunkat a magyarok, gratulálok nekik, sokkal keményebb mérkőzést vívtunk, mint amilyet az utóbbi időben megszoktunk.” Mátéfi, utalva ama 13-33-ra, félig komolyan, félig poénból kiemelte, hogy az elmúlt két hónap során ezek szerint tizennégy gólnyit javult a csapata, majd a büszkeség és öröm szavai után megfogalmazott némi kritikát is: „Sajnos volt egy tízperces szakasz, amikor nem lőttünk gólt és nem tudtuk megtartani a beállót, ezen múlott.” Herr Orsolyát egyáltalán nem vigasztalta a dicséretözön, mert egy fintor után azt mondta: „Persze, jól felkészültünk, nekem is nagyon emlékezetes marad ez a meccs, de annyira jó lett volna nyerni, és nem is hiányzott hozzá sok. A japánokat viszont kötelező legyőznünk.”
Bizony, akár Vértennel, akár nélküle, de a tegnapi remek 45 perc dacára ez messze nem automatizmus. Laboratóriumi körülmények között az lenne, ám ki-ki meccs dönt a felsőházba jutásról, hisz az ázsiaiak tegnap 38-19-re elintézték Chilét, ezzel egy pontra felkapaszkodtak a mieink mögé. Szóval észnél kell lenni, mert mai riválisaink lankadatlanul pattognak, folyamatos lövő, támadó szándékot mutatva szinte mindenkit az őrületbe kergetnek. Jó hír, hogy saját magukat is, méghozzá általában elsőként. Csak a tények kedvéért jegyezzük meg, hogy együttesünknek egy pont is elég volna, de most véletlenül se fogalmazzunk úgy, hogy már a döntetlen is jó eredmény.

Tegnapi eredmények. Japán– Chile 38-19, Magyarország–Norvégia 19-25, Románia–Tunézia 39-22. Mai program: Tunézia–Chile 10.15, Norvégia–Románia 12.15, Magyarország–Japán 14.15.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.