Belülről milyennek érezte legutóbbi, ausztriai csatáját? Mert kívülről úgy tűnt, a nagy néha bekapott ütések ellenére magabiztosan uralta a küzdelmet egy minőségi riválissal szemben – fordultunk Bedák Zsolthoz.
– Még nem néztem vissza a mérkőzést, de az biztos, hogy ellenfelem jó mérlege és tapasztalata miatt nem arra készültem, hogy kiütöm, hanem tizenkét kemény menetre. Megpróbáltam sokat mozogni lábon, s beugrásokból találni, azt terveztem, hogy a közepe felé gyengülő tempót a végére megnyomom. Aztán nem lett rá szükség, hál’ istennek villant a bal kéz.
– Ez volt az eddigi legnehezebb profi meccse?
– A márciusi, Frankin Teran elleni is nehéz volt, amikor megszereztem az Európa-bajnoki címet, mindkettőn nagyon kellett figyelnem. Az végigment, ez nem, tehát akkor ez volt a jobb.
– Ami még inkább feltűnt, hogy a tét és nehézség növekedésével a teljesítménye fokozatosan javul.
– Örülök, ha így látszik. Most, amikor bekaptam néhány jobbcsapottat és jobbfelütést, inkább kivártam, mikor adhatom vissza, két évvel ezelőtt még biztosan ugrottam volna, hogy azonnal elégtételt vegyek. Akkor ki akartam ütni az ellenfeleket, most már nem, mégis könnyebben sikerül. Sokat javult a lábmunkám, amire edzőm, Artur Grigorjan hívta fel a figyelmet, neki is ez volt az erőssége aktív korában.
– Tudja, hogy söldeni sikerével a vb-címmérkőzés is közel került?
– Tisztában vagyok vele, hogy Juan Manuel Lopez, a világbajnok feljebb fog lépni, s én jól állok a ranglistán. Ám egyelőre nem gondolok erre, a klubvezetéssel sem tárgyaltam még a folytatásról. Most itthon pihenek, de lehet, hogy december 19-én kiugrom Schwerinbe Pimpa (Bedák Zsolt öccse, Pál – a szerk.) meccsére. Ez az év szépen összejött, Európa- után jött a WBO interkontinentális bajnokság, de nem tudom, hogy a vb-lehetőségre készen állok-e. Hiszen csak egyszer bokszoltam végig tizenkét menetet.
– Úgy nehéz, ha rendre előbb leüti az ellenfelet…
– Ez igaz, de néha kipattan a balhorog.
Balzsay kényszerhelyzetben. Amilyen szépen indult, olyan csúnyán végződött Balzsay Károly számára 2009. Január 10-én a Gyenyisz Inkin elleni 12 menetes csatában megszerezte a WBO nagyközépsúlyú vb-címét, amit április 25-én Maselino Masoe 11. menetbeli kiütésével megvédett. Aztán augusztus 22-én hazai környezetben a 11. menetre „elfogyott”, s T. K. O.-val kikapott Robert Stieglitztől, majd múlt pénteken Söldenben megosztott pontozással Eduard Gutknechttől is. Legutóbbi teljesítménye alapján nyilvánvaló, ez a menetelés túl soknak bizonyult számára egy éven belül. Felmerül a kérdés, vb-öve drámai elvesztését követően miért vállalta az újabb komoly derbit – a WBO interkontinentális övéért – veretlen klubtársával szemben? „Kényszerhelyzetben voltam. Felhozómeccsről volt szó a Stieglitz elleni vereségem után, de aztán ezt ajánlotta a klubom, el kellett fogadnom. Edzőm, Fritz Sdunek sem lehetett mellettem a felkészülés alatt. Szerintem szűken, de megvertem Gutknechtet, mégis őt hozták ki győztesnek. Persze bokszolhattam volna jobban is, de mivel azt hittem, vezetek, kevésbé erőltettem a kockáztatást.” 21-2-es mérlegű kiválóságunknak most két fiaskó terhével a vállán el kellene döntenie, hogyan tovább. Ahogy némi fekete humorral fogalmazott: „Lehet, hogy csak húsz év múlva döntök… A család egy része a visszavonulás mellett áll, a feleségem rám bízza, mit tegyek. Még nem tudom. Most pihenek, jön a karácsony és az épülő ház körüli teendők, legalább nem a boksszal kell foglalkoznom. A klubvezetéstől Dietmar Poszwa Söldenben azt mondta, jó meccset vívtunk és ne hagyjam abba, kérdés, akkor mit mond majd, ha jövőre a folytatásról tárgyalunk. A szerződésem még több mint három évig szól, de van olyan, hogy közös megegyezéssel felbontás…” Van, mint ahogy olyan szintén, hogy valaki vereségeket szenved, aztán újra csúcsra ér.
origo.hu
Galambos Lajos lenyúlt félmilliója sokkolta az országot
