Női szeszély, az ősi veszély

Takáts Eszternek sikerült, ami a becsatornázott szériasztárok korában ritkaság; a pécsi kohók, klubok világából, önerőből beszivárgott a köztudatba. A debütáló lemez talán legjobb szerzeménye, a Nyári dal hónapokon át kitörölhetetlenül ott volt a fülekben, és a Petőfi rádió magyarzene-mentő miszsziójának köszönhetően a Postással vagy a Drága idővel együtt sláger lett belőle. Az első lemez, a Rövidtáv eklektikussága ellenére már akkor érezni lehetett, Takáts Eszter többre vágyik, mint hogy ő legyen a rádióból az a furcsa, karcos altú gitáros lány. Lesz, kell hogy legyen folytatás. A komolyzenei alapképzettség, az utcazenéléssel átkóborolt néhány év önmagában is épp elég töltést adna a dalszerzéshez, de Eszter nem csupán a hangzás rapszódiájával hengerel. Valahol a nyolcvanas években rekedt életérzést idéz a szövegek nyers ereje, ahogy érzelmekkel dekázva szíven találnak, még mielőtt a dallam fülbe mászna. Európa Kiadó, Karády és Piaf „eszteres” kevercse. A cirkusz-revüs hippipop Takáts Eszter-lemez, a Gumizsuzsi zenekarral közösen felvett Kaucsuk Suzie (2008) Eszter második szólóalbumát hallgatva inkább tűnik mellékes kitérőnek, még akkor is, ha rádióbarát sláger (Szép és jó) éppenséggel akadt azon is. Az új szólólemez pont ott folytatódik, ahol a Rövidtáv zárt, Eszter tovább gombolyítja fonalát, s ha az összkép még nem is sima és kerek, most még élesebb az élc, sűrűbb a zene szövete, a szöveg pimaszabb, s még mélyebbre ás. A Ha egy nő szeret… színtiszta önvallomás. Sanzonos rapszódiák, revüszerű dalok, kupléjellegű popszámok, mély tónusú líra, évődő tangó, tucatnyi árnyalat, s ami élőben markol csak szívbe igazán: hegedűvel, harmonikával dúsított hangszerelés, a gitárakkordok alá. A lemezen Eszter zenekara mellett közreműködik Rozs Tamás (Szélkiáltó) csellón, Bakai Márton (Club Era) hegedűn, Darvas Kristóf (Specko Jedno) tangóharmonikán, némi férfibázis az évődő női szeszély alá. Steril hifi helyett kattogó kazettás magnóba való dalok ezek, huzatos pesti bérházak ablakpárkányára, nyomokban nyolcvanas évek, amikor a világgal szemben álló dacos akarás több volt, mint üres lázadás. Eszter újabb tizennégy saját szerzeményét éppúgy a szövegek ereje fűzi össze, mint a Rövidtáv töredékeit, s a hangulatfestésen talán már túl is lépnek. „Mindenféle kötelékek gubancolódnak össze / Mindenféle bogarak bújnak a fagy ellen a löszbe”, s ez csak a lemez egyik csúcspontja, a Gyógyír. Karakteres női előadóból, olyanból, akinek a hangja mellé jó odakucorodni, alig akad. Kevés van, aki felráz, aki a hitelességével szíven ragad. Eszternek csak egy dolga van: ébren tartani a mottót, amit maga elé tűzött. Csömörből gyönyörbe. És az irányt el nem véteni.
(Takáts Eszter: Ha egy nő szeret… Szerzői kiadás.)