Prűdek és paráznák

Férfi és nő. Tűz és víz. Jin és jang. Összeillenek, mint egy puzzle, és mégis egy világ választja el őket egymástól, és valószínűleg soha nem érthetik meg egymást igazán, mert nem egyformák, ezzel bizonyos életkor felett és különböző párkapcsolatokon túl mindenki tisztában van. De vajon miért különböznek? Az ok biológiai, és a férfi és a női ivarsejt közötti antagonisztikus ellentétben gyökerezik. Az ondósejtek olyanok, mint egy szovjet partizánfilm szereplői, nem töltenek, csak lőnek, majd újabb célpontot keresnek, míg a petesejt magában hordozza a további felelősséget is. Aztán persze evolúció, civilizáció, elhúzódó gyerekkor és mára már rokonszenves apukák is tologatják a babakocsikat, büszkén nézegetve genetikai szerepvállalásuk végeredményét. Nietzsche mondta: A nő számára a férfi eszköz. A cél a gyermek. Nietzsche halálát (akárcsak Leninét) közvetve a szifilisz okozta, amit prostituáltaktól szedett össze. A prostitúció persze az állatvilágban sem ismeretlen. Joe Quirk amerikai író, aki házasságkötés által lépett a monogámia ösvényére és feleségével és két macskával él (utóbbiaknak a vesztét kívánja), írt egy rendkívül mulatságos és tanulságos könyvet Prűdek és paráznák címmel (Park Könyvkiadó, 2009). Ebben egy átlagos férfi szemszögéből tekinti át a párkapcsolatok problematikáját, a szociológia, a biológia, az antropológia és néhány szánalmas kudarccal zárult randevú eredményeinek felhasználásával. Többek között megemlíti az Adélie-pingvinek esetét, ahol a hím kaviccsal fizet a szexért. Az említett madarak iszapos területen élnek, ami az utódnemzés rituáléjának még adhat egy kis baywatchos színezetet, de a fiókák nevelése szempontjából maga a pokol. A kavics ritka kincs arrafelé, de nincs mese, a tojónak szüksége van rá, hogy száraz, magas helyre építhesse a fészket. Ezért aztán a hímek összeverekszenek a kövekért, lenyúlják egymástól, amennyit csak tudnak, felhalmoznak belőlük, státusszimbólumként használják az építőanyagot. Mert a nőstények a legjobb kavicsdílerekkel létesítenek párkapcsolatot. De van úgy, hogy a nőstény maga indul kavicsért, a legősibb mesterség eszköztárának teljes bevetésével. Amikor a párja figyelme lankad, felkeres egy magányos, ám szemrevaló kan pingvint, amelyik tekintélyes kőrakással rendelkezik és felajánlja szolgálatait. És az aktus végén kap egy kavicsot is. A homo sapiens esetében mindez színes papírdarabokért történik. Néhány évtizeddel ezelőtt a szexuális felvilágosítás kimerült a zavart iskolai nevetgélésben és a szülők izzadással kísért tehetetlenkedésében, Spock doki Tinédzserek könyve című hézagpótlója pedig megért legalább ötven csajos plasztik kártyanaptárt és két matchboxot. Quirk végtelenül szellemes és informatív könyve jól jött volna akkor is kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt, de most is pompás szórakozás. Feltéve, ha a South Park és a Family Guy Brian nevű kutyája még nem vette át a feladatot.