Tervek nélkül

Nem kaptunk megfelelő tájékoztatást és politikai segítséget a fegyveres harc végét követő időszakra – így summázható a Sunday Times által idézett, Irakban szolgálatot teljesítő katonai vezetők legfőbb panasza. Mint egyikük fogalmazott, az egész hadjárat az 1870-es évek gyarmati háborúira emlékeztetett, amikor minden szabályt a hadseregnek kellett megállapítania és minden feladatot katonáknak kellett végrehajtani. Ez megnehezítette a genfi konvenció polgári lakosságot védő utasításainak szigorú betartását is.
A koalíciós erők parancsnokait nem készítették elő politikai szerepre. Egy parancsnok ezt írta: „Fő gyengeségünk az volt, hogy a kormány és a hadsereg között nem volt egyeztetés. A kabinet pedig csak humanitárius válságkezelésre tervezett, nem nemzetépítő szerepre.” Ian Dale dandártábornok szerint a parancsnokokat elképesztette, hogy miután a városokban megteremtették az újjáépítő munka biztonsági feltételeit, semmi sem történt. „Váratlanul értek bennünket az egyre szaporodó fegyveres támadások. Szomorú iróniát láttunk abban, hogy az Észak-Írországba vezényelt egységeket kötelező két hónapos rendkívüli kiképzésben részesítjük, de az Irakba küldött katonák speciális eligazítása egyetlen számítógépes lemezből állt.”