Örömteli együttműködés eredményeként jelent meg az erdélyi Lövétei Lázár László Árkádia-féle című kötete a kolozsvári Erdélyi Híradó és a budapesti Ráció Kiadó gondozásában. A jövőben remélhetőleg az ilyen és ehhez hasonló összefogásoknak köszönhetően még több kortárs erdélyi irodalmat olvashat a magyar közönség.
Árkádia az idillikus költészetben a boldogság, a gondtalan pásztorok országa volt. Hogy a költészet már rég nem idillikus, az ország pásztorai már jó ideje nem gondtalanok, tudjuk jól, érzi a költő is. Hogy milyen ez az ország? Semmilyen, csak Árkádia-féle, ahol a költőnek semmi gondja, „vagy ha van, nem érdekel” – vágja rá a kötet címadó versében. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. Lövétei ugyanis nem vonul el magas elefántcsonttornyokba. Itt marad, mást úgysem tehet, és küzd a rákkal, a szerelemmel, a hétköznapokkal, nagy elődök szavaival, a kiüresedett korral, ahol a semmi pásztora lehet csupán. Bár a küzdés szó ebben az esetben talán túlzásnak számít. Inkább valami Ady-féle dacról beszélhetünk. A költő tudja, hogy küldetése van, ezt (ön)iróniával mégis elhalványítja. Ettől lesz szerény, őszinte, emberközeli a költészete.
Lövétei Lázár László nyelvhasználatában sokszor minimalista, puritán hangot üt meg. A mindennapok beszédét utánzó sorait azonban kötött versformák fegyelmezik. A kettősség a megidézett költők és a saját szövegét vizsgálva is jellemző tulajdonsága. Így például József Attila, Dsida Jenő, Arany János, Vergilius hangja hallatszik át és simul az erdélyi költő verseibe.
Ha nem küzd, nem dacol, mit tesz az alkotó? Öszszegyűjt, számot vet, olyan nyugalommal, mint aki mindennapos kapcsolatban van a halállal. Átment valamit egy idilli, naiv világból, a harmonikusnak hitt életből, talán éppen azért, mert tudja, egyre kevesebb értéket hozunk létre, a régieket egyre többen felejtik el. Az ember csak dadog, vagy inkább hallgat, ha szerelmet vall, legyint, ha Istenről kérdik, s szándékosan elferdíti mondandóját, ha már nem szólhat az Arany János-féle nyelven. De ír, és amíg írni tud, s vannak, akik értik a hexametert, még nincs veszve minden. A jobb is jön, írja versében, „mert ha nem jönne, nem jutna eszembe”. Életigenlés? Igen, bólint a fej, még ha utána megtámasztja is az ököl.
(Lövétei Lázár László: Árkádia-féle. Erdélyi Híradó Kiadó–Ráció Kiadó, Kolozsvár–Budapest, 2009. Ára: 1800 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
