Megváltozik-e az Egyesült Államok és viszonya a világhoz, mint azt Barack Obama rendkívül sikeres választási kampányának, kommunikációs hadjáratának transzparensei hirdették 2008-ban, vagy halad tovább megszokott útján? – sem az amerikai állampolgárok, sem a nagyhatalom húzásait szemlélő külföld nem kaptak egyértelmű választ erre a kérdésre 2009-ben. Mert ugyan zongorázni lehetne a különbséget a kifinomult intellektusú Obama és elődje, a cowboyi modorú George W. Bush fellépése és szavai között, ám tény, hogy január óta eddig lényegében semmi olyan nem történt, amit érdemi változásként lehetne értékelni.
Nemzetközi csodálói őszinte sajnálatára – és néha kritikájától kísérve – Obama tartózkodott a radikális lépésektől, és inkább a lassú víz partot mos megközelítést alkalmazza. Bár előre nem lehet kizárni ennek eredményességét, a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy amennyiben egy amerikai elnök nem ér el áttörést külpolitikai kérdésekben hivatali ciklusa első felében, úgy a másodikban már az újjáválasztás szempontjából kritikus belpolitikai kérdésekre koncentrálva nem is nagyon akar majd. Mivel Obama első terminusa közel negyedét már letöltötte – ráadásul pártjának törvényhozói már jövőre, a félidős választásokon megméretnek –, eddigi lépéseiből is lehet következtetéseket levonni.
Azzal, hogy egy potenciálisan korszakalkotó, és épp ezért önmagában is nehézsúlyú belpolitikai programot, az egészségügyi reformot állította az adminisztráció tevékenységének középpontjába, mely nagymértékben lefoglalja politikai erőforrásait, az elnöknek nagyon meg kell gondolnia, hogy hol nyit, és nyit-e egyáltalán újabb frontot. A kezdeti nagy lendület és tájékozódás után alighanem ez a gondolkodás fékezte le a közel-keleti rendezés érdekében tett erőfeszítéseket, hiszen a retorikai váltáson túl – mely többször is kiváltotta a Netanjahu miniszterelnök vezette Izrael sértődését – a Fehér Ház a hatékony kényszerítő intézkedések alkalmazását az agresszív telepespolitika folytatásának megakadályozására már nem vállalta fel. Kevés olyan külpolitikai kérdés van ugyanis, melynek a lobbikon keresztül ilyen közvetlen visszacsatolása lenne Washingtonba.
Obama kampányában hiába hangsúlyozta az iraki háború lezárásának szükségességét, az elmúlt egy évben nem tett mást, mint követte az elődje által szabott csapatkivonási ütemtervet. Az sem tartalmaz érdemi új elemet, hogy Afganisztánban kétfázisú csapaterősítéssel próbálják meg elérni azt az eredményt, melyet nyolc év alatt nem tudtak, miközben a civil támogatás aránya érdemben nem nőtt. Irán és állítólagos atomprogramja kapcsán ugyan nagy hangsúlyt fektetnek a diplomáciára, és a korábbiakkal szemben volt példa közvetlen kapcsolatfelvételre is Teherán képviselőivel, de továbbra is riogatják őket katonai csapással. Sőt aligha férhet kétség hozzá, hogy a rezsimváltást célzó titkos programok is felerősödtek a választási csalások elleni jogos felháborodás hullámait kihasználva. Kairói beszéd ide vagy oda, az iszlám világ a kezdeti remény elhalványulásával visszatérni látszik szkeptikus alapállásához.
Hiába személyes ügye az elnöknek az atomfegyvermentes világ, sem a START–1 szerződés lejárta előtt, sem a szimbolikus koppenhágai konferencia idejére nem tudták tető alá hozni Oroszországgal a stratégiai fegyverek leszereléséről szóló új megállapodást. S ha már Koppenhága, akkor az is világos, hogy a globális felmelegedés teóriájának hivatalos felkarolása ellenére az Obama-adminisztráció rugalmatlansága is felelőssé tehető a klímavédelem folytatódó egy helyben topogásáért.
S végül, de nem utolsósorban Guantánamo bezárásának elhúzódása mintegy jelképezi a gyors, de hathatós intézkedések elmaradását. Ahhoz képest, hogy hivatali idejének második teljes napján rendeletet írt alá erről, a jogi csűrés-csavarásnak, az Egyesült Államok morális felelősségvállalási kötelezettségéről tudomást sem vevő törvényhozók ellenállásának nem vette elejét. S bár megtiltotta a „feljavított kihallgatási technikák”, magyarán a kínzások alkalmazását a terrorgyanús foglyokon, elmaradt a Bush-korszakban rutinszerűen működő rendszer feltárása és a bűnösök felelősségre vonása is, sőt olyan lépéseket tettek, melyekkel megakadályozzák a tényanyag nyilvánosságra hozatalát.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
