Alkalmas idő

Vajon emberi értelemmel felfogható-e, miért az általunk hitt és vélt időpontban küldte a földre Isten egyszülött fiát? Miért volt alkalmas ez a pillanat? S miért késett olyan sokáig? Hiszen a teremtés után iszonyatosan hosszú idő telt el, mire kinyilatkoztatta Isten önmagát Ábrahámnak, s tette választott népévé Izraelt.

S újabb ezredévek, amikor – örök érvényű tervei szerint – Megváltót küldött az emberiségnek, s engedte kibontakozni Jézusban Ábrahámnak tett ígéretét: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Azóta ismét eltelt kétezer év. Mi, akik „tükör által homályosan” látunk, a történelem jelei által felfoghatjuk-e az eljövetel időpontjának transzcendens és földi okait?
Tudjuk, hogy a Messiás csakis a választott népből születhet, így a megtestesülés idején még léteznie kellett a zsidók országának, s vallási központjának, a templomnak. Csakis az ősi fából sarjadhatott az új hajtás, ezen a földön verhetett először gyökeret Jézus egyháza. És ez volt az utolsó óra. Jeruzsálem temploma rövid idővel később elpusztult. A nép szétszóratott. Az a birodalom, amely a pusztítást véghezvitte, Róma, istenei nimbuszát Krisztus eljöttének idejére már elveszítette. Űr támadt. Mivel a birodalom maga volt a világ, a világ vált istentelenné. Itt is számlálva voltak a napok: az „örök Róma” csak a kereszténység kőszikláján állva kerülhette el a feledést.
Ugyanebben az időben a történelem már az európai (és technikai) civilizáció spóráit hordozta, bár a túlfinomult birodalmat, úgymond, barbárok gyűrűje vette körül. Nehéz elképzelni, hogy Róma kereszténnyé válása nélkül, Jézus tanításainak kisugárzása nélkül létrejöhettek volna a pogány „törzsekből” az Európa jövőjét meghatározó nemzetállamok. Nemcsak a megváltásra váró lélek, hanem az emberiség földi léte és jövője is igényelte Jézust, vágyott a Megtartóra.
Az időtlen Kisded alkalmas időben született tehát. És születésének misztériumában feldereng az is, amiről Szent Pál beszélt: a választott nép, az „ősi fa” sem vágatott ki, hiszen a törvény és a próféták nemcsak Izrael hitében és létében, de Jézus és a keresztény egyházak tanításaiban is fennmaradnak az idők végezetéig.
Nehéz elképzelni, hogy korunkban bekövetkezhetne-a hasonló pillanat, bár az egész élő természet „sóhajtozik és nyög” a megváltás után.