Fehér műbőr öv sötét színű elegáns öltönnyel

Kicsit csálén díszített karácsonyfa fogadja annak a budapesti elegáns szállodának a vendégeit, ahol szinte minden munkakört fogyatékosok töltenek be. A mozgás-, látás-, hallás- és pszichés sérültek felszolgálóként, recepciósként, kertészként és informatikusként állnak helyt, nyereségesen működtetve azt a vállalkozást, amely méltó körülményeket teremt részükre.  A pasaréti modellt több külföldi ország is átültetné saját gyakorlatába.

A színház ajándéka. Székesfehérvár színháza, a Vörösmarty Színház szép karácsonyi ajándékkal lepte meg a Fejér Megyei Szent György Kórház pszichiátriai osztályát. A „Thália tenyerén” bérletakcióval tíz bérletet ajándékoztak az osztály betegeinek, illetve dolgozóinak. A nívós meglepetést Vasvári Csaba, a színház igazgatója adta át ünnepélyes keretek között dr. Kárpáti Róbertnek, az osztály vezetőjének. A főorvos hálatelt szívvel elmondta: pár száz évvel ezelőtt még pszichiátriai betegeket láncra kötve tartottak, emberhez nem méltó körülmények között éltek, manapság pedig – humánus – gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiában részesülnek. Ezeken túlmenően legfontosabb cél a társadalmi visszailleszkedésük elősegítése, amelynek egyik szép példája a színvonalas kultúrához való ilyetén hozzájutás. Példamutató a színház társadalmi szerepvállalása – tette hozzá köszönetképpen a főorvos.

Laci, a recepciós, kicsit félszegen várt a szálloda előterében: látszott rajta, hogy készült a találkozóra. Frissen vasalt ingében egy csendesebb sarokban üldögélt, amíg körbevezettek a négycsillagos szállodában, ahol csökkent munkaképességűek végzik a feladatok oroszlánrészét, a szobaasszonyi teendőktől kezdve a külföldi vendégek beutaztatásának megszervezéséig. Évek óta megbízhatóan ugyanaz a személyzet dolgozik az akadálymentesített, s a különleges igények alapján kialakított munkaterületen. Az alkalmazottak díjmentesen tanulhatnak nyelveket, meleg ételt kapnak, lehetőségük nyílik a terápiás lovaglástól kezdve szinte bármilyen továbbtanulási formára.
Laci – aki egy gyermekkori agyvérzés következtében vált csökkent munkaképességűvé – néhány évvel ezelőtt még nem így festett. Viseltes ruházata, szódásüveg szemüvege alapján akár hajléktalannak is nézhették volna, amikor először bebicegett a ma már foglalkoztatási modellként emlegetett pasaréti hotel kapuján.
Kilencszer kopogott. Alig merte hinni, hogy itt befogadhatják, személyre szabott szakképzést, munkát, s emberhez méltó bánásmódot kaphat.
Nem ehhez szokott hozzá. Szerény rokkantnyugdíját évek óta alkalmi munkákból egészítette ki, ám sokszor még az államilag támogatott fizetéséhez sem jutott hozzá, s a hivatalos bejelentéssel is csak áltatták. Több tízezer sorstársához hasonlóan annak is örülhetett volna, ha az úgynevezett védett munkahelyeken – amelyeket kifejezetten fogyatékosok számára hoztak létre – borítékot hajtogathat.
Kocsy Béla, a hotel vezetője fantáziát látott Laciban, aki minden nehézség ellenére leérettségizett a fogyatékosok gimnáziumában, majd évekig önszorgalomból angolul és olaszul tanult, mert hitt benne, hogy egyszer még szüksége lehet nyelvtudásra.
Az elején persze nem ment minden gördülékenyen. A suta mozdulatok miatt borult az ásványvizes palack, ázott a nyelvkönyv, nehezen gombolódott a ropogósra vasalt új ing, furcsa érzés volt a sötét színű zakó. Az eltérő hosszúságú lábakra szabott elegáns öltönynadrághoz pedig új övet kellett beszerezni. Ez az utolsó simítás már Laci önálló feladata volt: hosszas keresgélés és mérlegelés után végül egy fehér övet vásárolt. Ez volt a legolcsóbb a diszkontáruházban.
– Hát igen, működnek a régi reflexek – mosolyog Kocsy Béla a szó szoros értelemben vett döcögős kezdetekre visszaemlékezve. A szálloda tulajdonosa akkor döbbent rá a fogyatékosok sokszor embertelen foglalkoztatási körülményeire, amikor egy barátja jóindulatú agydaganata következtében elveszítette látását.
– Ekkor láttam, hogy több szociális foglalkoztatónál miként bánnak ezekkel az emberekkel: értelmetlen látszatmunkát végeznek, sokszor az egész nap során fűzött gyöngyöt szétvágják, majd másnap elölről kezdik a fűzést – mondja. – Megalázzák őket, nem tartják be a munkaidőt, elveszik a parkolókártyáikat, hogy a főnökök állhassanak be a rokkantaknak fenntartott helyekre, sőt a papírhajtogatást is olyan emberekkel végeztetik, akik között számos diplomás, több nyelven beszélő akad. Döbbenetes, hogy sokszor hónapokig visszatartják a fizetésüket az állami támogatás késlekedésére hivatkozva, s gyakorta köddé válnak alapítványok, amelyek kifejezetten a fogyatékosok támogatásának bekasszírozására jönnek létre – vázolja a helyzetet a szakember.
Kocsy Béla nem a levegőbe beszél. A kormány fogyatékosügyi politikáját az Állami Számvevőszék kutatóintézetének legfrissebb tanulmánya szinte ízekre szedte: megállapításaik szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását a pazarlás, az ésszerűtlenség, az orvosi rehabilitáció és a szakképzés hiánya jellemzi.
A foglalkoztatási adatok önmagukért beszélnek: míg az Európai Unióban a fogyatékosok 40-50 százaléka talál munkát, addig itthon ez az arány mindössze hét százalék körüli. A megszorítások ráadásul különösen rossz helyzetbe hozták a legelesettebbeket: nyolcmilliárd forintot vontak el a foglalkoztatási támogatásokból, s augusztus végén bezárták a kapukat azok előtt is, akik szerettek volna csökkent munkaképességűeket alkalmazni. A szakmai szervezetek szerint a nyári kormánydöntés következtében 8-10 ezer fogyatékos veszítette el állását, s további leépítésekkel kell számolni. A helyzetet rontja, hogy az úgynevezett rehabilitációs járulékot – amely személyenként évente csaknem egymillió forint – a fogyatékosokra hivatkozva szedik be a vállalatoktól, ám a befolyt teljes összeg nem kerül vissza ehhez a réteghez, a brüsszeli források pályázataihoz pedig nem lehet hozzáférni.
Mindebből a Panda Hotel mentsvárában hála istennek semmit nem érezni. Az itt dolgozók méltó körülmények közé, a helyükre kerültek, s ezt úgy hálálják meg, hogy nyereségesen működtetik a szállodát. Laci a pult mögött várja a vendégeket, kulcsot ad, regisztrál, elbeszélget a visszatérő turistákkal, akik az égvilágon semmit nem érzékelnek a fogyatékosságból.