Nem akartam erről hamarabb írni, mert sok dolgok vannak a földön, (égen egyre kevesebb), ó Horatio, amelyek bizonyos távlat nélkül nem bontanak szirmot, hogy méltó képzavarral közelítsünk kényes természetű témánkhoz. Nyomulnak a falloszok! Előtérbe törekszenek, celebmellekkel vetekedve kelletik magukat. Folyvást az orrunk elé meresztik őket, már-már győzelmes tabudöntést ünnepelhetünk, ami azért a lantművészet számára is elismerés. Jegyzeteimből előhúzom az első hírt: december 20-án arra ébredtek a szombathelyi Szent Flórián és Krúdy Gyula utcák lakói, hogy a játszótér melletti sportpályán férfi nemi szerv ágaskodik. Az éjszaka leple alatt építették hóember helyett. Egyszerűbb is, nem kell hozzá sárgarépa. Ha belegondolok, meg se botránkoztam (de azért mégis), hanem apaként éltem meg az esetet: Szent Flórián utcai lakosként vajon miféle magyarázattal szolgálnék kisfiamnak, kislányomnak, ha reggel az ablakon kitekintve a sajátos formavilágú hóember mibenlétét feszegetné? Reggeli után kimegyünk szánkózni! – terelném el a figyelmét. De miért nincs keze?
Apa most nem ér rá – mondanám, mint vert sereg.
Magyarázza meg valaki, eddig miért nem kellett vécére rohannia egyetlen futballistának se meccs közben? Visszatartották? Lecseréltették magukat? Nem emberek? A csapatorvos beadott nekik valamit? Apróság, de nekem fontos volt. Már nem az. Abu-Dzabiban, a minap véget ért klubvilágbajnokságon Jens Lehmann német kapus a partvonal mellett, a reklámtáblák oltalmában vizelt. Képek is bejárták a világsajtót, semmi kétség, a kapus az aréna, sőt, a televízió szeme láttára könnyebbült. És még a cselekménnyel harmonizáló sárga lapot sem kapott. A hírek szerint közfelháborodás követte a nyílt színi vizelést, az illetékesek komoly büntetést helyeztek kilátásba. (Vajon kik lehetnek efféle ügyben illetékesek, de ne bonyolítsuk az amúgy sem egyszerű kérdést!)
És akkor megtörtént, amire senki nem számított! Néhány nappal később, ugyanott Paul Gothard új-zélandi kapus se tudott ellenállni a természet sürgetésének. Ő az egyszerű megoldások embere, nem rohant fedezékbe. Letérdepelt a gólvonal előtt és a nadrágjába engedte, mint herpeszes Ödönke (lopás Fábry S.-tól!). Mindezt a kamerák kereszttüzében. Új távlatok rajzolódnak. A sportkedvelő közvélemény reménykedik, hogy a szokás átterjed a női futballra. Sőt, más sportágakra. Például a párbajtőrvívásra! Ott sok a ruha!
Karácsony előtt két nappal pisipartit rendeztek egy debreceni szórakozóhelyen. A kulturális megmozdulás lényege, hogy éjféltől mindenki ingyen ihatott, egészen addig, amíg valaki el nem ment pisilni. Az a valaki lett a pisikirály vagy a pisikirálynő, jutalmul vécékefét és egy üveg meglepetés italt kapott ajándékba. Lényeges kikötés volt, hogy a helyiséget addig senki nem hagyhatta el, amíg nincs pisikirály, de az első negyedórában senki nem távozhatott a mosdóba, amely az ürítkezés egyetlen hivatalos helyszíne, vagyis ha valakinek a ruhatárban vagy az asztal alatt robbant fel a hólyagja, az nem ért. A pisilni szándékozót tilos volt visszatartani, ami érthető, mert amíg kínok között a hátán pörög, a társaság villámgyorsan kikér még egy kör ingyen piát. A pisikirály a továbbiakban a színpadon bulizhatott, kedvére rázhatta a vécékefét! Na, ennyi.
Elhatároztam, hogy a begyepesedett pedagógus szerepében itt most nagy szavakkal fogok operálni, szó fennakad, lehelet megszegik. Mondok valamit az önbecsülésről, ügyesen kitérve a maradandóság városának (kálvinista Róma) történelmi érdemeire, a függetlenségi nyilatkozatra, aztán váratlan oldalvágással siratni kezdem a cívis büszkeséget. Ezeknek?
Fiúk, lányok, tesók, vizelők és vizelinák! Amikor csurgattok, babszeg, szólaljon meg nektek Rákóczi nagyharangja! Remegjen bele a vécétartály!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
