Kedvenceinkre válságban sem sajnáljuk a pénzt

Míg a gazdasági válság hatására a hazai élelmiszergyártás majd minden szegletében visszaesett a kereslet, akadt három termékcsoport, ahol a forgalom nemhogy nem csökkent, hanem ellenkezőleg: gyártói jelentősen növelték árbevételüket: ez az ásványvíz, az energiaital és az állateledel. Egyébként is úgy tűnik, kis kedvenceinkre – krízis ide vagy oda – manapság sem sajnáljuk a pénzt. Állítólag a háromezermilliárd forintot is elérheti az az összeg, amit rájuk költünk.

A magyar állateledel-gyártás 96-97 százalékát képviselő Magyar Állateledel Egyesülés nevű szervezet nagyon derűs képet fest az iparág teljesítményéről, amire meg is van minden oka. Magyarország a maga 303 millió dolláros kivitelével a világ nyolcadik, Európa ötödik legnagyobb állateledel-exportőre volt 2008-ban. Ez azt jelenti, hogy a világgazdaság állateledel-forgalmában 3,6 százalékos részesedést szereztek a magyarországi gyártók, akik ezzel a teljesítménnyel a teljes magyar élelmiszer-ipari kivitel árbevételének 4,5 százalékát adták. Az idei válságév eredményeivel kapcsolatban ugyan csak jövő év májusában lesznek összesített adatok, de Szórádi Gyöngyitől, az egyesülés ügyvezetőjétől megtudtuk, hogy az ágazat még a jelen gazdasági környezetben is növelni tudta forgalmát a bel- és külpiacokon egyaránt. Belpiacokon persze valamivel szerényebb volt a kereslet növekedése, mint a korábbi években, de ez csöppet sem aggasztja az ágazatot, mivel termelésük döntő részét exportálják. Hogy az iparág kilátásai mennyire derűlátók, mi sem mutatja jobban, minthogy nemrégiben adták át a Provimi cégcsoport részeként működő PET-Hungária Kft. legújabb szárazeledelgyárát a dombóvári ipari parkban. Az iparág egésze közvetlenül ezerötszáz munkavállalót foglalkoztat, de az alapanyag-beszállítók nagy számát figyelembe véve az állateledel-gyártás e létszám többszörösének biztosít megélhetést.
Az állateledel-gyártás csaknem háromnegyed részét kitevő kutya- és macskaeledelek hazai forgalomnövekedésének egyik lehetséges oka, hogy Magyarországon még így is sokkal kevesebb állattartó alkalmaz előre gyártott, konzerv termékeket a kutya-macska táplálásában, mint Nyugat-Európában. Míg a gazdagabb országokban ez az arány 70-80 százalék, addig Magyarországon a kutyák mindössze 20 százalékát, a macskák csaknem 30 százalékát táplálják előre gyártott állateledellel. Pedig a kutya- és macskatartó háztartások aránya Magyarországon 40 százalék körüli, szemben a 20-30 százalék közöttire becsült európai átlaggal. Az elmúlt öt évben 25 százalékkal nőtt a hazai kereslet az állateledelek iránt – összegzi a hazai piacról szóló tudnivalókat Szórádi Gyöngyi.
A közép-európai térségben piacvezető magyar állateledel-ágazat tehát kiemelkedő sikerekkel büszkélkedhet, ami akár hevíthetné is nemzeti büszkeségünket, azonban apró szépséghibát jelenthet, hogy az állateledel-gyártó üzemeknek csak töredéke van magyar tulajdonban. Ilyen például a Bábolna Takarmányipari Kft. utódja, a Tendre, de az iparág meghatározói olyan nemzetközi szakmai befektetők, mint a Mars, a Nestlé és a legjelentősebb európai sajátmárkás gyártó, a Provimi Holding. Az iparág szerencséjére e tőkeerős befektetőket azonban hosszú távú elképzelések vezetik – állítja az egyesülés ügyvezetője –, és nem a pillanatnyi, gyors nyereségesség. Magyarországi gyártásba eddig több mint negyvenötmilliárd forintot fektettek be, és a fejlesztések folyamatosak.
Felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a multinacionális cégek miért éppen Magyarországot tették meg a térség állateledel-gyártó központjává, miközben számos szomszéd ország az adózásban kedvezőbb feltételeket kínált volna a számukra. Alighanem hozzájárult a fejlődéshez, hogy az állateledel-ipart felkészülten érte az EU-csatlakozás. A szakmai párbeszédnek köszönhetően a jogszabályok alkotásakor ma már figyelembe veszik az állateledel-ipar sajátosságait. A hazai jogalkotás például korábban nem tett különbséget haszonállatoknak való „takarmány” és hobbiállatoknak szánt „állateledel” között, miközben lényegi különbségek vannak. Ma az állateledelekre is az emberi fogyasztásra szánt haszonállatok takarmányaira kidolgozott biztonsági és higiéniai szabályozások vonatkoznak, amelyek sok szempontból szigorúbbak, mint az emberi tápláléknál alkalmazott előírások. A kutya- és macskatartók közül elsősorban a hobbiállatok gazdái jelentik a termelő cégek számára a vásárlói célcsoportot, és csak kevésbé érdeklik e cégeket a házőrzőket tartó polgárok. A hobbitartók fizetőképes körére azonban nemcsak az állateledel-gyártók és -forgalmazók alapozzák üzleti tevékenységüket, de a szolgáltatóipar számottevő része is. Idesorolhatók a házikedvencekre szakosodott magán-állatklinikák, állatgyógyszer- és más segédeszközök gyártói, forgalmazói, kutyakozmetikusok, kutyaiskolák, tenyésztők, a törzskönyvezéssel foglalkozók, sőt igényeseknek kutyawellness szolgáltatást kínáló vállalkozók. Hatalmas piac, hiszen sok házikedvenctartó életében az állat lényegében a gyerek- vagy társpótló szerepét játssza, ezért ők készek minden pénzt megfizetni a négylábú érdekében. De piaci igényt támasztanak az akvaristák, madarak, hörcsögök és egyéb rágcsálók hobbistái is.
Szerettük volna megtudni, hogy a házikedvencekre épülő szolgáltatóipar mekkora részt hasít ki a nemzetgazdaság egészéből, ez sajnos lehetetlen feladatnak bizonyult. Bár hallani lehet arról, hogy a kedvtelésből tartott állatokra évente háromezermilliárd forintot költünk, értesülésünk szerint valójában nem létezik olyan statisztika, ami ezt kimutatná, sőt nincsen olyan szervezet sem, amelyik öszszefogná ezt a területet. Jelenleg tehát lehetetlen megbecsülni, hogy pontosan mekkora forgalmat bonyolítanak le a házikedvencbiznisz résztvevői, de ha figyelembe vesszük az eledelgyártók sikereit, akkor talán okkal következtethetünk arra, hogy a piac többi résztvevőjének sincs oka sok panaszra.