Mindketten Magyarországon születtek, de Goncalves-Knapek Dominik és Shong Olívia Jázmin sem itthon karácsonyozik. Messze innen és még messzebb. Madeirán, illetve Vancouverben. Olívia már háromszor repülte az Atlanti-óceánt, majd keresztben Amerikát, ami, lássuk be, öt hónapos csecsemők esetében azért nem megszokott dolog. Dominik cikkünk elkészülte előtt még első repülőútja előtt állt.
Egy ideje nagy vonalakban Knapek Edina és Mohamed Aida pályafutása is párhuzamosan fut. (Az persze kuriózum, hogy Mohamed már 17 évesen ezüstérmes lett egyéniben az 1993-as esseni vívó-világbajnokságon.) A két tőröző a 2002-es lisszaboni vb-n egymás mellett állt a dobogó harmadik fokán, 2007-ben csapatban együtt lettek Európa-bajnokok. Az athéni olimpián Mohamed negyedikként, Pekingben Knapek ötödikként zárt. Az itteni csapatversenyében a negyedik hely megszületése nem éppen vidám történet, de mindketten hiszik, hogy Londonban még kijöhet a lépés nekik.
A két olimpia közé betervezett „babaprojektet” már sikeresen kivitelezték. Goncalves-Knapek Dominik május végén, Shong Olívia Jázmin július közepén jött a világra, és a nevekből rögtön kitetszik, hogy két kiválóságunk privát szférájában is akad párhuzam. Aida éppen tíz éve egy dél-koreai Világkupán ismerte meg a kanadai Laurie Shongot, Edina pedig a 2003-as havannai vb-n Marco Goncalvest. A portugál fiú, aki amúgy csapatban Európa-bajnok volt, 2008 januárja óta Magyarországon él, a Honvéd utánpótlásbázisának számító Csatánál edzősködik. Mohamedék még nem döntötték el, hol telepednek le véglegesen, így egyelőre gyakran ingáznak két kontinens között.
„Tavaly is Vancouverben karácsonyoztunk, kijött hozzánk anyukám, és így lesz idén is. Már érződik a februári téli olimpia hangulata, minden a helyére került, de természetesen most leginkább az év végi ünnepek foglalkoztatják az embereket. Az otthoniakhoz képest a külsőségekben talán annyi a különbség, hogy itt szebben díszítik fel a házakat, és a karácsonyfát szenteste nem a Jézuska hozza, hanem a Mikulás, aki már reggel is bekukkant. Ám itt nem a csizmákat kell kirakni az ablakba, hanem a zoknikat, abba és köré kerülnek a kisebb ajándékok” – mondja Mohamed Aida, akit már a Csendes-óceán partján értünk utol. „Rögtön a magyar bajnokság után visszajöttem Olíviával, s neki ez volt a harmadik repülőútja. Az elsőt átaludta, most az út felétől ébren volt, de nagyon rendesen viselkedett, csak az utolsó órában lett kicsit nyűgös.”
Knapek Edina viszont még az utazás előtt igencsak aggódott, hogy az ő csemetéje hogyan viseli majd az utat Madeira szigetére: „Olyan eleven a kis manó, hogy előfordulhat, menet közben le kell szállnunk miatta, mert a kapitány nem lesz hajlandó elvinni – neveti el magát. – Kipróbáltuk, kibírja-e, ha három percig az ölemben kell nyugton ülnie, és bizony nem bírta ki. Hihetetlen a mozgásigénye. Járni ugyan még nem tud, csak totyog, ha fogjuk a kis kezét, de van egy négykerekű bébikompja, és ezzel folyamatosan száguldozik a lakásban. S jaj annak, ami a kezébe kerül! Letépi a virágokat, és már a számítógépünkből is kiszedte a billentyűzetet. A múlt héten pedig a kulcsra zárt vitrinből is kivette az egyik kávéscsészét abból a Zsolnay-készletből, amit annak idején valamelyik jutalmazáson még Göncz Árpád köztársasági elnök úrtól kaptam. Ügyesen megfogta a fülénél, ahogy kell, és így ütögette vele a kis járgányát. Kész csoda, hogy a porcelán kibírta. Az is jó móka volt, amikor ujjlenyomatot akartunk tőle venni, merthogy a portugál személyi igazolványhoz erre is szükség van. Mondanom sem kell, mindenhova szétpancsolta a tintát. S közben a kis csibész állandóan mosolyog, szóval lehetetlen rá haragudni, hiába tart terrorban.”
Olívia – ahogy a lányokhoz illik – édesanyja megfogalmazásával élve jó baba, no persze azért mellette sem lehet nyugodtan aludni. „Gyakran megesik, hogy hajnali négykor jelzi, megéhezett, ám csak tegye bátran. Eddig a vívás volt a legfontosabb a számomra, most azonban már természetesen Olívia van az első helyen” – szögezi le a pástra két héttel ezelőtt az ob-n visszatért Mohamed, akiből az anya mellett azért rögtön előjön a sportoló is: „Ezzel együtt nem is kérdéses, hogy nekirugaszkodom a londoni olimpiának” – szögezi le. Hasonlóképpen gondolkodik Knapek is, aki októberben már ott volt az antalyai vb-n. Sokat nem időzött, mert kedden elutazott, szerdán vívott, csütörtökön pedig már repült is haza. Mert nála pedig Dominik az első a fontossági sorrendben.
Mindenesetre az olasz Valentina Vezzali közelmúltbeli példájából kiindulva ők maguk is ott lehetnek még az első helyen.
origo.hu
Till Tamás gyilkossági ügy
