Mutyitörvényt fogadott el a korrupció elleni harc jegyében december 14-én az Országgyűlés. A jogszabályt Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá, hanem a héten megfontolásra visszaküldte a képviselőknek. Önmagában szokványos hír volna ez, hiszen az államfőt megilleti a jog, hogy éljen a politikai vétó, a kritika lehetőségével. Itt azonban többről van szó. Mégpedig arról, hogy a köztársasági elnök voltaképpen figyelmeztette a hatalmi, politikai, hivatali visszaélésekkel, gazdasági jogsértésekkel, korrupcióval átitatott, átszőtt ország kormányzatát. Az elmúlt nyolc évben az erkölcsi és a jogi szabályok a társadalmi gyakorlatban érvénytelenné váltak. Csupán a pénz és az összeköttetés működteti az egyébként szétmálló rendszert.
Az antikorrupciós törvénynek nevezett jogszabály több okból maga is a korrupció megnyilvánulása. Az akkor még a Draskovics Tibor által irányított Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – a szocialista képviselőkkel és más közreműködőkkel karöltve – mutyiban dolgozta ki a rendelkezéseket. A közbeszerzési hatóságokkal például nem egyeztetett, noha azokat most alapvetően átszerveznék, élükre közbeszerzési és közérdekvédelmi hivatal néven új fórumot állítanának. Nem véleményezhették a szaktárca javaslatát a közigazgatás más szférái sem. Az érdekeltek végső soron suba alatt, egymás között fogalmazták meg, készítették el a nagy újításként, fontos köztisztasági lépésként beharangozott rendelkezéseket. A parlamenti képviselőcsoportoknak sem volt módjuk a javaslat korrekt áttekintésére.
Nem hozható fel az az ismert ellenvetés, hogy a jogalkotás menete szabálytalan volt ugyan, de ez nem számít, mert a törvény szükséges és jó. A korrupció ellen a mai gyászos viszonyok között valóban föl kellene lépni, méghozzá erőteljesen. Jelenleg azonban ennek az ellenkezője történik. Az antikorrupciós jogszabály olyan passzusokat tartalmaz, amelyek az átláthatóság megteremtése helyett növelik a zűrzavart: megakadályozzák, hogy a résztvevőkön kívül bárki is követni tudja a közpénz útját. Ez áll összhangban Balatonőszöddel, a csalás, a megtévesztés, a lenyúlás, a hazudozás és az erőszak politikájával. A Zuschlag-üggyel, a zsidó negyed műemléki házainak kiárusításával, a terézvárosi ingatlanpanamával, a csepeli véres leszámolási vitával, a BKV százmilliós végkielégítéseivel, a reptéri maffiaügylettel. Pákozddal és Sukoróval. A kodifikátorok ügyeltek arra is, hogy a törvény ne egyetlen időpontban, hanem egy teljes év alatt, hat részletben lépjen hatályba. Előnyös, ha nincs ember, aki követni tudja, kire milyen kötelezettséget ró a jogállam. A zavarosban bátran lehet halászni.
Még az ismeretlen tulajdonosi hátterű offshore cégek létrehozásával sem kell bajlódni, egyszerű manőverek is sikerre vezethetnek. A mutyijogszabály az egyébként is romokban heverő jogbiztonságnak megadhatja a kegyelemdöfést.
Eleinte úgy hírlett, maga Draskovics Tibor szeretné betölteni a jövő márciusig létrehozandó közérdekvédelmi hivatal vezetőjének posztját. Még nem tudni, másodszor is elfogadja-e az antikorrupciós törvényt az Országgyűlés. Félő, hogy a balliberális képviselők képtelenek lesznek a józan megfontolásra, és ismét megszavazzák a provokációval felérő jogszabályt. Újból korrumpálni próbálják például az államfőt, felajánlva: a miniszterelnökkel együtt ő nevezze meg a közérdekvédelmi hivatal vezetőjének személyét, egyúttal ő tegyen javaslatot a vezető esetleges leváltására. Egyébként szép elképzelés ez, mert ha az új hatóság elnöke értelmezné a menesztést, a kormányfő és az államfő alperessé válhatna a bíróságon. Az egész nevetséges, szánalmas ötlethalmaz csak Gyurcsány Ferenctől és közvetlen párthíveitől származhat.
Lázár János: Mi álltunk a történelem jó oldalán + videó
