Én nem tudom, hogy a különböző élőlények szőrzete, tollazata, uszonya, taréja, káprázatos színe vagy különös formája miképpen alakult oly speciálisan a törzsfejlődés során. Ragadozók és rejtőzködők, hímek és nőstények a legkülönbözőbb módon titkolják vagy tárják a világ elé identitásukat a levegőben, a földön és a vizek mélyén. Leginkább a szaporodás és az uralkodás aktusához szükségesek feltűnően hívogató vagy fenyegető jelek. Gondoljunk csak a szarvasbikák hatalmas agancsára, egyes madárfajták ragyogó tollazatára, a kakas vörös taréjára vagy a páviánok impozáns hátsó felére. Ne feledkezzünk meg a hím oroszlánok sörényéről sem, s a sokfajta színeváltozásról, amit az állatvilág különböző egyedei produkálnak a harckészség vagy a vágyakozás jelzéseként.
Szőrzetével az ember is sok mindent kezdhet. A tündöklő női haj a szépség egyik alapismérve, különösen, ha egyéb bájokkal is párosul. A férfiak általában ösztönösen nem szeretnek megkopaszodni, mintha a hajhullás – akár a lomberdőknél a levelek hullása – az ősz beköszöntét jelezné. Viszont újabban divatba jött, hogy az igazi macsók borotválják a fejüket, ez együtt a széles vállakkal és a hatalmas, tetovált bicepszekkel kegyetlen erőt sugároz, félelmet kelt a gyengébb férfiakban, s vonzani látszik – az arra hajlamos – nőket. Viszont számos, természettől kopaszodó igyekszik eltüntetni „szégyenfoltját”. Ezért álltak annak idején kilométeres sorok a Bánfi hajszeszért, ezért növesztik meg némelyek a halántékukon egzisztáló fürtöket, hogy azokat az egyik fülüktől a másikig fésülve a valóság illúzióját keltsék. Ez minden esetben meddő és tragikus próbálkozás, miként egy zsákvarró tű nyomaira emlékeztető beültetés is. A macsók módszere ajánlatosabb, le kell borotválni azt is, ami van, így amit vesztünk a réven, megnyerjük a vámon.
Az urak abban is különböznek a hölgyektől, hogy az arcukon is szőr nő. Ez teljesen a nemi identitással függ össze, de különös módon az erősebb nem jelentős része mindennap lecsupaszítja az arcát. Ez persze nem volt mindig így, s nem is mindenhol van emígy. Vajh el tudják-e képzelni Marxot bozontos szakáll nélkül? A fejlett szakáll bölcsességet és tekintélyt sugároz, vagy azt, hogy a tekintély sugárzása végett viselője elrejti arcát. Volt viszont Magyarországon egy olyan időszak is, 1956 után, amikor a szakállat rendőrileg üldözték, sőt a hajviseletet is kordában tartották. Ne titkoljuk: a politikában – főleg kampányok idején – a hajviseletnek és az arcszőrzetnek jelentősége van. Éppen ezért a kampányguruk borotváltatnak, nyíratnak és növesztenek, a bozontos szemöldököket megritkítják, formázzák a bajuszokat és szakállakat. Van persze olyan is, aki természettől fogva a lehető legmegfelelőbb szőrzettel rendelkezik, így liberálisnál például mintegy jelezve, hogy nem idegen tőle némi népi íz. (Vö.: Kuncze bajusza plusz hangfekvése.)
Bevallom, mindez arról jutott eszembe, hogy Mesterházy Attilával, az MSZP miniszterelnök-jelöltjével levágatták kecses kis szakállát. Ezzel kapcsolatban a jobboldali sajtó tévesen „körszakállról”, máskor „szakállról és bajuszról” írt. Szerintem Mesterházynak kifejezetten kecskeszakálla volt, a három testőréhez és D’Artagnanéhoz némileg hasonló. Ehhez az adott történelmi korban két oldalt felmeredő bajusz társult, amit manapság csak egy párton kívüli kisgazda engedhetne meg önmagának. Szerintem a miniszterelnök-jelölt kampánytanácsadói helyesen tették, hogy eltávolíttatták ezt a kis szőrcsökevényt. Nem volt meggyőző. Sőt, a különcség látszatát keltette, ami egy szocialistánál megengedhetetlen. Hogy ez a műtét hoz-e valamit az MSZP konyhájára, én nem tudom…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
