Sikerpropaganda a nyugdíjpénztárak körül

Csaknem másfél évnyi veszteséges működés után az utolsó két negyedévben már pozitív hozamokat produkáltak ugyan a magyarországi nyugdíjpénztárak, azonban e teljesítmények mögött korántsem annyira rózsás a helyzet, mint ahogyan azt a balliberális média tálalja. Az utóbbi hónapokban szinte a teljes magyar sajtó azt a látszatot keltette, mintha a 2008 óta tartó gyengélkedés után már minden a legnagyobb rendben lenne a nyugdíjpénztárak háza táján. A kormány közeli napi- és hetilapok pedig csatlakoztak ahhoz a külföldi befektetői és üzleti érdekeket kiszolgáló médiapropagandához, amelyben adatokat hallgattak el és tényeket hamisítottak meg a magyar munkavállalók megnyugtatásáért. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk arról a pénztárak körül október óta tartó agitációs propagandáról, amely oda vezetett, hogy a parlament december 14-én elfogadta a magánnyugdíjpénztárak nyugdíjbiztosító részvénytársaságokká alakításáról szóló törvényjavaslatot, megteremtve a pénztártagok kifosztásának lehetőségét.

Októberben még arról olvashattunk, hogy a feltámadó magyarországi magánnyugdíjpénztárak a tavalyi negatív befektetési eredmény nagy részét már ledolgozták, december elején pedig már attól volt hangos a magyar média, hogy az ötszázmilliárd forintot megközelítő teljes veszteséget is visszaszerezték. A számok mögé nézve azonban egy olyan, profi PR-cég által működtetett nyugdíjpénztári médiaátverés sejlik föl, amely a „legszebb” agitációs propagandák időszakát idézi. A 2008 óta horribilis veszteséget felhalmozó magán-nyugdíjpénztári ágazat első nyereséges időszakát zárta az idei év első fél évében. Ezt kihasználva szárnyaló nyugdíjpénztárakról, soha nem látott hozamokról, elképesztő fordulatról számoltak be a híradások a Magyar Távirati Iroda (MTI) október 9-én napvilágot látott tudósítására hivatkozva: „Minden idők talán legjobb teljesítményét érték el a nyugdíjpénztárak az idei második negyedévben, amivel nemcsak az előző negyedév veszteségét dolgozták le, de a tavalyi veszteségek nagy részét is” – olvasható a tudósításában, amely egyrészt az OTP Magánnyugdíjpénztár (OTP Pénztár) ügyvezető igazgatójával folytatott háttérbeszélgetésen elhangzottakat, másrészt a Stabilitás Pénztárszövetség (Stabilitás) jelentésének adatait használta föl.
Egy háttérbeszélgetés háttere
A szűk körű háttérbeszélgetésen azonban lapunk is képviseltette magát, így már akkor tudtuk: ellentétben a napi- és hetilapok tudósításaival Nagy Csaba mindössze arról beszélt, hogy a második negyedév teljesítménye az előző negyedév teljes veszteségének, valamint a 2008-as év horribilis vagyonvesztésének csak részbeni ledolgozására volt elegendő. Egy kis kutatómunka után arra is rábukkantunk, hogy a Stabilitás eredeti jelentésében is másként hangzik az MTI által idézett, és a balliberáliás média által átvett mondat: „A második negyedévben a magán-nyugdíjpénztári és önkéntes nyugdíjpénztári befektetési teljesítmények talán minden idők legjobb nyugdíjpénztári teljesítményei közé tartoznak, a magánnyugdíjpénztárak nemcsak az előző negyedév veszteségét dolgozták le, de a tavalyi év veszteségeinek egy részét is.” Még csak nyelvésznek sem kell lenni ahhoz, hogy jól érzékeljük a két mondat közötti jelentésbeli, és tartalmi változást. Míg a „talán” szó mondatbeli elhelyezkedése pusztán árnyalatnyi különbséget feltételez, addig a „nagy rész”, illetve az „egy rész” ledolgozása között már jelentős tartalmi különbség is van. Ekkor még nem sejthettük, hogy ez csak az első lépése volt egy átfogó propagandának.
Természetesen megkerestük Nagy Csabát, de négyoldalas, grafikonokkal és táblázatokkal kiegészített válaszában nemhogy sérelmezte az MTI tartalmi félrevezetését, hanem inkább védeni próbálta azt. Az OTP Pénztár ügyvezető igazgatója szerint „a tartalmilag nem egyező idézetekre az a válasz, hogy a II. negyedéves adatok feldolgozásakor a III. negyedéves adatok még nem álltak rendelkezésre”. Csakhogy az említett harmadik negyedévi teljesítmények még október elején sem álltak – nem is állhattak – a médiamunkások rendelkezésére, ebből pedig vagy az következik, hogy a balliberális média objektív tudósítások közlése helyett egyfajta jós szerepébe helyezkedett már októberben, vagy pedig valakik érdekét szolgálták tudósításaikkal, hiszen ahogy Nagy Csaba fogalmaz, „a háromnegyed évi halmozott adatok ismeretében már megállja a helyét a befektetési teljesítményekkel kapcsolatos, időben később tett tájékoztatásunk”. Lapunk, maradva a tényszerűségnél megnézte, mit mutattak a számok és a nyugdíjpénztári tények: a Stabilitás adatai közül a választható portfóliós rendszer kiemelkedőnek nevezett (kilenc és tizenegy százalék közötti) hozamait számszerűsítették ugyan a propagandista tudósítások, de a „nagy” részben ledolgozott, és a tényleges veszteség mértékéről már jótékonyan hallgattak. Pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) idősoraiban és/vagy a Stabilitás-jelentésben elérhető volt: 2009 második negyedévében befektetési tevékenységből – az előző másfél évhez képest – valóban tekintélyes eredményt realizáltak a magánnyugdíjpénztárak (így a Stabilitás tagjai is), de azt kijelenteni, hogy a tavalyi veszteségek nagy részét ledolgozták volna, finoman szólva is csúsztatás. A PSZÁF adatai szerint 2008-ban összesen csaknem 422 milliárd forint veszteséget termeltek a hazánkban működő nyugdíjpénztárak, de mivel a tendencia az idei év első negyedévében is folytatódott, így a teljes veszteség megközelítőleg 485 milliárd forintra rúgott.
Tudatos PR-tevékenység
Az első féléves „szárnyalás”, a 113, illetve 187 milliárdos eredmény (attól függően, hogy a PSZÁF vagy a Stabilitás által közzétett adatokat vizsgáljuk) csak arra volt elegendő, hogy a befektetési tevékenység negatív egyenlegének csak egy (kisebb) részét faragják le. Tehát semmiképp nem voltak tényszerűek és objektívek azok az októberi híradások, amelyek szerint a tavalyi veszteségek nagy részét már ledolgozták a nyugdíjpénztárak, hiszen a vagyonvesztés alig harmadát sikerült csak 2009 első felében pótolni. Ebből következően a kormány közeli napi- és hetilapok szintén félrevezették az olvasókat akkor, amikor tudósításaikban azt sugallták, hátra lehet dőlni és nem érdemes tovább keseregni az elveszített milliárdok miatt.
Németh György közgazdász, szociológus lapunknak elmondta, profi cég által irányított tudatos PR-tevékenység zajlik a nyugdíjpénztárak tevékenysége körül, amelynek következtében olyan képet fest szinte a teljes magyar média, mintha az elmúlt másfél év kisiklását máris feledtette volna az utolsó hónapok teljesítménye. A szakember szerint a pénztárak egyértelmű célja az elégedettség érzésének újbóli feltámasztása a munkavállalókban. Az ilyen típusú pszichológiai hadviselés – a pénztártagok és az olvasók befolyásolása – azonban jelentős kockázatokat rejt magában. Az évek óta tartó törvénysértő működés felszámolása helyett a kormányzat, és a nyugdíjpénztárak közös érdeke a pénztártagok mindenáron történő megnyugtatása – még akkor is, ha ehhez adatokat kell elhallgatni vagy tényeket kell meghamisítani. Németh egyaránt elképzelhetőnek tartja azt, hogy ebben a folyamatban tudatos partnerként, azaz bizonyos érdekek kiszolgálóiként vesz részt a média, de az is lehetőségként merül fel, hogy a balliberális sajtó munkatársai többségének egyszerűen nincsenek ismeretei a pontos adatokról. A közgazdász véleményét erősítették azok a decemberi híradások is, amelyek alapjául szintén egy, a Stabilitásra hivatkozó MTI-s tudósítás szolgált. A november 30-án kiadott hír szerint a harmadik negyedévi teljesítmények alapján a magánnyugdíjpénztáraknak sikerült ledolgozniuk a teljes vagyonvesztést. A valóság ezzel szemben az, hogy a korábban említett 485 milliárdos veszteségből a legoptimistább adatok szerint is összesen 389 milliárdot sikerült ledolgozni, tehát a vagyonvesztés tényleges egyenlege még jelenleg is mínusz 100 milliárd forint körül mozog, miközben az októberi és decemberi híradások azt próbálták elhitetni, mintha már minden a legnagyobb rendben lenne a nyugdíjpénztárak háza táján.
Ellenőrizhetetlen tagdíjak
Miközben a fönti sikerpropagandával szembesülhettünk, egyéb gondok is rejtve maradtak az olvasók előtt. A Stabilitás októberi jelentésből az is kiderült, hogy a be nem azonosított tagdíjak összege rekord közeli mélységeket ért el: az idei év első felében a Stabilitás jelentése szerint az egyéni számlákra le nem könyvelt tételek már 132 milliárd forinthoz közelítettek – igaz, a PSZÁF szerint a harmadik negyedév végére jelentősen lecsökkent ezen tételek állománya. A Magyar Nemzet augusztus 7-én elsőként közölt részletes összefoglalót arról, hogy csaknem hárommillió nyugdíjpénztári tag számára bizonytalan és ellenőrizhetetlen, hogy a tagdíjként befizetett megtakarításának egy része valóban megjelenik az egyéni számlája egyenlegében is. Lapunk korábban arra is felhívta a figyelmet, hogy a hónapokat csúszó könyvelés sértheti a pénztártagok érdekeit, hiszen a portfóliós rendszer a függő számlánál kedvezőbb hozamokat érhet el. Ezt a lehetőséget – a rendszer szereplői közül, két és fél év után elsőként – elismerve a PSZÁF szeptember 25-én nyilvánosságra hozott határozataiban a hazánkban működő szinte összes magánnyugdíjpénztárra 12,6 milliós bírságot szabott ki, nagyobb részben azért, mert az érintett pénztárak késedelmesen dolgozták föl az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivataltól (APEH) megkapott tagdíjbevallási és -befizetési adatokat. Sőt, a lapunk által bemutatott átverés technikáját közvetve elismerve, a PSZÁF azóta szinte folyamatosan újabb bírságokkal sújtja a törvénysértő nyugdíjpénztárakat.
Pénzek parkolópályán
A hónapokig parkoltatott tagdíjak ügyét a Pénzügyminisztérium és az APEH sem cáfolta, ezért László Tamás, a Fidesz országgyűlési képviselője október 12-én interpellációt nyújtott be az Országgyűlésben Önöknek az sem számít, ha a kisembert a saját megtakarításaival is átverik? címmel Oszkó Péter pénzügyminiszterhez. Korábban azt is megírtuk, a sors fintora, hogy a válaszadásra kijelölt Katona Tamás államtitkár volt az, aki annak idején egyik napról a másikra behívatta a nyugdíjpénztárak vezetőit, és közölte velük az új, központosított tagdíjbevallási és -befizetési rendszer 2007-es indítását, amire az állami intézmények és a pénztárak sem voltak felkészülve. Beszámoltunk arról is, hogy Katona Tamás visszautasította a trükközésre vonatkozó állításokat, szerinte kizárólag a nyugdíjpénztárak nyilvántartásától függ, mikor kerül a tagok egyéni számlájára a tagdíjuk. A Pénzügyminisztérium államtitkára ugyanakkor elismerte, nem ez a helyes gyakorlat, az ideális az lenne, ha azonnal megjelenne a munkavállalók pénze a saját számlájukon.
A Stabilitás jelentésében szereplő, de a balliberális médiában elhallgatott adatokhoz visszatérve, a le nem könyvelt tagdíjak szerkezetét vizsgálva az is jól látható, hogy az első fél évben a parkoltatott 132 milliárd forint több mint 62 százaléka olyan tagdíjból áll, amelyek 90 napon belül kerültek a nyugdíjpénztárakhoz, tehát pontosan abban a negyedévben, amikor már állítólag jelentősebb hozamokat termeltek a pénztárak. Azonban ha ezeket nem írták jóvá az egyéni számlákon, akkor a kiemelkedőnek nevezett hozamokban sem részesülhettek a számlatulajdonosok.
Hamis, illetve részleges adatok
A függő számlákon elért hozamokat az eddigi gyakorlathoz hasonlóan most sem tették közzé a nyugdíjpénztárak, így továbbra sem tudható, valójában mekkora hozamot írtak jóvá az egyéni számlákon. Mindezeket figyelembe véve újabb kérdések vethetők fel: kinek áll érdekében, hogy a hárommillió magán-nyugdíjpénztári tag hamis, illetve részleges adatokat kapjon jövőbeni befektetéseivel kapcsolatban? Miért fest a valóságosnál kedvezőbb képet a magánnyugdíjpénztárak helyzetéről a magyar média? Ezekre a kérdésekre részben választ adhat egy, a Stabilitás és a Pénzügykutató Zrt. közös konferenciáján elhangzott kijelentés. A Magyar Nemzet úgy tudja, egy, a szocialista párttal jó kapcsolatokat ápoló közgazdász már októberben arról beszélt, nem nagyon kellene „piszkálni” a lapunkban is feltárt nyugdíjpénztárak körüli visszásságokat, mert azok bemutatása és napirenden tartása könnyen kiválthatja a külföldi befektetők haragját. A magyar Országgyűlés december 14-én elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a pénztártagok vagyonát a jövőben üzleti biztosítótársaságok szerezhetik meg, korlátozva többek között a pénztárakban felhalmozott tőke örökölhetőségét, vagy az egyéni számlán keletkezett megtakarítások felvételét. Így az október óta zajló fokozott PR-tevékenység, akár a javaslat parlamenti és társadalmi elfogadtatásában ezzel a külföldi befektetők nyugalmának megőrzésében is jelentős szerepet játszhatott. Tegnap azonban Sólyom László köztársasági elnök is közbeszólt, és az Alkotmánybírósághoz fordult a jogszabály miatt.