Stílusgyakorlat

Méltánytalan volna annak letagadása, hogy a tavalyi év egyik legfontosabb eseménye, a miniszterelnök-csere változást hozott a magyar politikában. A neoliberális ihletésű, most éppen a világgazdasági válságra hivatkozva újabb megszorításokat bevezető kormánypolitika iránya cseppet sem változott, ám az ország kettéosztásában egykor elévülhetetlen érdemeket szerző előző szocialista kormányfő távozása kétségkívül elviselhetőbbé tette a közéleti légkört. (Ez akkor is így van, ha az MSZP sírásója sokat megőrzött befolyásából, s a szocialista kampány mérgezett nyilait vélhetőleg az ő műhelyében készítik.) Bajnai Gordon, a deklaráltan átmeneti kormányfő ugyanazt a brutalitást képviseli sima modorba csomagolva; de legalább a megszólalásaival nem törekszik az indulatok felkorbácsolására, nem szándéka a másként gondolkodók provokálása. Az ellenzék nem vonul ki felszólalásai idején a parlament ülésterméből, az államfővel normális a kapcsolata. A kis öröm is öröm.
A megszokott, nyájas stílusban adott újévi nyilatkozatot is a nemzeti hírügynökségnek. Ebben azt állította, hogy stabil, biztonságos állapotban adják át az országot a következő kormánynak. 2011-ben megindulhat a gazdasági növekedés, s „ezzel a gyors gyarapodással nyeri majd el értelmét az áldozatvállalás, amelyből Magyarország minden polgára részt vállalt 2009-ben és 2010-ben”. Mint mondta, a következő kormány négy év alatt nagyjából kétezermilliárd forint többletjövedelemmel gazdálkodhat, feltéve, ha követi a most megkezdett utat. Ám a pártpolitika felett álló válságkezelő szakember pózát felvéve figyelmeztet is, nehogy elszaladjon velünk a ló: 2010-ben „még nem lehet többet visszaosztani, hiszen az idén érvényesül majd csak a válság teljes hatása”. Óva int attól, hogy a majdani győztes túlígérje magát a kampányban, hogy aztán azon törje a fejét, kire is kenje a felelősséget.
A végére maradt a jutalomfalat: Bajnai biztosítani fogja, hogy az ország pénzügyei nyitott könyvként elérhetők legyenek valamennyi demokratikus párt számára. A Jobbikot nem sorolja a demokratikus erők közé, azt karanténba zárná. Hadd jegyezzem meg, hogy a kirekesztéssel nem üt nagyot a párton, aligha csökkenti annak támogatottságát, tehát a lépés hatása könnyen ellentétes lehet annak kinyilvánított szándékával.
Az interjú iskolapéldája annak, hogy a gyurcsányi hazugságpolitika kevésbé ordas stílusban is folytatható. Csemegézzünk! Az áldozatvállalást nem 2009-től, hanem 2006 nyarától-őszétől, a nagy elkúrás lelepleződésétől datálhatjuk, a balliberálisok azóta a negyedik megszorító, a gazdaságot fékező költségvetést fogadták el formális koalíció nélkül is stabil parlamenti többségükkel. A növekedés a legoptimistább forgatókönyv szerint is lassabban indul be, mint térségbeli versenytársainknál (különösen akkor, ha nem térünk le arról a bizonyos megkezdett útról), ez pedig kizárólag a Gyurcsány–Bajnai-tandem öröksége, amiért a felelősséget sem nagyon lehet majd másra kenni. De a legmeghökkentőbb talán az, amikor a pénzügyi-költségvetési helyzetet hitelesen bemutató, immár jogerős bírósági verdikt szerint is közérdekű, értsd: mindenki számára megismerhető adatokat nagyúri kegyet gyakorolva kívánja megosztani az arra érdemesekkel. Ennek így csak akkor van valami értelme, ha zárt körben ő is őszödi beszédre készül még a választások előtt.
Annak sulykolása, hogy a következő kormány csak az elődje által megkezdett úton haladhat tovább, azaz nem lesz mozgástere, velejéig antidemokratikus gondolkodásra vall, nem mellesleg a rossz, alkalmatlan kormányzásuk beismerése. Akkor is, ha a stílus nem bicskanyitogató. De hát a jól nevelt Bajnai Gordon sima modorával, szemérmes pislogásával a hajdúsági libatenyésztők sem mentek sokra.