Valóban csodákra képes a kínai orvoslás, még ha gyógyszerekkel is. A MÁV Szimfonikusokat csípős hideg fogadta Jancsengben, szinte elkerülhetetlen volt, hogy a zenekar egyik hegedűművésze meghűljön. Az együttes szállásának közelében, egy kívülről tetszetős lakóparkban sikerült találni egy fiatal doktornőt, aki gyorsan, egy nap alatt ható orvosságokkal mulasztotta el a megfázást – ám a varázslat a gyógyítás körülményei ismeretében méltó igazán az elismerésre. Az új épület ugyanis teljesen fűtetlen volt, a lakásból kialakított rendelőben orvos és beteg egyaránt csak nagykabátban tudott meglenni, az asszisztens munkakörét pedig egy iskolás lányka töltötte be, ő kezelte a számítógépet.
Ha a MÁV Szimfonikusok turnéjának első állomására, Hajmenre a kétarcúság volt jellemző, akkor ez a kilenc körzetből álló, nyolcmilliós Jancsengre hatványozottan igaz. Az egykori sóbányái után Sóvárosnak nevezett megapolist – mintegy hatszáz kilométer hosszan terül el a Kelet-kínai-tenger partjánál – megnyitották a külföldi befektetők előtt, központi városrészében, Janduban bődületes iramú építkezés folyik. Washington, New York, Chicago felhőkarcolóinak alakjai tűnnek fel itt-ott, visszatérő elem az Eiffel-torony, a blokkházak szomszédságában, helyén pedig lakóparkok épülnek. Más kérdés, mit találunk odabent. Jandu főutcáján tömeg, riksák, elektromos motorbiciklik, türelmetlen, tülkölő autósok, a közlekedés életveszélyes. A bevásárlóutcában világmárkákat európai árakon árusító plázákat találni, ám kevés vásárlóval. A modern épületek szomszédságában viskók, szegénység, bűz, a piacokon gyanús állagú ételek. Az idevalósiak az utcán megbámulják a zenekari tagokat, ám kedvesek, az a néhány jancsengi pedig, aki legalább néhány mondatot tud angolul, szinte biztos, hogy megszólítja az embert.
Jancseng körzetéhez két természetvédelmi rezervátum tartozik. Az egyikben mintegy kétszáz madárfaj honos, a másikban a természetben már kipusztult Dávid-szarvasokat lehet megcsodálni. Jandu városrészről azonban sok minden eszébe juthat az embernek, csak a természet nem. Hiába telepítenek parkokat, ápolják gondosan a fákat, a város levegője benzingőzös, poros, a gyárkémények ontják a füstöt, a folyó vizében úszik a szenny.
És mindenhol daruerdők. A jandui kormányzati negyeden is jól látszott, Kína hatalmas ütemben építkezik, és előbb-utóbb a szegénygettók is eltűnnek. Huszonegyedik századi igényeknek felelt meg a Yandu Cultural Arts Center másfél ezres koncertterme, leszámítva azt, hogy a hangverseny előtt három órával még teljesen fűtetlenül fogadta a muzsikusokat, akik itt is végtelen türelemről tettek tanúbizonyságot. A sok kérés végül meghozta a meleget.
A hangversenyt a helyi televízió élőben adta, a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjeit idézve a háttérben a keringőkhöz, polkákhoz illő képeket vetítve: az Egy éj Velencében nyitányhoz a csatornán ringó gondolákat, az Unter Donner und Blitz polkához a szikrázó villámok sújtotta Lánchidat mutatva. A minden tekintetben szórakoztató koncert kiegészült a sanghaji tenor, Li Jun-feng két áriájával, valamint hazafias témájú, az ország szépségét, erejét méltató popzenei betétjével. A nemzeti büszkeség a helyi potentát beszédéből is kicsengett, aki arra hegyezte ki mondandóját, hogy folytatják az ország építését.
Jancsengtől a hatsávos, kátyúmentes autópályán mintegy kétórai autóút a háromezer éves Vuhszi a Nagy-csatorna partján. A négy és fél milliós, Kis Sanghajnak is nevezett város a selyméről híres, nevezetessége a 46 hektáros Hszihuj-park, amely pagodái, kertjei, csarnokai, pavilonjai a Vu kultúrát, a buddhizmust és a kézművességet idézik meg. Nem utolsósorban itt fakad Az Ég alatti Második-forrás, amely a Teák Könyve szerint a teakészítésre második legalkalmasabb víz, pavilonját Csao Meng-fu kalligráfus XIII. századi kőbe vésett írása ékesíti.
Vuhszi nem a puszta közepén, újonnan teremtett város, van kulturális gyökérzete – ez kiderült a Wuxi Concert Hallban is, ahová valódi zeneértő közönség érkezett a MÁV Szimfonikusok hangversenyére, zeneakadémiai esteket idézve. A városban hangsúlyt fektetnek a komolyzenei képzésre, a mintegy nyolcszáz férőhelyes, kitűnő akusztikájú koncertteremben pedig évente negyven hangversenyt tartanak. A tavaszias időjárásban érkező közönség remek újévi hangversenyt kapott a MÁV Szimfonikusoktól, a Radetzky-indulóra önként jelentkező karmesterrel.
A szilveszter kétezer kilométerrel arrébb, a szecsuani Mianjangban érte a zenekart. Az 5,3 milliós város a tudomány és a technika fellegváraként hirdeti magát, holott kulturális és természeti látnivalókban is gazdag a környék. A szecsuani földrengés 2008 májusában ezt a várost pusztította a leginkább, az 1945-ben alapított magyar zenekar itteni fellépése idézte a nemes múltat: a MÁV Szimfonikusok több mint hat évtizeddel ezelőtt kezdte el a háború után újjáépülő hazánkat járni, hogy mindenfelé népszerűsítse a komolyzenét.
A földrengés okozta károk nyomát nem lehetett látni Mianjangban, a Bayi Theater közönség lelkesedésén viszont tetten érhető volt a muzsika értő szeretete. Bár a MÁV Szimfonikus Zenekar jó néhány órát utazott idáig, nem mindig zökkenőmentes körülmények között, játékán nem volt nyoma a fáradtságnak. Olyan érzelemmel telítetten, ugyanakkor könnyed eleganciával játszotta Strauss keringőit és polkáit, hogy az embernek kedve lett volna táncra perdülni. A közönség nem is maradt a helyén: állva ünnepelte az magyar együttest.
E sorok írója itt gyakorolna nyilvános bűnbánatot: jogtalanul sütkérezett a MÁV Szimfonikusok dicsfényében, autogramokat osztogatott. Igaz, nem tehetett mást, hogy útjára engedje a rajongó hallgatóság.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
