Véget ért a szlovén kegyelmi időszak

Szlovéniát az egykori jugoszláv kommunista nómenklatúrából nemzeti politikussá avanzsált vezetői hosszú ideig megkímélték azoktól a drámai változásoktól, amelyeket a környező volt szocialista országok a gazdasági-politikai átmenet időszakában elszenvedtek. A kegyelmi időszaknak azonban, úgy tűnik, vége. A világgazdasági válság nyilvánvalóvá tette, hogy a szocializmusból átmentett szlovén gazdaság szerkezete a mai viszonyok közepette elavult és fenntarthatatlan, ahogyan a szociális ellátás jelenlegi szintje is. A tavaly megszaporodott tömegtüntetések azonban azt is bebizonyították, hogy a kormány által felkínált gyógymódokkal a társadalom nem ért egyet.

A szlovén ipar egyik zászlóshajója, a muraszombati Mura ruhagyár közelmúltbeli kálváriája rávilágított: a vállalatok részvényeinek átmentése különböző állami tulajdonú alapokba – elsősorban a külföldi befektetők elől – nem volt elegendő túlélésük biztosítására. Az állam ugyanis ezzel a lépéssel mintegy levetette magáról e vállalatok és dolgozóik jövőjének gondját, és nem fordított különösebb gondot a szükséges szerkezeti átalakítások kigondolására és végrehajtására. A kinevezett vállalati vezetők pedig inkább a saját zsebükkel, semmint a vállalati kasszával foglalkoztak. Közben az egymást követő kormányok, jobb időkre várva, a jóléti államot hitelből finanszírozták. A bajok megszaporodásához a legnagyobb kereskedelmi partner, Németország gazdaságának zsugorodása is hozzájárult. A szlovén kivitel és az ipari termelés tavaly drámaian lecsökkent (mintegy húsz százalékkal), amit a kormány állami megrendelésekkel próbált ellensúlyozni. Ezek azonban tovább növelték az amúgy is kritikus mértékű államadósságot. A munkanélküliek száma a 2008-as év harmadik negyedévéhez képest tavaly megduplázódott. Az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformja, amelynek több elődjéhez hasonlóan a Pahor-kormány is nekifutott, s a körülötte kialakult bizonytalanság tovább erősítette az emberek elégedetlenségét és félelemérzetét. Summa summarum a szlovén kormány az utóbbi időben nehéz helyzetbe került. A kiadásokat mérséklendő a közszférában foglalkoztatottakkal megállapodott a bérekről, az úgynevezett versenyszférában azonban nem. Ez könnyen végzetes hibának bizonyulhat, mert a megegyezéshez vezető út egyre rögösebb. A Mura gyár dolgozóinak heteken át tartó tiltakozó megmozdulásai ugyanis másoknak is „kedvet csináltak”. A napi rendszerességgel megtartott sztrájkokra, gyárfoglalásokra a december elsején, Ljubljanában megtartott tömegdemonstráció tette fel a koronát. Ezen mintegy harmincezer ember követelt jobb megélhetést, a minimálbér 600 euróra emelését és a tervezett nyugdíjreformból a szakszervezetek számára elfogadhatatlan javaslatok törlését.
Szorongatott helyzetében a kormány több intézkedést hozott és még többet tervez a takarékosság ösztönzésére és a gazdaság élénkítésére, alapjában véve azonban nem látszik, hogy törekedne egy átfogó és fenntartható megoldás kimunkálására. Az európai kormányok többségéhez hasonlóan segítette a bankokat a pénzügyi válságból való kilábalásban, amelyek azonban továbbra sem hiteleznek a vállalkozásoknak. Az állami vagyonkezelő alapokba gyűjtött részvények gyors eladását ígéri. Ezek a jelenlegi gazdasági helyzetben csak áron alul értékesíthetők, így eladásuk nem szolgálja a nemzeti érdekeket. Az állami adminisztrációt csökkentendő több minisztérium összevonását tervezi. Ezzel a koalíciós pártok elvben egyet értenek, kérdés azonban, hogy melyik lesz hajlandó lemondani az általa birtokolt tárcáról. Tovább dolgozik az egészségügyi és a nyugdíjreformon, de a közvélemény elutasító hozzáállása miatt annak tartalmát titkolja. Intézkedései egyelőre minden lakossági rétegből gyanakvást és ellenállást váltanak ki. Pahor kormányfő megpróbál mindenkinek tetszeni, ami alapjában véve nem vehető zokon egy egykori manökentől, arcáról azonban már elfogyott a választást megnyerő mosoly, tavaszig elválik, elfogadják-e őt mint kormányfőt anélkül is.