Zűrzavar a klímacsúcs után

A hazai zöldszervezeteknek is hatalmas csalódást jelentett a koppenhágai klímacsúcs. Szerintük elbeszéltek egymás mellett a politikusok és a szakértők, és emiatt továbbra is nyitva maradt a kérdés, hogy mi lesz 2012 után, amikor lejár a kiotói egyezmény.

Kiotó, Koppenhága, Mexikó. A kiotói egyezményt, amely 2012-ig szabta meg a gázkibocsátás-csökkentést 1997-ben, 37 fejlett ipari állam kötötte meg, a megállapodáshoz azóta további 187 ország csatlakozott. Legközelebb jövő decemberben, Mexikóban szerveznek klímakonferenciát, Koppenhága után azonban egyre többen kételkednek abban, hogy sikerül-e időben létrehozni egy új egyezményt. A nemrég lezárult klímacsúcs valódi érdeme, hogy leültek egymással a felek, s hogy az esemény által hónapokon keresztül a figyelem középpontjába került a klímavédelem. Egy év múlva Mexikóban azonban ennél már jóval többre lesz szükség.

Már a koppenhágai klímacsúcsot megelőző hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy a konferencia nem váltja be azokat az ambiciózus reményeket, amelyeket két évvel korábban meghirdettek Balin. A környezetvédő szervezetek szerint azonban a végeredmény sokkal elkeserítőbb, mint amire számítottak. Az országok nemhogy jelentős vállalásokat nem tettek, de a záró plenáris ülésen még a 13 nap alatt vérrel és verejtékkel összeállított, hiányos dokumentumot sem sikerült megszavazni. A megegyezési terv így mindössze egy papír maradt, a benne foglaltak betartására nem kötelezhetők a különböző országok.
– Egyáltalán nem vagyunk elégedettek a két és fél oldalas nyilatkozattal, ami mindössze egyetlen számot tartalmaz – közölte lapunkkal Botár Alexa. A Magyar Természetvédők Szövetségének kampánykoordinátora arról tájékoztatott, hogy a záródokumentum ugyan kimondja, hogy a fejlődő és a fejlett országoknak egyaránt lépéseket kell tenniük, hogy 2 Celsius-fok alatt lehessen tartani a globális felmelegedést az évszázad végéig, arról azonban nem esik szó, hogy milyen konkrét lépéseket kell tenni ennek érdekében. A koppenhágai klímacsúcson összeállított dokumentum önmagában tehát nem szavatolja, hogy a felmelegedés ne öltsön akár ennél is nagyobb méretet – tette hozzá a környezetvédő.
– Nagy szakadék tátongott a politikai döntéshozók és a klímaszakértők közt, és ezt nem is sikerült áthidalni – fejtette ki Bozsó Brigitta, az Energia Klub éghajlatvédelmi programvezetője. Szerinte a szombaton elfogadott dokumentum köszönő viszonyban sincsen azokkal a megegyezéstervezetekkel, melyeket a delegációk szakértői megvitattak. Ezek a dokumentumok tartalmaznának konkrét, kötelező jellegű célokat és eszközöket a globális felmelegedés elleni küzdelemhez, de döntés, politikai akarat híján egyelőre bizonytalan a sorsuk.
A Greenpeace magyarországi szervezete szerint is történelmi lehetőséget szalasztott el a világ, és a szép remények ellenére csak káoszt és zűrzavart hagytak maguk után a leggazdagabb és legbefolyásosabb országok politikai vezetői Koppenhágában. Annak ellenére, hogy a szakértők már régóta mondják: a globális felmelegedés ellen csak akkor lehet hatékonyan harcolni, ha a fejlődő országok 2020-ig 25 és 40 százalék közé csökkentik az üvegházhatást növelő gázok kibocsátását, a záródokumentum erre vonatkozóan egyáltalán nem tartalmaz számszerű célokat. Az Egyesült Államok – a földkerekség legtöbb káros anyagot kibocsátó országa – korábban mindössze három százalékra tett ígéretet, s ezt Koppenhágában sem emelte, emlékeztetnek a szervezet képviselői. Szerintük az ügyes retorikai fogások ellenére ezen a téren az Európai Unió sem mutatott példát, csak akkor lett volna hajlandó ugyanis a korábbi húszszázalékos szén-dioxid-kibocsátás csökkentésről szóló célmeghatározását harminc százalékra emelni, ha a többi ország is hajlik a kompromisszumra.
Akik végül aláírták a dokumentumot, vállalták, hogy nemzeti vagy nemzetközi szinten meghatározzák az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának arányát 2010. január 31-ig. Kérdéses azonban, hogy a következő hónapban mekkora számokat tüntetnek fel az üresen hagyott rubrikákban azok a politikusok, akik már Koppenhágában sem voltak túl motiváltak.
Akik a klímacsúcs érdemeiről beszélnek, elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy sikerült a résztvevőknek megállapodniuk a fejlődő államoknak nyújtandó támogatásban. Mint ismeretes, a záródokumentum értelmében a 2010–2012 közötti időszakban a klímaváltozás már meglévő hatásainak enyhítésére és az új, tiszta technológiák bevezetéséhez a fejlett országok közössége együttesen 30 milliárd dollárnyi támogatást ad.
Ez az összeg később évi százmilliárd dollárra nőhet, sokan azonban úgy vélik, ez is kevés. A zöldek egy része úgy tarja, hogy a támogatásnak legalább 140 milliárd dollárnak kellene lennie minden évben.