Istállószag

A hét elején demonstrációt tartottak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. előtt az egyre nagyobb egységbe kovácsolódó hazai lovasszervezetek. Azért tiltakoztak, mert az állam huszonöt százalékkal csökkentette az idei versenyszezon keretszámait, kevesebb pénz jut a versenyekre, így kevesebb lesz a futam. Emiatt kevesebb lesz a nyeremény, mely ha nem is elég a lovak tartására, de legalább némi kiegészítő a tenyésztőknek, tulajdonosoknak, zsokéknak, hajtóknak és idomároknak. Az érintettek sérelmezik, hogy a döntéseket a megkérdezésük nélkül olyanok hozzák, akik még életükben nem szagoltak istállószagot, fogalmuk nincs arról, hogy egy versenyló karrierjét évekre előre meg kell tervezni, a versenyekre fel kell készíteni, ami mégiscsak egy szakma, még ha ez a szakma jelen pillanatban Magyarországon nincs épp a legjobb állapotában. De szeretne lenni.
A felháborodott lovas emberek azt kérdezik, miért nem onnan vesznek el, ahol túl sok van. Miért fizet a lóversenyvállalat hetvennyolc alkalmazottat, mikor nyolc is elég lenne? És kinek a boltja, hogy az In-Kal Security évi ötvenmillióért szolgáltatja a biztonságot? Nem kérdés, hogy a magyar lóversenyzés fenntartása, kistafírozása nem állami feladat. Az évi egymilliárd, amelyet közpénzből odaadnak, annak az évtizedes tehetetlenségnek az ára, amely miatt képtelen a politikai vezetés megoldani a tarthatatlan helyzetet. Pedig előbb-utóbb neki kell veselkedni, rendezni a lóversenyzéssel kapcsolatos ingatlanok helyzetét, dönteni arról, hogy lakópark, bevásárlóközpont legyen a Kincsem park helyén, vagy maradjon meg a magyar ló- és lovassport központjának. Egyszóval határozni kell a magyar lóversenyzés jövőjéről. Valamit ugyanis nagyon eltoltak az elmúlt időben, és ebben nem csak az állam vagy a mindenkori politikai elit a hibás. Túl erősek voltak a lobbiérdekek, túl sok a megmondóember, a bennfentes, és túl nagy a slepp, amelyik úgy döntött, kiveszi a boltból, amit ki lehet. Ahelyett, hogy beletett volna.
Egy biztos, a következő kormány nem halogathatja a dolgot. De csak akkor születhet jó megoldás, ha olyanok hozzák a döntést, akik értenek is hozzá. Akik szagoltak már nemcsak tehén-, hanem lóistállószagot is.