Milyen szempontok alapján térképezte fel a történelmi Magyarország várait?
– A magyarság történelmét, sorsának alakulását nem lehet megérteni a Trianon után elszakított országrészek történetének, emlékeinek tanulmányozása nélkül. Ennek fontos része a várak, erődítések megismerése, hiszen ezekben koncentrálódik sok-sok történeti, katonai, politikai, építészeti, technikatörténeti és nem utolsósorban kulturális ismeretanyag. Időbeni határként a XIX. század végénél húztuk meg a vonalat, a kutatás térbeli határaként pedig az egykori Magyar Királyság területét választottuk. Be kellett látnunk, hogy önmagukban nem értelmezhetők a kis-magyarországi területek várainak adatai. Ezek valamikor nagyobb földrajzi egységben működtek együtt, soha nem beszélhetünk egyedi jelenségekről. Birtokviszonyok, társadalmi helyzetek, politikai, katonai körülmények befolyásolták egymással való kölcsönhatásukat, ezért a várak vizsgálata nem állhat meg bizonyos határvonalon. Főleg nem mesterséges határvonalnál.
– Milyen területekre jutottak el?
– Az Erdélybe látogatók által jól ismert helyek mellett felkerestük a mára túlnyomó részben románok lakta területek várait, a Kárpátok hágóinak, szorosainak kevéssé ismert erődítéseit, az eldugott falvakban álló kis vártemplomokat. Először a XIII. században a Barcaságban letelepedett Német Lovagrend várait kerestük a Brassó környéki hegyekben és a Brassói-havasok gerincén. Az egykor forgalmas, mára elhagyott hegyi átjárókhoz nem kis erőfeszítéssel lehet feljutni, nem beszélve az arra kóborló medvék jelentette veszélyről. Máig felejthetetlen élményeink közé tartozik az Al-Duna vidékén elhelyezkedő romok felkutatása. Itt a Duna 1972-es felduzzasztása óta több várrom is „kötésig” áll a vízben. A törökellenes harcok egyik izgalmas helyszínét, a Nagy-Kazán-szoros festői szirtjei között megbúvó Veterani-erődbarlangot nekünk is csak motorcsónakkal sikerült megközelítenünk a meglehetősen sebes sodrású Dunán. Bejártuk a Keleti- és a Déli-Kárpátok valamennyi szorosát is, amelyek egykor csaták színhelyei voltak. Ezzel kapcsolatos vizsgálódásaink során egy máig alig kutatott erődítménytípust, a XIX. században épített szorosvédő sáncok és kis erődök láncolatát kerestük fel. A budapesti hadtörténelmi levéltár és a bécsi hadilevéltár (Kriegsarchiv) sok érdekes dokumentumot, térképet és tervrajzot őriz ezekről a ritkán látogatott katonai létesítményekről. Számtalan lélegzetelállító látványban volt részünk. Bátran ajánlom mindenkinek például a Petrozsény közelében lévő, 35 kilométer hosszú Livezeni–Bumbesti közti szoros meglátogatását. A Zsil folyását követő fantasztikus sziklaszoros északi végét őrizték a föléjük épített sáncok a XIX. században.
– Miért kapott Erdély megkülönböztetett figyelmet az önök munkájában?
– A változatos történetű Erdély és a ma Romániához tartozó többi történelmi országrész erődített helyeinek kutatása kiváló terület nemzeti történelmünk árnyaltabb vizsgálatához. Mindeddig nem állt az érdeklődők rendelkezésére a kérdéskört átfogóan ismertető magyar nyelvű tanulmány. Továbbra is viták gyűrűznek a Német Lovagrend által a Barcaságban épített várakkal kapcsolatban, próbáltuk, de a mai napig nem tudtuk ezt a témát lezárni. Az összegyűjtött információhalmazt oly módon hitelesítettük, hogy kivétel nélkül mindegyik erősséget felkutattuk, végigjártuk, ha kellett, azonosítottuk. A helyszíneken készített fotókat és vázlatokat rendszerbe foglaltuk, archiváltuk. Karczag Ákos barátommal majd évtizednyi munkát fektettünk az erdélyi várakról szóló, legtöbbször román nyelvű szakcikkek megismerésébe. Elmondhatom, megérte a fáradságot, hiszen a kellő előtanulmányok után végzett terepbejárások során csodálatos világ tárult fel előttünk.
– Találkoztak jártukban-keltükben a dákoromán elméletet alátámasztó leletekkel?
– A XIX. századi eredetű, a román nemzeti eszmélést segítő és később is sokat propagált dákoromán kontinuitásról szóló elméletet ma már a józanul gondolkodó és a történelmi hitelességhez ragaszkodó román tudósok sem veszik komolyan. A kérdéskör nem keverendő össze a Krisztus utáni első évszázadban fénykorát élő dák nép történetével. A római hódítás ellen kétségbeesett küzdelmet vívó ókori nép nagyszerű építményeket hagyott emlékül maga után. Minket is a kíváncsiság hajtott a dél-erdélyi Szászvárostól délkeletre fekvő Városvíz-völgybe, ahol az egykori dák birodalom szíve dobogott. A völgy hatalmas dák erődítményeit, de a kisebb őrtornyokat is nagy gonddal tárták fel a román régészek, ezért ezek meglátogatása – eltekintve az oda vezető szörnyű utaktól – különös élvezetet okoz a várak szerelmeseinek. Nem hagyhatom említés nélkül a völgy keleti vége fölé emelkedő hajdani főváros, Sarmizegetusa Regia erődítményének romjait és a körülötte elhelyezkedő dák szentélykerület megkapóan archaikus hangulatát sem.
– Hogyan fogadta a román lakosság az erdélyi területen magyar várak után kutatókat?
– Hat–nyolc évig jártuk a történelmi magyar területeket. Olyan helyeket is, amelyek nem tartoznak a magyarok által sűrűn lakott települések közé. Jóleső érzés volt, hogy a hivatalos helyeken – például önkormányzatoknál – barátságos fogadtatást, segítőkészséget, jó szándékot tapasztaltunk. Kevésbé barátságos viselkedéssel inkább a nagyvárosokban szembesültünk; faluhelyen, vidéken ennek épp az ellenkezője igaz. Erdélyben végzett feltárómunkánk eredményeinek egy részét néhány évvel ezelőtt egyébként már közzétettük a Várak, Kastélyok, Templomok című folyóiratban, ahol Karczag Ákossal együtt szerkesztőként dolgozunk. A kéthavonta megjelenő magazinban több, a Kárpát-medence más tájain lévő várak, várromok közül is sokat sikerült bemutatnunk. Azonban szenvedélyünk és szerelmünk az erdélyi várak maradtak. A sokéves erdélyi kutakodásunk során összegyűlt anyag azonban olyan tömegűvé növekedett, hogy szétfeszítette a folyóirat adta kereteket, ezért érdemesnek látszott könyv formában kiadni. Egyéves megfeszített szerkesztői munka után, tavaly év végére lezárhattuk és a napokban megjelentethettük Az Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei című munkánkat.
origo.hu
Véletlen vagy felelőtlenség? Mi történt Rábapordányban Gulyás Mártonék forgatása után?
