(mi van itt rendben )

Én nem tudom, mikor mondhatjuk azt, hogy ez vagy az az ország végleg tönkrement. A tönkremenéshez hasonló értelmű szó a működésképtelenség. Működésképtelenségnek azt nevezzük, amikor valamely intézmény, netán maga a kormány nem tudja ellátni a feladatát. Ha sok ilyen eset fordul elő, akkor a társadalom kissé szétesik, az adott területen védtelenné, tehetetlenné válik a személy, teszem azt: megszűnik a munkahelye, elveszíti a lakását, anyagilag ellehetetlenül, vagy képtelenné válik a helyváltoztatásra, mivel a közlekedés rendje megbomlott, nem tanulhat, mert bezártak az iskolák, betegségében magára marad, mivel a kórházakban nincs fekvőhely, pénze értékét veszti, miután becsődölnek a bankok, és így tovább, egészen a maffiauralomig és a modern barbárságig. Mindez persze csak egy rosszízű látomás, némi valóságbeütéssel.
Magyarországon jelenleg (úgy-ahogy) működnek a közintézmények, a kormány szilárd és rutinnal egyensúlyoz a szakadék peremén. Nem mentünk tehát tönkre egészében, bár számos ember, család élete széthullóban van. Így zavartalanságról aligha beszélhetünk. De vegyük sorra az úgynevezett közintézményeket, amelyeknek működtetéséért az állam, jobban mondva a jelenlegi kormány, illetve az aktuális parlamenti többség felelős.
Kezdjük a honvédséggel, amelynek ütőerejét néhány Gripen típusú repülőgép alkotja. Egyebekben elmondhatjuk, hogy ez egy nagyon békére termett haderő, s a maga csekélyke voltában szilárdan támaszkodik a NATO-ra, s kissé bicebóca, mintha a fél lábát ellőtték volna. De büszkén mondhatjuk: a békére vágyó emberek óhaja teljesült, valószínűleg a miénk Európa leggyengébb hadserege. Viszont fiainknak nem kell életük legszebb időszakát laktanyában tölteniük. A semleges vágy sem engedhet meg magának ekkora békeszeretetet. Nézzük a rendőrséget. Bizonyos szempontból az elmúlt években felettébb megerősödött, a legteljesebb mértékben képes kezelni a tömegmegmozdulásokat, és sikerrel biztosítja például a nemi identitás védelmét. Vízágyúi – korszerűségben – felveszik a versenyt a fent említett Gripenekkel. Másrészt: a bűnözők jelentős hányada kerül rendőrkézre, a közlekedésrendészet imént kapott szuperérzékeny traffipaxokat, így végre talán sikerül a gyorshajtó autósokat is gatyába rázni. Hogy sokak szerint nincs közbiztonság? Az már a Horn–Kuncze-páros idejében sem volt, legalábbis Horn exminiszterelnök úr szerint.
Határrendészetünkre nem szólhatunk egy rossz szót sem. Tűzoltóinknál pedig valószínűleg működnek még a régi reflexek, és erős a hagyomány, hogy a polgárt bármi áron, bármi áldozattal meg kell védeni. Ugyanez vonatkozik a mentőkre és más egészségügyi dolgozókra is. Maga a rendszer ugyan szinte már működésképtelen az anyagi ellehetetlenülés miatt, azonban az egyén becsülete, kitartása, áldozatkészsége révén még mindig képes többé-kevésbé ellátni a feladatát. Mondhatni a posta is működik, bár koránt sincs a huszadik század eleji szinten. A MÁV viszont… Valószínűleg az első magyar vonat, amely Budapest és Vác között közlekedett, s Petőfit dicső dalra fakasztotta, gyorsabban és pontosabban haladt ide-oda, s korántsem volt olyan koszos, mint mondjuk manapság egy hétvégi balatoni vonat. A tömegközlekedés dicséretes dolgairól ne is beszéljünk. Csak annyit mondok: BKV. Több nem is szükséges. Az úgynevezett független „hatalmi ágazatok” közül újabban, s ez az egyik biztató jel, az ügyészség sokat hallat magáról, és intézkedései reményt adnak arra, hogy az igazságot nem mindig lehet véka alá rejteni.
Sorolhatnám tovább. S megkérdezhetném végül: mi van itt rendben? Talán az, hogy a kormány szilárd parlamenti többségre támaszkodva szinte tökéletes produkciót nyújt – megszorításokban?
Hogy mikor kezd el újra hibátlanul működni mindez, én nem tudom…