A holokauszttagadást büntető kormánypárti javaslathoz hiába nyújtott be a Fidesz-frakció módosító indítványt, a kormánypártok a bolsevista bűnöket nem tartották olyan lényegesnek, hogy fel kelljen lépni ellenük. Szimbolikusnak tekinthető, hogy nyolcéves regnálásuk mintegy záróakkordjaként söpörték le azt a szándékot, amely erkölcsi elégtételt szolgáltathatott volna az áldozatok és hozzátartozóik millióinak.
Menczer Gusztáv, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) elnöke fájlalja a még életben lévő egykori rabok nevében, hogy ma már legszívesebben kitörölnék a történelmi emlékezetből a bolsevizmus bűneit, holott a világforradalom nevében cselekvők semmivel sem követtek el kisebb bűnöket, mint a nácik. A hajdan a Szibériánál is keletebbre fekvő Kolimán raboskodó egykori elítélt hangsúlyozta azonban: nem szabad számháborút folytatni és összemérni a totalitárius rendszerek szörnyűségeit. Egyformán el kell ítélni mindkettőt, s az iskolai oktatásban gondoskodni kell róla, hogy a felnövő generációk pontos ismereteket kaphassanak minderről. Csak így kerülhető el, hogy akár egyik, akár másik embertelen ideológia ismét népszerűvé válhasson. Menczer Gusztáv ezért különösen furcsállja, és végtelenül szomorúnak tartja, hogy a még hatalmon lévő kormánytöbbség képviselői nem szavazták meg az ellenzéki módosító indítványt, amely egyfajta védelmet és némi erkölcsi kárpótlást nyújthatott volna a kommunizmus sok millió áldozatának is. A civil szervezet elnöke hangsúlyozta: mintegy hétszázezer magyar állampolgárt hurcoltak el a második világháború alatt és azt követően a Szovjetunióba. Ezeknek döntő hányada hadifogoly volt, ám a politikai elítéltek, valamint a szintén jogtalanul összefogdosott és kivitt polgári személyek, sokszor egész családok száma szintén több tízezres. Ezeknek a kényszermunkára kicsempészett magyar állampolgároknak a jelentős része sosem térhetett haza, mivel a kegyetlen körülmények között életüket vesztették.
A Szorakész elnöke úgy látja: a jelenlegi, nyolc éve uralkodó kormányzat mostani jelképes tettével feltette egész eddigi tevékenységére a koronát negatív értelemben. Az erkölcsi megbecsülés hiányát pedig nap mint nap bőrükön érzik a volt fogvatartottak. Menczer Gusztáv szerint az utódpárti baloldal legszívesebben elfelejtetné a társadalommal, hogy jogelődei, a kommunista pártok kollaboráltak a sztálinista Szovjetunióval, sőt segítették a megszállókat a magyar állampolgárok elleni embertelen fellépésben. Ennek mai megnyilvánulása, hogy az oktatásban a legkülönbözőbb szinteken jelentéktelennek állítják be a bolsevizmus történelmi rémtetteit, s politikai megnyilatkozásaikban is kerülik a múlttal való szembenézést. Azért kiváltképp szomorú és elítélendő ez a hozzáállás, mert sokat szenvedett idős emberek és családjaik érzékenységét veszik semmibe. A túlélők száma egyre fogy – mind többen mennek el azok közül, akik szenvedő alanyai s tanúi voltak egy népirtó ideológia pusztításának. Mondani sem kell, mindenki ártatlanul bűnhődött. Menczer Gusztáv 1960-ban a szovjet legfelső bíróságtól kapott okmányt arról, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el s minden vád alól felmentik. Ennek ellenére a hazai kommunista pártállami hatóságok még évekkel ezután is nyomoztak utána. Akárcsak a többi bűntelenül elítélt után, akik az élet minden területén hátrányos megkülönböztetéssel voltak kénytelenek megküzdeni. Számukra a végzettségüknek, tudásuknak megfelelő elhelyezkedés, a továbbtanulás sokszor csupán vágyálom maradt. A Szorakész elnöke megemlíti: nyolcféle elhárító állambiztonsági szervezet foglalkozott a megbízhatatlannak minősített, megbélyegzett, hazahozott szovjet lágerlakókkal. Legtöbbjük mégis megbecsültséget vívott ki a munkahelyén. Megesett, hogy az ÁVH volt kénytelen beismerni a belső iratok tanúsága szerint: tisztességes emberekről van szó, nem felforgató elemekről.
Kiemelendő: ez a mostani holokauszttagadási törvény más szempontból is szomorú határkövet jelent a rendszerváltás óta eltelt húsz év történetében. Először tettek nyíltan, jogszabályban is különbséget a kétféle diktatúra és népirtás, a nácizmus és a bolsevizmus között. Sőt az is kiderült, miután leszavazták Répássy Róbert fideszes országgyűlési képviselő módosító indítványát, amely a nácizmus és a kommunizmus bűneinek együttes elítélésére irányult: a csak névleg baloldali és liberális kormányerők nem tartják elítélendőnek a nácik bűneit, illetve az azokat mentegetőket sem. Menczer Gusztáv kérdésünkre elmondta: voltak olyan vasúti szállítmányok, amelyeket meg sem állítottak, egyenesen irányították át a német haláltáborok túlélőivel a Szovjetunióba. Rabsága idején tapasztalta: a bolsevik-baloldali mintaállamban az antiszemitizmus erősebb volt, mint a náci Németországban. A kommunizmus bűneit mentegető-takargató erők ezt igyekeznek elhallgatni.
Haragos vörös sztárok. Hat évvel ezelőtt ismert politikusok, közéleti személyiségek petíciót fogalmaztak meg a vörös csillag legalizálásáért. 2004. április elején az aláírók közt volt más MSZP-s politikusokkal egyetemben az akkori gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, Gyurcsány Ferenc, valamint Szigeti Péter jogfilozófus. A tiltakozók közleményben követelték a vörös csillag betiltásának eltörlését és viselésének engedélyezését. Haragos hangú beadványukat eljuttatták a miniszterelnökhöz, a kormányhoz, a köztársasági elnökhöz, a külföldi és hazai sajtóhoz. Az akkori sportminiszter kormányfővé küzdötte-fúrta magát, míg a szélsőbaloldali jogfilozófusnak az Országos Választási Bizottság elnöki székébe sikerült beülnie az idén másodszor is. Gyurcsány aztán a hazug kormányzás szinonimájává vált az egész világon, s beírta magát a magyar történelem fekete lapjaira. Meghamisított, eltitkolt adatok segítségével hatalmon maradhatott 2006-ban, majd a szűk elvtársi pártkörben bevallott hazugságok napvilágra kerülése után a karhatalommal végigverette-lövette előbb a tüntetőket, majd az ’56-os forradalom 50. évfordulóját ünneplő tömeget. Szigeti Péter sem lett hűtlen az ideológiához, hiszen elfogult, nyilvánvalóan jogtalan, részrehajló döntések egész során keresztül szolgálja mindmáig elvileg szigorú függetlenséget követelő posztján a mozgalmat. A még hatalomban lévő kormányerők bolsevizmushoz fűződő viszonyát szemlélteti, hogy semmilyen retorzió, de még feddő szó sem érte azt a szocialista országgyűlés képviselőt, Havas Szófiát, aki – bár apját bizonyíthatóan nem szabadságharcosok ölték meg, hanem az országot megtámadó szovjetek – az ’56-os forradalmat csak ellenforradalomnak nevezi, és nyilas hordák garázdálkodásának tartja. Az emberiségellenes, totalitárius eszmékhez fűződő máig bensőséges viszonyról árulkodott az a baklövés, amikor az osztályellenség végleges elpusztítására buzdító Internacionálét vigyázzállásba merevedve dalolta tavaly az egész MSZP-kongresszus. Bajnai Gordon jelenleg még hivatalban lévő miniszterelnök együtt énekelte a szocialista élgárdával a gyűlölködő munkásmozgalmi indulót.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
