Büszkék lehetünk az 1-1-re, avagy inkább azért kell szégyenkeznünk, mert a nem éppen csúcsformában futballozott oroszok ellen sem tudtunk győzni? – kérdeztük Buzsáky Ákost.
– Szakítani kell ezzel a gondolkozásmóddal. Sokan most azért fanyalognak, hogy az oroszok nem akartak nyerni. Amikor Dániában győztünk, akkor meg az volt a gond, hogy már nem volt tétje a mérkőzésnek. A magasabban jegyzett ellenfelekkel szemben a magyar válogatottnak minden döntetlen és győzelem jelentős siker. Ráadásul úgy érzem, egészen jó meccset játszottunk, az első félidőben letámadtuk az oroszokat, nálunk volt a labda, mi irányítottuk a játékot. A második félidőre feljavultak Arsavinék, de akkor is akadtak lehetőségeink.
– Először szerepelt klasszikus irányítóként. Hogy érzi, meggyőzte a kapitányt a teljesítményével?
– Öt éve szerepelek az angol másodosztályban, ezért attól tartok, nem igazán ismernek itthon. Ha kell, persze tudok előretoltan vagy akár a szélen is játszani, mégis ez az igazi posztom. Akkor érzem jól magam, ha sűrűn találkozom a labdával, tudom szervezni a játékot. Ezért mindent beleadtam, próbáltam a tudásom legjavát nyújtani.
– Mégis csak egy félidőt kapott. Megbeszélt csere volt?
– Nem volt előre leosztva, hogy kik játszanak egy félidőt, egy órát és így tovább. Vannak olyan meccsek, amikor az ember számít a cserére, én így éreztem Belgiumban, ahol nekem sem ment a játék. Most viszont meglepett, hogy lehívott a kapitány, mert élveztem a focit, szerintem a második félidőben is hasznára lehettem volna a csapatnak. Ám Koeman valószínűleg inkább a biztonságra akarta helyezni a hangsúlyt. Amikor a szünetben mentünk lefelé, megjegyezte, az egyérintős játékban nemzetközi szintet nyújtok, ám szerinte túl sokat van nálam a labda, s felrótta, hogy egyszer elpaszszoltam a labdát. Elismerem, a játékomban előfordul hiba, de benne van a véremben, hogy próbáljak támadni. Alibiből sohasem passzolok jobbra vagy balra, netán hátra öt métert. Az ominózus esetnél is Bodnár Lászlót próbáltam meg indítani ballal, sajnos, a közöttünk álló oroszban elakadt a labda.
– Pedig az ön beállítása taktikai újdonságot is hozott. Koemannál korábban legfeljebb négy támadó felfogású játékos szerepelt, a center és mögötte három ember, a két belső középpályás inkább védekezett. A második félidőre visszaállt ez a rend. Csak egyszeri kísérlet tanúi lehettünk?
– Remélem, nem. Persze, fontos a biztonság, de nem véletlen, hogy Pirlo és Xavi is ezen a poszton játszik. Természetesen, ahogy ők, én is tudok védekezni, de ahhoz, hogy eredményes legyen a támadójáték, itt nem lehet csak bekkelni.
– Szerdán Dzsudzsák és Gera is hiányzott. Mi a véleménye, utóbbinak helye van a válogatottban?
– Ez vitán felül áll, Gera az egyik legjobb magyar futballista.
– Sokan elismerik az ön képességeit, tizenkilencszeres válogatott, de csak egy mérkőzést játszott végig. Mi ennek az oka?
– Mint utaltam rá, egyrészt nyilván az, hogy az angol másodosztályosztály kiesik a magyar és a holland látókörből, másrészt kétszer is a legrosszabbkor sérültem meg. A nyár óta szerencsére egészséges vagyok, ha ugyanígy végig tudom játszani az idényt, talán változik a megítélésem.
– Amihez az sem ártana, ha jobban menne a QPR-nek. Jelenleg inkább a kiesés ellen küzdenek, mint a feljutásért.
– Így igaz. Voltak gondok, már a negyedik edző dolgozik nálunk ebben az évben, remélem, vele hosszú távra terveznek. A Rangers nagy múltú klub, cseppet sem ciki itt játszani, de persze ha bejelentkezne értem mondjuk a Deportivo La Coruna, akkor elgondolkoznék a folytatáson.
origo.hu
A hét végére elromlik az idő
