Debreczeni József közíró, MDF-es képviselőjelölt büntetőperének csütörtöki tárgyalásán a vádlott ügyvédje, Simits Iván azt követelte védőbeszéde előtt, hogy a Hír TV és az Echo TV ne készítsen róla felvételeket. A vadul gesztikuláló jogászembert hiába tájékoztatta a bírónő, hogy a tárgyalás nyilvános, a tévéknek joguk van forgatni, s ha ügyvéd uramnak ez nem tetszik, el is állhat a szónoklattól, Simits ember csak mondta a magáét. (Ezenközben a tárgyalási idő lejárt, a bíróság március elsejére tűzte ki a tanácskozás folytatását, amikor egyébként már ítélet is születhet.)
Pár perccel ezután az egyik tévétudósító az iránt érdeklődött a vádlottól, összegyűjtötte-e már a képviselő-jelöltséghez szükséges hétszázötven kopogtatócédulát (az MDF-et kívánja „erősíteni” Debreczeni), mire azt a választ kapta, hogy „önöknek nem nyilatkozom”. Már ennyiből is látni, hogy a két potentát ember – vádlott és védője – egy rugóra jár. Egyformán utálják a nyilvánosságot.
Két kérdés vetődik fel az emberben. Hogyan lehet az, hogy egy védőügyvéd, ha már itt eszi a kenyerét, nem tudja azt, nyilvános tárgyaláson forgatni is szabad (az arckitakaráshoz, hangeltorzításhoz sem járult hozzá)? És kinek írja a könyveit a közíró, ha egyszer utálja a nyilvánosságot? Attól tartok, tiltakozás, hőbörgés, dacolás ide vagy oda, hamarosan ítélet születik a tenyérbe mászó perben (aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás a vád), és akkor Debreczeni József ábrázatára ráfagy majd az öntelt derű, ügyvéd uram meg keservesen földhöz vágja a kalapját…
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
