Ez hát az én országom?

A pokol könyöklőjén címmel minden eddiginél teljesebb kalauzt adott ki a Helikon Kiadó Csoóri Sándor műveiből. A kötetben egyenrangú vers és próza, miképpen az életműben is. A költői című fejezeteket Csoóri-idézetek választják el egymástól, amelyekkel az elmúlt időre reflektál a kortanú. Először zavarba ejt, túlzásnak tűnik efféle megállapítás 2005-ből: „Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy valamikor az egyházat kellett Luthernek és követőinek megreformálniuk, hogy a hit megmaradhasson, most viszont magát az életet kell megreformálnunk. S ehhez a legnagyobb szükségünk az irodalomra lesz, a költészetre, a nyelvre, amelyet nem a természet alkotott, hanem maga az ember.”
Kétezer-ötben a költészet mint életünk megreformálója? Abban az évben, amikor egy átlagos magyar folyóiratban húsz százalék tartalomnál többet csak ritkán ítélek olvashatónak? Amikor költő barátom legyint, miután hazafias verseskötetét agyonhallgatták a hozzá legközelebb állók is, és azt mondja, én leszek a világ legrosszabb költője! És kocsmai remeteségbe vonul, és kocsmai verseket ír azontúl lápvirág nőszemélyekről. Kétezer-ötben, amikor még mindig el-elbámulunk azon, hogyan foghat tollat, aki annyit sem tud a világról, mint egy nyírségi napszámos…
Csoóri messzebbről néz, és messzebbre is lát, mint a legtöbbünk: fura mondatai beigazolódó jóslatokká lesznek. Nem kell, csak úgy két év, elvásik valami rontásféle, újra kedvet kap az író, a költő, s lassan már a lapok fele olvashatóvá lesz, ahogy haladunk az új évtized fordulója felé. De neki nincs ideje méricskélni, rengeteg, rengeteg dolga van. Hiszen a hatvanas évektől kérdez vissza terhes történelmi örökségünkre, a hagyományok éltető erejére és arra, vajon miképpen örökítjük, elevenítjük át mindazt, ami ránk maradt. Újra meg újra foglalkoztatja a nemzeti sorsközösség vállalása a határokon túli magyarsággal, s annak elutasítása.
A demokrácia kivívásának esélyei, az, ahogyan hamvába hal annyi igyekezet, vágy, remény, lehetőség. Ahogyan felismerjük az értékőrzés felelősségét – és ahogyan nem.
A pokol könyöklőjén című kötet Csoóri Sándor nyolcvanadik születésnapjára jelent meg – és a magyar társadalom szempontjából olyan lélektani pillanatban, amikor esély van arra, hogy a rossz alkuk megkötői szembesülnek és szembesíthetők lesznek tetteik súlyával. Hogy Csoórit olvasva visszakerüljünk mi magunk is arra az ösvényre, amelyen a szellemi elit legfőbb törekvése a nép, az ország, a nyelv, a megőrzött, megreformált hagyomány jövőjének megtartása egy új évezred erőterében.
(Csoóri Sándor: A pokol könyöklőjén. Helikon Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 4990 forint)