Gyurcsányt gyúró Molnár

Lehet, divatos lesz a politikai memoár a jövőben az utóbbi nyolc esztendőről. Még az is megtörténhet, hogy kiderül apránként: az egész MSZP–SZDSZ ellenezte a sok dilettáns, hebehurgya álreformot, csupán Gyurcsány erőltette a társadalmi kínzókúrát. Ha így van, ennek az elhatárolódásnak lehet egyik első fecskéje Molnár Lajos kiteregetős-odamondogatós botránykötete. Sokan fölkapták a fejüket arra, hogy az egykori egészségügyi miniszter szerint volt egy pillanat a lemondása előtt, amikor kis híján tettlegességig fajult vitája Gyurcsánnyal. Hogy van ebben valami háryjánoskodó nagyotmondás? Van, aki azt mondja: annyira hihető, hogy majdnem ölre ment a macsó Molnár az igazáért a hazudós kormányfővel szemben, mint az, hogy Medgyessy „D–209” Péter titkos ügynökként meg a KGB ellen harcolt. Mások úgy is vélekedhetnek: milyen hitele lehet olyasvalakinek, aki gyakorló orvosként egy páciens egészséges fülét műtötte meg a beteg helyett? A szereplőket ismerve viszont lehet valami ebben a kakaskodásban. Főként az a rész tűnik hitelt érdemlőnek, amikor a volt SZDSZ-es reformdiktátor azt ecseteli, már azt hitte, főnöke a kölcsönös üvöltözés közben nekirohan. Aztán mégsem Molnárt kapta telibe, hanem elsüvített mellette, és az ajtóval konfrontálódott. Gyurcsány testvér tudniillik mindenről főleg fecsegni szeret, a tettekkel rendszerint adós marad. Annyira leköti a tevékenység látszatának keltése, hogy megmarad a verbalitás üvöltő dervis szintjén. Azzal replikázhat az olvasó: de hát a sok törés-zúzás az ország életének minden területén nem elég tárgyi bizonyíték Gyurcsány agresszivitására? De az, csakhogy a párt örökifjú ökle a piszkos munkát mindig mással végezteti el, ő nőiesen eltartott alsókarral sosem keveredik nyílt fizikai inzultusba. A világtörténelem legkegyetlenebb zsarnokai sokszor ájuldoztak a vér látványától. Emlékezzünk csak a 2006. őszi nagy karhatalmi tömegverésre. Mindenki tudta, hogy a miniszterelnök beleegyezése nélkül ilyen hentesmunkát, lövöldözést a rendőrség sosem mert volna elkövetni vétlen állampolgárokkal szemben. A szoci cézár csak blogján ujjongott a tömeges brutális fenyítésnek, és a rendőri vezetők kitüntetésekor árulta el, milyen nagy örömet szereztek neki az október 23-i véres események, a sok begyűjtött, összevert ember. Egyszóval nem Molnár Lajos hitele, hanem a történelmi-pszichológiai tapasztalatok miatt hiszünk a volt miniszternek. Meg azért, mert ez a dühturbulencia ma újult erővel keríti hatalmába a bukott miniszterelnököt. Lakossági fórumos vendégszerepléseinek vértolulásos kirohanásai a polgári oldal ellen ennek a beteges egészség- és társadalomrongáló vehemenciának a megnyilvánulásai. Villogó, orvosi tankönyvekből ismerős szemekkel azzal vádolja az ellenzéket, hogy utak helyett úgymond Jobbikot épített. Zavarosan belebonyolódott egy kalapácsos példázatba, miszerint ők építenek vele, míg a Fidesz csak rombolásra és gyújtogatásra használja. Hogy miként lehet nevezett tárggyal gyújtogatni, kész rejtély. A kalapácsról amúgy sem az építkezésre asszociálunk, inkább az ütésre. Az Apró-villa urának feltehetőleg a munkásmozgalmi plakát pucér vörös kalapácsos embere jelent meg a szemei előtt. Különös, hogy állandóan a fenyítés rítusa ejti rabul a leszerepelt szocialista élgárdistát. Meg a hazugságé, amit mániákusan igazsággá akar gyúrni. Akárcsak Molnár, akinek állításait máris rengetegen cáfolják. Például Rácz Jenő, akit azzal vádolt, hogy csak üres lapok voltak a doszsziéjában kész tervek helyett. A még korábbi egészségügyi tárcavezető erre azt mondta: orvoshoz kellene fordulnia Molnárnak, ha kóros emlékezetkiesése van. Sokak szerint Gyurcsánnyal együtt kellene rászánnia magát erre a bátor lépésre. És akkor egy kellően rugalmas falú, biztonságosan zárt helyiségben folytathatnák a civódást, amit annak idején nem fejeztek be.