Halványuló toryk

Ahogy közeledik a parlamenti választások ideje, a brit közvélemény-kutatások egyre megbízhatatlanabbak, az összkép mindenesetre az, hogy a Brown-kormány népszerűtlen, de a Munkáspárt mégis lőtávolba ért a korábban tíz vagy még több ponttal vezető konzervatívokhoz.

Az utóbbi tíz nap alatt volt olyan eredmény is, amely egyenlő pontszámot adott a két fő ellenfélnek, de még a legutóbbi, vasárnap megjelent két eredmény sem valami megnyugtató a toryknak, amelyek mindössze három-négy pontnyi előnyt jeleznek számukra. Ha ez a nagyon csekélyke előny változatlan marad, és ténylegesen leadott voksokban nyilvánul meg, akkor az eredmény gyakorlatilag döntetlen: abszolút többség, sőt kényelmes abszolút többség hiányában a brit parlamenti rendszerben egyik párt sem tud hathatósan kormányozni, vagy kénytelen a liberálisokra hagyatkozni. Az ilyen győzelemnek nem nagy az értéke a toryk számára.
A Konzervatív Párt abban az érdekes helyzetben van, hogy vezetője, David Cameron lényegesen népszerűbb Brown miniszterelnöknél az egész közvélemény számára, mint saját pártján belül. A toryk fegyelmezett sereget alkotnak, amely csata előtt nem lázong, de köztudomású, hogy a párt legkövetkezetesebb, legmeggyőződésesebb tagjai és szavazói nem nagyon lelkesednek a fiatal, egészen új húrokat pengető vezető eszméiért. Úgy érzik: túl radikális a pártvonal megreformálásában, túl elkötelezett a globális felmelegedést ellensúlyozni hivatott megszorítások mellett, és túl lagymatag az Európai Unió mind nagyobb integrálódása ellenzésében.
A patthelyzet egyik magyarázata az, hogy a szavazók nem látnak jelentős különbséget a legfontosabb területen, a gazdaságpolitikában.
A kormány legújabb figyelemelterelő húzása a Lordok Háza felszámolásának ígérete, az, hogy a felsőház az amerikai szenátushoz hasonlóan csupa választott és visszahívható tagból álljon.