Kétélű a lejárató kampány

A gazdasági és erkölcsi szempontból két vállra fektetett közéletünkben ma már semmin sem lepődünk meg. Ha egy nap nem hallunk korrupcióról, számlagyárról, hamisított iratokról, sikkasztásról, a közösség megkárosításáról, hűtlen vagyonkezelésről, agyafúrt pénzügyi mesterkedésről, ügyészi gyanúsításokról, letartóztatásról vagy kapitális bűnügyekről stb., akkor már egyenesen hiányérzetünk van. A nyolc év alatt teljesen elhasználódott MSZP – valós eredmények híján – féktelen gyűlölettel ront az ellenzékre, miközben sanda, alamuszi módon őt okolja a gyűlöletkeltéssel. Az ellenzék vezetőjét sportszerűtlenül, ízléstelenül sátánizálja, holott ő soha nem személyeskedett az MSZP politikusaival. A Mussolininek kikiáltott elnök nem állította, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje mondjuk szakáll nélküli Lenin vagy bajusztalan Sztálin.
Nincs annyi erejük, bátorságuk, hogy kudarcukat férfiasan bevallják, helyette a rég bevált kártyákat játsszák ki. A nyugdíjasokat még mindig az Orbán által nem megadott 19 ezer forintos megkárosításukkal etetik, a svéd rendszerrel riogatják, holott az Orbán-kormány kasszában hagyott pénzéből kifizetett 19 ezer forint egyszeri adásával, ám annak a nyugdíjalapba be nem számításával jószerével semmit sem tettek, őket nyolc év alatt nem kártalanították, viszont elvették a 13. havi nyugdíjukat. Ilyen előzmények után nem mernék a nyugdíjasok szeme elé kerülni. Különben Mari néninek fogalma sincs a szocialisták által is felvetett, később katasztrófának minősített svéd rendszerről, habár sejthetné, hogy a világ egyik legszociálisabb országa nem bánik rosszul nyugdíjasaival.
Orbán Viktor elmulasztotta az örökségben házi feladatnak reá hagyományozott metró megépítését is, ám ők az azt követő nyolc év során sem jutottak vele ötről hatra, miközben a világ egyik legdrágább metrójává vált. Közben vidéken rosszak az utak, az önkormányzatok a csőd szélén állnak, a magyar falu és a mezőgazdaság fogyókúrára, sőt sorvadásra van ítélve. Orvosként csak kapkodtam a fejemet, amikor Mesterházy hangzatos kampányfogásként az orvosok politikai részrehajlását feltételezte. Ezzel aláásta a beléjük vetett bizalmat, s megsértette azt a rendet (a baloldali érzelműeket is!), amely a háborús sebesülteket már régen nem ellenségnek, hanem beteg embernek tekintette, és a sajáttal azonos elbánásmódban részesítette annak idején.
Az ellenzéknek elég volna, ha címszavakban felsorolná az utóbbi nyolc év negatív eredményeit a visszájára fordított adócsökkentési törvénytől az őszödi beszéden, a kormánynegyeden, a rendőri brutalitáson, a panamák sorozatán, az alkotmánybírósági kudarcokon, a reformnak csúfolt megszorításokon és az adósságcsapdán át a Zuschlag-perig, a Hunvald-ügyig.
Az esztelen csapkodásban nem veszik észre, hogy minden érv, amit a Fidesz–KDNP ellen felhoznak, számukra semmit sem hoz. A választók annyira kiábrándultak a szocialista kormányzásból, hogy az ellenzék csepülésével nem lehet őket visszaédesgetni. Ám ha a lejárató propaganda mégis sikert arat, akkor a szocialista kormányzást elutasító szavazók nagy valószínűséggel a Jobbikra fognak szavazni. Minél eredményesebb tehát a jelen ellenzéket lejárató kampányuk, annál több ember fog a Jobbikra szavazni. Más szóval a szocialisták voltaképpen annak a Jobbiknak kampányolnak, amelytől állítólag úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől.
Ki érti ezt? A gyűlöletkampánnyal ekként erősítik a Jobbikot, hiszen a szocialisták szerint mindenért a Fidesz–KDNP felelős…

A szerző a Polgári Kör Szombathelyért tiszteletbeli elnöke