Kétpárti rendszer felé haladnak Belgrádban

A szerb kormánynak nincs stabil többsége a belgrádi szkupstinában. A költségvetésről szóló szavazás csak ismételten bizonyította, hogy mennyire ingatag a Cvetkovics-kabinet, hiszen a büdzsé 127 szavazattal csúszott át a 250 tagú törvényhozásban. A kormánykoalíciót vezető Demokrata Pártnak meg kellett győznie két független honatyát is – miután a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) négy képviselője nem támogatta a költségvetést –, hogy velük együtt szavazzon, nehogy megbukjon a kabinet.

Nem véletlen tehát, hogy a parlament másik felét uraló – főleg jobboldali – ellenzék kemény nyomás alatt tartja a balközép, liberális, szocialista hatalmi koalíciót, hogy kicsikarja az idő előtti választásokat. A sikeres ellenzéki aláírásgyűjtésre azonban a kormánykörökből már megérkezett a válasz: választások pedig akkor lesznek, amikor eljön az idejük. A regnáló koalíció éppen azzal igyekszik megkülönböztetni magát az ellenzéktől, hogy ő az Európa-párti politikai erő, a reformok végrehajtója, amely Szerbiát az uniós csatlakozás útjára helyezi. Ellentétben a másik táborral.
A 2008 májusában megtartott választások idején e felosztásnak volt is igazságalapja, ám ez mára már egyre kevésbé mondható el. A Szerb Radikális Pártból kivált Szerb Haladó Párt az európai integráció kérdéseiben is nagyon hasonló álláspontot képvisel, mint a demokrácia és a demokratikusság letéteményesének kikiáltott demokraták.
A szerb politikai térkép e röpke két év alatt ugyanis alaposan megváltozott. A korábban legerősebb pártként számon tartott radikális párt törpepárttá zsugorodott, a Szerb Haladó Párt pedig radikális változásokon ment keresztül, s igyekszik minél szalonképesebbé tenni magát. Ezzel azt érte el, hogy azok a jobboldaliak, akiket eddig riasztott a radikálisok otrombasága, kisebbségellenessége, NATO-gyűlölete vagy éppen az EU iránti ellenszenve, azok most nyugodt lélekkel a „haladók” táborát erősíthetik.
Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás nem egész egy százalék – pontosabban 0,7 százalék – különbséget mutat a két nagy párt, a Borisz Tadics vezette Demokrata Párt és a Tomiszlav Nikolics-féle Szerb Haladó Párt között. Ez is azt mutatja, hogy Szerbia nagy léptekkel halad a kétpártrendszer felé.
A kétpártrendszer pedig tartósan felértékeli a parlamentbe esetleg bejutó kis párt szerepét. Mivel a kisebbségi politikai szervezetek esetében nem alkalmazzák az ötszázalékos parlamenti küszöböt (hanem az úgynevezett természetes küszöböt), a magyar pártok – mert csak róluk lehet szó – ilyen szempontból előnyös helyzetbe kerülnek. Akár királycsinálókká is válhatnak néhány mandátummal is.
De vessünk egy pillantást a jelenlegi kormánykoalícióra, amely mindennek nevezhető, csak szilárdnak nem. Még annak ellenére sem, hogy Milosevics szocialistái, akik most Tadics demokratáival együtt uralkodnak, ugyancsak igen nagyot fordítottak a köpönyegükön. Ezek a szocialisták már nem azok a szocialisták. Elnökük pedig a kormány alelnöke. Európa elfogadta őket, s nem felejti, hogy a választások után nem Seselj radikálisaival léptek koalícióra, hanem az európai irányultságú demokratákat segítették kormányra. Ez persze egy percig sem volt kétséges, csakis azért tárgyaltak a szocialisták a másik féllel (akkor még radikálisokkal), hogy jobb pozíciókat harcoljanak ki a kormányzó koalícióban. A demokratáknak nem kell tartaniuk attól, hogy a szocialisták esetleg cserbenhagyják őket. De ilyen biztosak voltak a VMSZ-ben is, hogy kisebbségi pártként nem mer másként szavazni a büdzséről, s ezért nem vették komolyan sem tárgyalási kezdeményezéseit, sem figyelmeztetését.
Tadicséknak azonban van egy mentőövük még a parlamentben. Ez a Liberális Demokrata Párt, amely ellenzéki ugyan, de tizenkét szavazatával bármikor a kormánykoalíció segítségére siet, ha az komoly bajba jutna. A liberálisok csak a szocialista párt miatt nem csatlakoztak a koalícióhoz. Milosevics volt munkatársaival nem akartak közösködni.
Ám a külső támogatásra is számító kormány kompromisszumokra kényszerül. Erre azonban nincs mindig lehetőség, pláne, ha az egyik oldalon a szocialisták, a másikon pedig a liberálisok vannak. Szerbiában ugyanis e két párt nehezen lép együtt.