Kétséges bizonyíték a Rohác-perben

Bemutatták tegnap a bíróságon a korábban elveszettnek hitt bizonyítékot Jozef Rohác ellen. A bombaalkatrész azonban aligha alkalmas a férfi bűnösségének bizonyítására.

Bemutatta a bíróság előtt a perdöntőnek szánt bizonyítékot tegnap a Készenléti Rendőrség tűzszerész szolgálata Jozef Rohác büntetőperében, ám a plasztikbombához tartozó alkatrész nem erősíti meg a szlovák férfi elleni vádakat. A nyomozó hatóság állítja, a műanyag dobozban találták meg egykor a Patkány gúnynevű férfi töredékes ujjlenyomatát, de azt már nem lehet azonosítani. A nyomot vegyészeti eljárással egy erre a célra rendszeresített fóliára vitték át, de ennek sorsa jelenleg kétséges. Ha megkerülne sem lehetne perdöntőnek minősíteni, mert semmilyen dokumentum nincs arról, hogy hol, és mikor készült, így ki is lehetne zárni a bizonyítékok közül. A tegnapi tárgyalás résztvevői számos esetben döbbenten hallgatták a törvényszéken, hogy a rendőrség milyen módszerekkel rögzítik és lajstromozzák a hasonló nyomokat.
Mint arról beszámoltunk, Jozef Rohác kedden állt először a Fővárosi Bíróság elé. A Fővárosi Főügyészség a Seres Zoltán elleni, 1997-ben elkövetett robbantásos merényletkísérlettel vádolja a férfit. A vádhatóság szerint Rohác szerelte össze azt a bombát, amelyet Seres XIII. kerületi háza előtt álló Bentleyjére erősítettek. A pokolgép akkor lépett volna működésbe, amikor a kocsi elindul, de a szerkezet a helytelen rögzítés miatt leesett a járműről, tulajdonosa és utasa észre sem vette az esetet. Serest két évvel később Tahitótfaluban lőtte agyon két ismeretlen merénylő, de Rohácot nem hozták összefüggésbe a gyilkossággal.
Krecsik Eldoróda tanácsa tegnap részletesen kikérdezte a nyomrögzítésről azt a tanút, aki a tűzszerészeknél a helyszínelőcsoportot vezette a Seres-ügy idején, jelenleg a bombaadatközpont parancsnoka. Az alezredes hölgy egy gyűrött papírzacskóban, a táskájában vitte be a bíróságra az említett bizonyítékot. A csomag nem volt lepecsételve, azon semmilyen azonosító nem volt. Beszámolt róla, hogy ő találta meg az ujjnyomot, de erről nem készült sem jegyzőkönyv, sem fotó, bár ezeket mind előírja a törvény. A tanú szerint 13 évvel ezelőtt a fenti szabályok betartását nem követelték meg a rendőrségen. Állítása szerint az ujjlenyomatot rögzítő fólia átkerült a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz (BRFK), további sorsáról nem tud. A BRFK az azonosítás után három évvel kérte a tűzszerészeket, hogy jelöljék be a detonátoron, hol találták a nyomot. Ekkor egy fotót készítettek a dobozról, amelyen az alezredes emlékezetből berajzolta azt. A fóliát később ujjlenyomat-szakértők vizsgálták, vélhetőleg a BRFK felkérésére. A tanú tegnap nem tudott beszámolni arról, hogy mikor, hogyan adták át a bizonyítékot a BRFK-nak, mert erről sem készült dokumentum. Ha a detonátoron maradt is nyom, az bizonyára értékelhetetlen, mert a dobozt az alezredes több munkatársa is összetapogatta kesztyű nélkül – mondta. A hölgy szakértői véleményt is adott vizsgálatáról, holott erre nem volt jogosultsága. Elmondta, hogy ez bevett szokás volt akkoriban: aki öt évet szolgált hasonló területen, tehetett ilyen nyilatkozatokat.
A bomba plasztikrészét a tűzszerészek a szabályok szerint megsemmisítették. Korábban beszámoltunk róla, hogy a BRFK belső vizsgálatot indított, amikor a bizonyítékot nem találták a bűnjelraktárban, de az esetnek nem lett felelőse. A rendőrség akkor arról tájékoztatott, hogy így is elégséges bizonyítékuk van Rohác bűnösségének alátámasztására. Az elveszettnek hitt alkatrészről a keddi tárgyaláson jelentette be az ügyész, hogy – saját utánjárására – megtalálta azt a tűzszerészeknél. A vádhatóság a fóliát még mindig nem mutatta be a bíróságon. Az ügyészség, bár korábban nem reagált a témában írt cikkeinkre, szerdán közleményben tudatta, hogy mindig tudatában voltak a bizonyíték hollétének.